Pinot Noir Szőlő

Herbarium Librum

   Szőlőfélék Családja

Vitis Vinifera Pinot Noir

Pinot Noir Szőlő

A Pinot noir francia eredetű, világfajta borszőlő a Vitis vinifera fajta egy változata. Nevét a francia "fenyő" és "fekete" szavakból kapta, mivel sötét színű fürtjei a fenyőfa tobozára emlékeztető alakúak. Elterjedt az egész világon, a hűvösebb éghajlatú régiókban. Villányi kisburgundi néven már a XX. sz. elején is kedvelt fajta volt. Nagyobb elterjedését azonban gátolta a nagyüzemi borászat néhány évtizede. Nagyobb területen – közel 100 ha – csak a balatonboglári dombokon találkoztunk vele.  Összes termőterülete kb  680 ha. Az utóbbi években újra divatba jött, de szerencsére ma már csak azok a termelők próbálkoznak vele, akik tisztában vannak értékeivel és egyben korlátaival is. Eger, Villány és Balatonboglár a fő termőhelyei. 1-2 szakaszban érik. Megtermékenyítés normális. A fürt átlag tömege 70-90g. Rendszeresen terem, rövid metszéssel 2-4 t/ha, hosszú metszéssel 20t/ha. Legjobb minőségét meszes talajon adja. Peronoszpórának, szürkepenésznek gyengén ellenáll. Tél tűrése kiváló. Berlandieri x ripária alannyal jó az affinitása. Mustjának cukortartalma 20-24%, késői szüretkor 30%. A belőle erjesztett bor alkoholtartalma 12-14%, az összes savtartalom 0,5%. A bor kellemes, harmonikus, rubin-piros színű, igen keresett fajta. Ha rosszul színeződik, 5-10% festékszőlőt adnak hozzá. Franciaországban fehér pezsgő készítésére is használják. Mint a talán legnagyobb odafigyelést igénylő szőlőfajta, csak különleges bánásmód mellett ad nagy minőséget. A fajta igényeit illetően talaj- és klimatikus adottságaiban Eger rendelkezik mindazzal, amivel Burgundia. Az itt termett pinot noir savkészlete elegáns, fajtakaraktere kifogástalan, alkoholtartalma elegendő ahhoz, hogy itt valóban nagy pinot-k szülessenek. Tannintartalma, simasága, krémes struktúrája, ízeinek pikáns bujasága már 2-3 éves korára kialakul. A legszebb pinot-kat tehát erről a borvidékről reméljük. Stílusában ugyan kissé mást képvisel Villány, de a fajtának itt mindig is voltak hagyományai. Ha elegendő savat tud termelője megtartani, semmi nem korlátozhatja itteni termesztését. A pinot noir szőlőből készített bor sok szempontból különbözik a legtöbb vörösbortól. Bár minden fajtának megvannak az eredeti, rá jellemző tulajdonságai, amelyeket egymás mellé téve minden esetben egy egyedi kombinációt kapunk, a pinot noir-ra ez fokozottan igaz. Az egyedi karaktereket pedig lehet nagyon szeretni és nagyon nem. Ha a vele kapcsolatos hozzáállást mégis általánosítani szeretnénk, talán úgy fogalmazhatunk, hogy a borok világával még csak most barátkozókat általában nem veszi le a lábáról, idővel azonban az egyik legizgalmasabb borrá változik az értők szemében. Az összes komoly burgundi vörösbor ebből a szőlőfajtából készül. A borvidéken e mellett házasíthatják egy másik, gamay nevű kékszőlővel, amelyből fajtatisztán a Beaujolais készül. E két utóbbi bortípus azonban ritkán ad magas minőséget. A pinot szóról nem csak a pinot noir, hanem szőlőfajták egy egész családja is eszünkbe juthat, mint a pinot blanc, a pinot meunier, a chardonnay és a pinot gris. Utóbbit itthon szürkebarátnak, Olaszországban pedig pinot grigionak hívják. Legtöbbször a másik, nemzetközileg ismert kékszőlővel, a cabernet sauvignon-nal állítják ellentétbe. Az egyik jelentős különbség közöttük, hogy míg a pinot noir sok szempontból kifejezetten érzékeny, ennek köszönhetően nagyon sok odafigyelést követel magának mind a szőlőben, mind a pincében, ugyanez nem igaz ilyen szinten a cabernet-re. A legtöbb világfajtával ellentétben a pinot noir nem érzi magát otthon szinte minden szőlőművelésre alkalmas klímán. Legizgalmasabb tételei hűvösebb éghajlatú vidékekről származnak, de szép, gyümölcsös borokat adhat egy mérsékelten meleg területen is, a kifejezetten forró vidékeken azonban elveszíti minden eredetiségét. Bár földrajzi elterjedtsége miatt rengeteg stílusban készítik, általában jellemző rá, hogy viszonylag alacsony a tannintartalma és világosabb árnyalatú a színe. Hamar érik, szép tételeinek elöregedése mégis sokáig várat magára. A fajtában rejlő végtelen sokszínűségnek több oka is van. Egyrészt egy kifejezetten öreg szőlőfajtával van dolgunk, amely könnyen hoz létre új klónokat, nagyszámú variációt idézve elő. Ha ehhez még hozzáadhatjuk, hogy a szokásosnál erőteljesebb befolyással bír rá a termőhelye, jelentősen különböző bort kapunk esetében. Viszonylag hamar jelennek meg a rügyek a pinot noir szőlőkön, így a sokszor északi klímán jelentős tavaszi fagyveszélynek van kitéve. Ezt elkerülendő az ilyen vidékeken tanácsos az alacsonyan fekvő, rossz vízelvezetésű, hűvös talajokat kerülni. Bár az egyes klónok között sok különbség lehet, mégis általában elmondható a fajtáról, hogy alacsony termésmennyiséget produkál. Valószínűleg ez a tényező is közrejátszott abban, hogy a tömegborok helyett inkább a magasabb, prémium kategóriában foglalkoznak vele a pincészetek. Korán és viszonylag hamar érik, többek között ennek is köszönheti, hogy hanyagolni kell a forróbb éghajlatú borvidékeken, hiszen ott az intenzív melegben még az előtt túlérne a szőlő, elveszítve jellegzetes, elegáns savtartalmát, mielőtt ideje lenne kifejleszteni a megfelelő illat- és ízanyagokat.  Az Egri borvidéken készítik legklasszikusabb példáit, de kóstolhatjuk borait szinte az egész országban, Villányban például a legtöbb esetben egy kifejezetten gyümölcsös, gazdag bort ad. Hazánk határait túllépve, a nemzetközi borvilágban vele kapcsolatban számon tartott területek: Côte d’Or, Champagne, Loire, Elzász, Somontano, Svájc, Oregon, Kalifornia, Casablanca, Martinborough, Central Otago és a Melbourne környéki hűvösebb fekvések. Borvidékeink ökológiai szabályainak ismételt megtanulása és kihasználása révén, valamint e fajtával való bánásmód elsajátítása után nemcsak borászaink, de a fogyasztók körében is a jövő egyik nagy vörösbora lehet.