Oregánó

Herbarium Librum

   Árvacsalánfélék Családja

Origanum vulgare

Oreganó

Őszintén szólva, ezt a növényt nem ismertem korábban, csak amikor egykor táncosként közel egy hónapot töltöttem Olaszországban, akkor ismerkedtem meg vele, akkor fedeztem fel különleges aromáit a gasztronómiában. Persze újra hazaérkezve, itthon élve, mint minden más magyar én is megfeledkeztem erről, és csak az utóbbi időben kerestem elő, amikor már nem is annyira a konyhában, hanem sokkal inkább az ital kultúrában szándékoztam felhasználni. Azért van, amit érdemes erről a növényről alaposan megjegyeznünk. Géncentruma, őshazája a Földközi-tenger medencéjében lehetett; ma már megtalálható Európa és Ázsia nagy részén, sőt már Észak-Amerikában is. Sziklás erdőkben, különösen irtásokon, erdő szélén vadon is előfordul. Igazi hazája valószínűleg Görögország aromaesszenciája, a napsütéses nyár bódító illata, a tavaszi-nyári ételek nélkülözhetetlen fűszere az oregánó. Az oregánó, vagy más néven szurokfű igen nagy múltra tekint vissza. Első előfordulását és használatát általában az ókori görögök idejére tesszük, de az újabb kutatások szerint már i. e. 3000 környékén használták az asszírok. Annyi azonban bizonyos, hogy az oregánó széles körben való elterjesztéséért már tényleg a görögök felelősek. A mitológia szerint az oregánót Aphroditének köszönheti az emberiség, aki ezzel a növénnyel szerette volna a boldogságot az emberek életébe csempészni. Ebből a történetből és a növény termőterületéből született a fűszer neve: Oregano. Amiből az oros a hegyet, ganos pedig az örömöt jelenti. De nem csak örömöt és boldogságot kötötték ehhez a fűszerhez. Az ókorban a jószerencse, az egészség, a tisztaság és a becsület jelképe is ez a fűszernövény volt. Épp ezért egy sor, különböző népszokás is kötődött hozzá. Görögországban az ifjú pár fejére oregánókoszorút tettek, hogy boldog házasságuk legyen, valamint a sírokra is gyakorta tettek ágakat vagy ültettek fölé bokrot, így őrizve az elhunyt békéjét. Úgy tartották, hogy ha valaki alvás előtt ebből a fűszerből köt koszorút a fejére, akkor szép álmai lesznek, vagy ha szintén elalvás előtt bekeni magát oregánóval, akkor álmában megláthatja a jövendőbelijét. Az ókorban már termesztették az oregánót, ennek ellenére a mai napig megtalálható a görög hegyvidék napsütötte oldalain a vad oregánó is - amit akár csak az őseik - a görög pásztorok most is előszeretettel etetnek meg a juhokkal, kecskékkel, így téve ízletesebbé a tejüket, húsukat. A növény adta íz és a benne sejtett boldogságfaktor mellett, az oregánó sikeréhez az is hozzájárult, hogy az ókori orvosok felfedezték, hogy különféle betegségek gyógyítására, kezelésére alkalmas. Hippokratész például fertőtlenítőszerként használta, az ókori Egyiptomban tartósítószerként és különféle mérgek ellenszereként alkalmazták. Ezt a szokást aztán a mérgezésben szintén nagymester rómaiak is boldogan tovább folytatták, s egészen a középkorig gyakorta alkalmazták az oregánót mérgezések megelőzésére vagy kezelésére. Megelőzésre – a kor logikáját figyelembe véve – jó példa, hogy mérges kígyók ellen is oregánóval szórták fel a házat. A görögök után, a - minden jót továbbéltető - rómaiak is kipróbálták, megkedvelték és meghonosították az oregánót. Ahogy nőttön nőtt a Birodalom, úgy terjed el az oreganó használata is Európa-szerte. A középkorra gyakorta alkalmazott és a köznép által igen kedvelt gyógynövénnyé vált az oregánó. Ugyan használták húsok, halak és bor fűszerezéséhez, mégis leginkább a népi gyógyászatban vették hasznát. A szétrágott levelekkel reumát, fogfájást, emésztési zavarokat gyógyítottak, valamint köhögéscsillapítóként alkalmazták. Ezek mellett készítettek belőle szerelmi bájitalt is, amivel hódítani lehetett, vagy a meglévő kapcsolatot megerősíteni. Az oregánó Kínába a középkorban működő fűszerúton jutott el, ahol szinte kizárólag csak gyógynövényként használták. Láz enyhítésére, hányás, hasmenés gyógyítására, sárgaság ellen alkalmazták. Angliában nem csak főztek és gyógyítottak vele, hanem a tubákba való dohányt is ezzel illatosították. Annak ellenére, hogy Angliában sokat használták, az oregánót a második világháború előtt alig ismerték az Egyesült Államokban. A Dél-Olaszországban állomásozó amerikai katonák fedezték fel az ízét, aromáját, s az ő közvetítésükkel várt ismertté az Újvilágban. A friss oregánó nagyon jó rostforrás, tele van vitaminokkal és tápanyagokkal. Vas- és mangántartalma mellett, található benne kalcium, C- és A-vitamin, valamint omega3 zsírsavak. Az oregánó nagyon jó és hatékony fertőtlenítő, gombaölő, vírusölő, görcsoldó hatással bír, és jótékonyan hat az emésztésre is. Ezen kívül enyhíti a megfázásos tüneteket, kitisztítja a légutakat, és a köhögést is csillapítja. Az oregánóolajjal kezelhető a korpás fejbőr, a problémás bőr. Gyógyhatása mellett egyes vidékeken festésre is használják, de mint fűszer is megállja a helyét; nemcsak ételek, hanem likőrök és borok ízesítésére is kiváló. Sokakat az a tévhit riaszt el az egészségesebb táplálkozástól, hogy ami egészséges az finom biztosan nem lehet. Különösen hazánkban él ez a nézet, mivel mi magyarok szeretjük a változatos ízeket. Nincs is ezzel semmi baj, sőt, néhány jól megválasztott fűszerrel nem csak az ételek ízét tudjuk pikánsabbá tenni, hanem szervezetünk immunrendszerét is erősíthetjük. Hazánkban szomorúan tapasztalható megszokás, hogy az ételeinket sokszor csak sóval, borssal és paprikával ízesítjük. Pedig igen széles tárháza van az érdekes és egészséges fűszereknek. A sót pedig, ami hazánkban nem kis mértékben van túladagolva az ételeinkben, kiválthatjuk például kakukkfűvel, petrezselyemmel vagy azzal a fűszerrel, amire most egy kicsit bővebben kitérünk, az oregánóval. Azt viszont már biztos kevesen tudják, hogy itthon is használatos már igen régóta. Nagyszüleink leginkább a majoranna alternatívájaként alkalmazták. Van több magyar elnevezése is, úgy, mint szurokfű, vadmajoranna vagy balzsamfű. Azzal, pedig végképp kevesen vannak tisztában, hogy az oregánó már hosszú évezredek óta gyógynövényként is bizonyít. Az orvostudomány egyre inkább visszatér az alapokhoz. Ennek köszönhetően tüzetesen vizsgálják és kutatják, sőt már évek óta használják az oregánó egyes alkotóelemeit a modern gyógyászatban is. Az oregánó egyik igen aktív hatóanyaga a béta-kariofillén. Egerekkel végrehajtott kísérletek során bizonyságot nyert, hogy a béta-kariofillén megváltoztatja bizonyos sejtek működését, ezáltal csökkentve a testünkben gyulladást okozó anyagok kibocsátását. Ez igen ígéretesen hangzik, mert reményt nyújthat a jövőben olyanoknak, akik a bélfal gyulladásával járó betegségben szenvednek, például Colitis Ulcerosában vagy Crohn-betegségben. A karvakrol a természetben található legerősebb antiszeptikus, vagyis fertőzés gátló anyag. A vizsgálatok szerint 26-szor erősebb, mint a műtőkben fertőtlenítésre használatos szintetikus fenolok. Gomba és mikrobaellenes tulajdonságait in vitro kísérletekben is bizonyította, ahol számos gombafaj és baktérium (pl. Salmonella, Escherichia coli, Candida) ellen bizonyult hatásosnak. A Földön található összes növényt beleszámítva, az egyik leggazdagabb ásványi anyag forrás az oregánó, a kalcium, a magnézium, a cink, a vas, a kálium, a réz, a bór és a mangán található meg benne, nagyobb mennyiségben. Magas A- és C-vitamin tartálnak köszönhetően kiváló antioxidáns, magas niacin (B3) tartalma miatt jelentős szerepe van a sejtek energia-háztartásában és a DNS-lánc kijavításában. De súlyosabb gyomorproblémák, például a Crohn-betegség tüneteinek csökkentésére is kitűnően alkalmas. Befejezésül csak javasolni tudom minden kedves olvasómnak, és hallgatómnak, hogy bátran nyúljon ehhez a fűszer gyógynövényhez, mind az ételeink elkészítésénél, mind pedig, különleges likőrjeink elkészítésénél.