Red Haven Őszibarack Natúr Gyümölcs Pálinka 2010.
Tulajdonképpen a kezdetekhez kanyarodunk vissza akkor, amikor ennek a párlatnak a versenyben való részvételét mutatjuk be. A legkorábbi pálinkája pincészetünknek, amelyet versenyre neveztünk és ott díjat is sikerült vele elérni. 2006-ban alapított pincészetünk valójában egy másik megszűnt vállalkozás hamvaiból kezdet új életre kelni, de így természetesen némileg kapcsolódott még ahhoz is. A tej helyett szöges ellentétben megtalálható szőlővel és borral kezdtünk el foglalkozni, majd két évvel később már a pálinka is termékeink palettájára került. Sajnálatos módon egykori üzlettársam, barátom Balogh Mihály ekkoriban vesztette életét igen fiatalon. Az itt maradt család és a gyümölcsös Annának a feleségének, a kozmetikumgyártó vállalkozó nyakába zuhant, a két fiatal fiúval együtt. De nem ijedtek meg a dologtól, sőt belevágtak a gyümölcs bizniszbe. Így határoztam el, hogy vásárolok tőlük Red Haven őszibarackot talán ezzel is segítve boldogulásukat, és ezzel emléket állíthatok barátomnak. A másik ok, amely e felé a párlat felé hajtott az a kihívás, amely szerint mindenki azt állította, hogy itt kicsiben, kezdőként őszibarackból jó párlatot nem lehet készíteni. Nem fogadtam meg az óva intők tanácsát, és úgy gondoltam, hogyha tudtam évekig extra tejet előállítani, akkor fogok tudni, jó pálinkát is készíteni. A tisztaság a tejnél elengedhetetlen, de ugyanez vonatkozik a gyümölcs feldolgozásra is. E szemléletet követve, sok időt rááldozva készítettem el 13. cefrémet, amelyet feleségemnek ajánlottam, mivel az őszibarack a pálinkák királynője. 2010. augusztus 19.-én vittem bérfőzdébe a párlatot, amelyet még nem én desztilláltam le, de az eredmény nem lett rossz, és a lecsorgott mennyiséggel is elégedett voltam, pedig a hagyományos régi kisüsti technológia már eléggé ideje múlt volt. Egy évvel később, amikor már ebben a bérfőzdében én voltam a mester, a tulajdonossal együtt készültünk az első közös versenyünkre 2011. november 25.-én. Őt párlattal indult pincészetünk a IV. Keceli Pálinkaversenyen, és mind az öttel díjat is nyertünk. A legjobb eredményt ezzel a párlattal sikerült abszolválnom. A tulajdonossal Dieter Hartig úrral éjszakába nyúlóan szűrözgettük, csinosítgattuk nevezettjeinket, hogy azok valóban megfeleljenek az előírásoknak. Kecelen a 20 pontos bírálati rendszerrel a 3 fős zsűrizés zajlott, ahol közös konszenzus alapján döntötték el az odaítélhető pontokat. Az illat tisztaságra ez a párlat meg is kapta a maximálisan adható 3 pontot. A második szempont az illat karakter kategóriában viszont elvettek tőle egy pontot, így 4 pontot írtak mellé. Az illatok után következett az íz szempontjainak tanulmányozása, itt is elsőként az íz tisztaságát vették górcső alá, és nem is találtak benne hibát, így odaítélték a 3 pontot a párlatnak. A folytatásban az íz karakter következett és sajnos itt is lecsippentettek egy pontot az odaítélhetőből, így ismét 4 pont került a rubrikába. Befejezésül az illat és az íz harmóniáját tartósságát vetették össze egymással. A megkapható négy pontból sajnos itt is elvontak egyet és csak 3 pontot ítéltek oda, hogy ezzel a párlat összességében 17 pontot érjen el, amellyel ezüst minősítést tudott szerezni, hajszálnyival lemaradva az aranyról. A nevezés körüli félreértések miatt ez a párlat is Dieter Hartig néven futott végig a versenyen, így az eredményért járó oklevelet is később nekünk kellett átjavítani az én nevemre. A lényeg, hogy a már egy éves pihent őszibarack pálinka nagyon jó eredményt produkált, és méltó emléke lett Balogh Mihály barátomnak, akit mindig felemlegetünk amikor a pálinkás üvegre pillantunk, vagy éppen kóstolunk belőle barátokkal, ismerősökkel, miközben anekdotázva meséljük el történetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése