Mézes

Mézes

Őszintén szólva, évek óta én magam is kicsit méltatlanul hátrányosan megkülönböztettem ezt a fajta italt, amelyről a pálinkatörvény kimondja, hogy a pálinka nevet csak olyan párlat viselheti, amely semmilyen adalékanyagot nem tartalmaz. Még mézet sem. Ezzel szemben némi küzdelem után sikerült elérni, hogy az ágyas más kérdés lett, hiszen érveltek a szakemberek, ez nem más, mint a gyümölcs, amiből a pálinkát főzték, és ez, pedig természetes alapanyaga a párlatnak. Óriási vitákat generált a kérdés, végül a gyümölcságy maradhatott, a méznek mennie kellett. A mézes verzió ezzel éppen azt veszítette el, amely az identitását adta, mert a mézes likőr, vagy párlat, valljuk be, mégsem ugyanaz. A pálinka kedvelők többsége a likőröket elnéző, kicsit lekicsinylő atyáskodással kezeli, sőt kizárólag női, azaz valami édes, szirupos, ragacsos italként aposztrofálja. A nőknek ehhez természetesen semmi köze. Itt azért lényegesen másról van szó. Ugyanakkor a mézes pálinka, attól, hogy megfosztjuk pálinka mivoltától, még nem biztos, hogy likőrök közé besorolható. Tudniillik a likőr definíciója szerint ugyanis: „olyan alkoholos ital, melynek cukortartalma fajtától függően legalább 70–100 g/l, alkoholtartalma legalább 15%.” A piacon megtalálható mézesek éppen emiatt még mindig sokkal közelebb állnak a pálinkához, mint a likőrökhöz. Igazság szerint a pálinkakultúra újjászületésében, vagy éppen megújulásában úttörő szerep jutott a mézes pálinkának. Azt is mondhatnánk, hogy a pálinkakultúra éppen ezekben a hamvakban szunnyadt, majd támadt fel főnixként hamvaiból. Bizony sokan rajta keresztül találtak vissza a valódi műfajhoz. Felmérések szerint máig mézesből fogy a legtöbb, ezt isszák a fiatalok, boldogok és boldogtalanok. Mégis tartja magát, illetve létezik egy, lehet, hogy csupán legenda miszerint a férfiak ősellenségei a mézes pálinkának. Fejben sokáig én is közéjük tartoztam, de aztán egy új régi családtagon keresztül mondhatni szinte napi-heti kapcsolatba kerültem a mézzel, illetve a mézes pálinkával. Tagadhatatlan, hogy voltak, talán vannak mai is olyan kereskedelmi főzdék, akiktől a piac tele van gagyi termékekkel, sok esetben a méz meg a gyümölcságy csak arra jó, hogy elfedjék az apróbb hibákat, a kicsit több elő - és utópárlat kellemetlen aromáit. Sajnos ez is csak azt mutatja, hogy a pálinkafőzdék többsége készségesen kiszolgálja a populáris elvárásokat, alacsonyabb alkoholszint, ragacsos édességgel, mert ez olcsóbban előállítható, olcsóbban eladható, és nagy mennyiségben fogy. Végül mégis elfogadva a tényt, hogy valójában inkább likőrök ezek, mint pálinkák, én is úgy gondolom, hogy ezen a helyen kell kezelnünk ezeket az italokat. Arról sem szabad viszont megfeledkeznünk, hogy ebben a szegmensben is léteznek igényesebb fogyasztók. Talán idővel magamat is majd ezek közé sorolhatóm majd, de addig nem is sokat kell a mézessel együtt fejlődnöm. Új kihívás, új feladat, amelyben bizonyítani lehet rá termetségünket. Azt azonban tartsuk mindig észben, és mindig szem előtt, hogy nem mi találtuk fel ezt a dolgot, még ha előszeretettel beszélünk is erről. A modern orvostudomány és a népi gyógyászat, sokszor kerül szembe egymással abban a kérdésben, hogy a pálinkának valóban létezik-e gyógyító hatása? Hajdanán, amikor még nem létezett tudományos orvoslás vagy rendszeres orvosi rendelés, a betegségekkel és járványokkal szembeni védekezés céljából kénytelenek voltak az emberek a természetben meg található alapanyagok felhasználásával saját maguknak orvosságot készíteni. Korunkban, ha csak részben is, a természetgyógyászat újra alkalmazza a hagyományos gyógymódokat és gyógyszereket, amelyek közül néhány még mindig ismert. A „Pálinkás jó reggelt!” köszönés eredendően egy, a vidéki ember reggeli szokására utal. A pálinka reggeli fogyasztása a paraszti élet elmaradhatatlan része volt. Segítette az állati eredetű zsírok megemésztését, és a fizikai munka fáradalmainak megkönnyítését is szolgálta. Magas alkoholtartalom miatt erősen fertőtlenítő hatású a pálinka, a gyomorfertőzések megelőzésére is alkalmazták. A mézzel ízesített vagy a mézből készített alkoholos termékek készítését már igen régen felismerte az emberiség, talán első szeszesitala is ehhez hasonló lehettek. A mézzel ízesített bort gyógybornak, a mézzel ízesített pálinkát gyógypálinkának szokták nevezni. A mézes pálinka készítésének és fogyasztásának kultúrájának sok népi hagyományban említésre kerül. Jelentősége a mai napig változatlan. A főleg nőknek készített pálinkafélét családi ünnepek, névnap, keresztelő, lakodalom és búcsúk alkalmával fogyasztották előszeretettel. A mézespálinkát a 16-17. századi Magyarországon ismerték az ekkor széles körben elterjedt mézkultúra a 18. századra eltűnni látszott. Ezt követő századokban gyógypálinkák között találkozhatunk vele. A magyarok állítólag a pálinkát a kalandozások idejéből ismerik. Anonymus Gesztájából tudhatjuk, hogy a magyarok Saint Gallenben ismerték meg az alkohol hatását és erejét. Az első pálinka igen alacsony szeszfokkal bírt, az első párlás 10-22 fok körüli. Az úgynevezett tömény italokat a XI. századtól már ismerték, ezek már szó szerint méregerősek voltak. Báró Apor Péter (1676-1752) azt írta, hogy az ő korában nem kávét ittak reggelire, hanem akovitát. A derék ősanyáink, az asszonyok az akovitát poharakba töltötték, mézzel édesítették, egy-két széttépett fügét, vagy mazsolát dobtak bele, majd meggyújtották, megkeverték és a lángok elhamvadása után kortyolgatták. Ez volt az első mézes pálinka. A mézes pálinka készítéséről Reguly Antal nyelvtudós (1857) is megemlékezik. Eszerint a mézet serpenyőben felolvasztották, majd miután kihűlt, pálinkát öntöttek rá, ismét a tűzre tették és összemelegítették. Ezt az édes italt főleg asszonyok fogyasztották lakodalmakban. Akárcsak a kovászt, úgy tanulták meg és adták tovább a mézes pálinka receptjét, főként a méhészek. Mit is tud ez a méz, miért is jó, ha belekerül párlatainkba? Tulajdonképpen a méhek sem tesznek mást, mint keresik azokat a növényeket, amelyek mézelnek, és a virágporukat összegyűjtve alakítják azt át méz, amely
1 - mézben található hidrogénperoxid a szuvasodás kórokozója ellen is hatásos?
2 - amíg a mézet vízzel fel nem hígítják, erjedésnek sem indulhat?
3 - a kristályosodó méznek a kémiai tulajdonságai semmit sem változnak, ez csupán fizikai jelenség
4 - a méz jó nyugtató és altató, segíti az ébrenlétből az alvó állapotba való áthajlást.
5 - az ikrás méz apró szemcséivel jobban tisztítja a torkot, mint a folyékony?
6 - a méz nemcsak fertőtlenít, hanem tisztít is?
7 - a folyékony mézet hígítatlanul eredményesen használhatjuk nagyobb felületű horzsolt, zúzott sebek gyógyítására?
8 - A mézzel borított felületet nem kell bekötözni!
9 - a mézet hígítva a szem felszínes gyulladásaira, sérüléseire hatékonyan alkalmazhatjuk?
10 - a méz egyes cukor-összetevői gyorsan és átalakulás nélkül felszívódnak? Ezért a méz az izomfáradtságot hamar megszüntetheti, ugyanezért a terhességi vészes hányásban szenvedő nők is fogyaszthatják.
11 - a méz gyümölcscukrából nem lesz zsír, mert a májban glikogénként raktározódik?
12 - a méz szőlőcukrából nem lesz zsír, mert rövidesen elég az izmokban?
13 - a méz tejcukrából nem lesz zsír, mert azt a bél hasznos mikroorganizmusai használják fel?
14 - egyes mézfajták a szervezet vízháztartását is befolyásolják? A méz a felesleges vizet kihatja, ami egészséges fogyáshoz vezet.
Azt is tudjuk már, hogy akár csak a gyümölcsöket, úgy a mézeket is már fajtánként külön gyűjtik és készítik. Meg is oszlik a vélemény azzal kapcsolatban is, hogy melyik mézfajta, melyik pálinkához társítva a legjobb. Én úgy gondolom, hogy ez is bizony ízlés kérdése, és nem egymás fölé kell őket rangsorolni, hanem inkább egymás mellé, egymást jól kiegészítve.

A legtöbben, a legegyszerűbb módon készítik el saját mézesüket, mert azért abban ne kételkedjünk, hogy mindenki a saját készítésére esküszik. Általában a szokás az, hogy 1 liter pálinkához 30 deka mézet adunk, felkeverjük és már fogyasztható is. Ez a pálinka azonban opálos és kissé zavaros lesz. Asztalra rakva, pohárba töltve nem éppen bizalomgerjesztő látvány. Van azonban az igényesebb készítési mód is, amely során 1 liter pálinkát felmelegítünk, figyelve arra, hogy a pálinka forrás pontja 78 fok körül van, majd külön felmelegítünk 30 deka mézet, összeöntjük és felkeverjük. Figyelnünk kell arra is, hogy a mézben található beltartalmi értékek 40-50 C. hőmérsékleten károsodnak, elpusztulnak. A másik fontos tényező, hogy a házasítandó anyagok hőmérséklete ne térjen el 10%-nál jobban. A harmadik dolog, hogy sohasem a pálinkát tesszük a mézbe, hanem fordítva. A negyedik meghatározója a házasításnak az arány, amely függ a pálinka és a méz fajtájától is. Amennyiben mézes pálinkát akarunk készíteni, és nem akarjuk, hogy a pálinkánk tulajdonságai fölé kerekedjen a méz, akkor kevesebbet javaslok beletenni, amitől az alkoholtartalma is magasabb marad. Amennyiben pálinkás mézet akarunk inni, akkor szabad a pálya az arányokat tekintve. Az érlelés szabályai továbbra is érvényesek erre az italra, a 3-4 napot kicsit elhamarkodottnak tartom. Az viszont igaz, hogy minél kisebb alkoholtartalmú az italunk, annál hidegebben fogyaszthatjuk. A mézes pálinka már nevében is egészséget, szép színt, zamatos ízt és különleges komplexitást ad.

A mézes pálinka már történelmi időkben is kedvenc volt, miért ne lehetne kedvence az eljövendő generációknak is. Mézes pálinkát inni egy kicsit az alkoholtartalom lecsökkentését is jelenti. A hölgyek, és Urak is szívesebben fogyasztják az így legyengített mézes pálinkát, mert a pálinka fogyasztás kultúrájának legfontosabb kitétele, hogy nem a lerészegesedés a cél, hanem gasztronómiai élvezet. Az orvosság, pedig méz formájában a mézes pálinkában benne foglalt, jól körbeölelt. A különleges gyümölcsből készült illat- és ízgazdag pálinkák mézzel ízesítve kellemes és mindenek előtt egyedi harmonizált élményt nyújtanak. A ritka gazdag íz és gyümölcshatás a nagy odafigyeléssel válogatott gyümölcsöknek köszönhető és a méztől kicsit likőrszerű élményhez juttat bennünket. A pohárba öntve lassan telíti el az orrot a kellemes gyümölcs illat, amely sokáig megmarad. Mindenképpen úgy gondolom, hogy helye van a mézes italoknak a köztudatban, és a mindennapokban, azt azonban nem hinném, hogy főként nyáron, de télen mindenképpen. Megígérhetem barátaimnak és ismerőseimnek, hogy mindent elkövetek azért, hogy e téren is megtaláljam a megfelelő arányokat.