Augusztus 12. csütörtök

Szilva

Család: Rosaceae – Rózsafélék
Faj: Prunus domestica

A szilvatermesztés kultúrája hosszú, egészen az ókorig nyomon követhető múlttal rendelkezik, gyökerei Elő-Ázsiáig nyúlnak vissza. Az európai szilva ma a kökény (Prunus spinosa) és a cseresznyeszilva keresztezésének (Prunus cerasifera) tekinthető. Mivel mindkét faj a Kaukázus és a Kaszpi-tenger között vadon nő, valószínűsíthető, hogy a ma ismert szilva is ott keletkezett. A rómaiak i. e. 150-ben vitték Olaszországba, és innen terjedt el egész Európában. Sajnos a számtalan keresztezés miatt ebből az „ősszilvából” nem túl sok maradt meg napjainkig.

A szilva termése kerek, vagy ovális formájú, puha, nagyon lédús gyümölcshússal jellemezhető. Fehér hamvassága - az „anyatermészet” védő rétege a kiszáradás ellen - egy viasszerű váladék révén keletkezik. Ez a réteg viszonylag könnyen letörölhető. Vastag hamvas réteg borítja és csonka magot tartalmaz a termés közepén.

A szilva termése nagyon édes. Az egyes vitaminok tekintetében nem állíthatjuk, hogy a szilva rekordokat dönt. Az A és C vitamin mellett tartalmaz biotint, és a B vitamin valamennyi változatát. A szilva a legjobb szénhidrát- anyagcsere stimulátornak tekinthető, jó az idegekre, a mentális frissességre, a hajtóerőre, a teljesítőképességre és a stressztűrő képességre is. Ezenkívül szerepet játszik a vese- és bélműködés felgyorsításában is.

Nincs még egy olyan sokoldalú csonthéjas gyümölcs, mint a szilva. A szilva mai fajtái többszörös keresztezések eredményei, több mint 2000 típusuk ismert. Ezek részben csak kis mértékben térnek el egymástól méret, szín, forma, magvaválóság, létartalom, aroma és érési idejük tekintetében. A fajta egyértelmű felosztása nehéz — a következő öt csoportja alakult ki: kerek szilva vagy tojás szilva, kerti szilva, ringló, mirabelle szilva, Japán szilva.