Vörös Áfonya

Herbarium Librum

Hangafélék Családja

Vaccinium vitis-idaea

Vörös Áfonya

Erről a gyümölcsről rengeteg jót lehet elmondani, és csak egyetlen rosszat: nagy baj, hogy nincsen minden kiskertben, hobbitelken legalább néhány termő tő belőle. A vörös áfonya a hangafélék családjába tartozó hegyvidéki növény, az erdei fenyvesek jellegzetes örökzöld törpecserjéje, magyar népies nevén: havasi meggy, kövi málna. Észak-Amerikában és Észak-Európában őshonos. Angol neve a cranberry. A növényt gyógyhatása miatt Észak-Amerika minden részén termesztik. A szabad természetben 2500 méter tengerszint feletti magasság alatti hegyeken, erdőszéli ligetes területeken, fenyvesekben található. Több száz fajtája van, ezek közül a legismertebb a fekete, a vörös és a tőzegáfonya, ezek, ha nem is túl nagy számban, de Magyarországon is előfordulnak. Ezúttal a vörös áfonyát mutatom be. Örökzöld törpecserje, kúszónövény, indái több méteresre is megnőnek. A termése kerek, élénkpiros bogyó, nagyobb, mint az elterjedtebb fekete áfonyáé. Hazánkban, a Zemplénben, a Mecsekben, illetve a Nyugat-Dunántúl néhány pontján, például az Őrségben, Göcsejben, a Kőszegi-hegységben él. Hazánkban jóval ritkábban fordul elő, mint a fekete áfonya. Levelei télen is megtartják élénkzöld színüket. Vadon élő változata ritkasága miatt fokozottan védett, de szerencsére termeszthető is: a napsütötte, lazább, savanyú talajú kertekben érdemes megpróbálkozni vele. A vörös áfonyát először 1550-ben egy bizony James White Norwood említi meg, aki úgy hivatkozik rá, mint az indiánok egyik fontos táplálékára. James Rosier könyvében, a The Land of Virginiában egy olyan történetet mesél, melyben az európaiak partraszállása során az indiánokkal egy csésze áfonyalevet fogyasztottak el. 1633-ban Massachussetsben elkel egy áfonyában festett alsószoknya 16 shillingért. 1640-ben Roger Williams Key into the Languages című könyvében bearberriesnek nevezi a vörös áfonyát, mivel látta, hogy a medvék egyik fő táplálékául szolgálnak. 1648-ban a prédikátor, John Elliott mondja, hogy a vörös áfonya ragyogása olyan akár az evangéliumoké. Az első vörös áfonyával készült recept 1663-ban jelenik meg a Pilgrim szakácskönyvben, amiben áfonyamártást készítenek belőle. 1667-ben New Englandben 10 hordó áfonyát is küldenek a három hordó tőkehal mellé az indiánoknak a megbékélés jeléül. 1669-ben Richar Cobb kapitány házában hatalmas lakoma volt, hogy megünnepeljék házasságát és a választás sikerességét és a pulykához áfonyaszószt kínáltak. 1672-ben John Josselyn New Englandi ritkaságok című írásában így ír az áfonyáról: ”A vörös áfonya vagy bearberry egy kis növényen nő, mely a mocsaras területeken fellelhető. A bogyók halványsárgák, majd később pirosak és akkorák, mint a cseresznye. Néha tökéletesen kerekek, máskor oválisak, de mindegyiküknek fanyar íze van. Augusztus-szeptember között érnek be. Az indiánok és az angolok cukrozva fogyasztják vagy szószt készítenek belőle, ami a sültekhez kiváló. Kicsit hasonlít az íze az egreshez.” 1683-ban említik meg először az áfonyalevet a Compleat Cook Guide című könyvben. 1703-ban a Harvard Egyetem évnyitóján az áfonya szerepel a menüben. 1816-ban megkezdődik a vörösáfonya kereskedelmi értékesítése, 1843-tól pedig nagyszabású termelése. 1860-ban vers születik a vörösáfonyáról The Cranberry Tart címmel, melynek szerzője Edward Watson. Az amerikai függetlenségi háborúk idején az amerikai hadihajók legénysége áfonya fogyasztásával igyekezett elkerülni a skorbut kialakulását. Az USA-ban az 1900-as évektől egyre nagyobbá válik a vörösáfonya értékesítése. egyre több márka kerül a piacra és egyre nagyobb reklámokkal népszerűsítik a terméket. Megkezdődik a vörösáfonya tartósítása és feldolgozása. A vörös áfonyára is igaz, hogy minél színesebb egy gyümölcs, annál több értékes hatóanyag van benne, és az is, hogy azok gyümölcsök a legértékesebb vitaminforrások, amelyek termesztett változatukban is megőrzik "vad" tulajdonságaikat. Márpedig számtalan megőrzésre érdemes jó tulajdonsága van: egészséges, vitamindús, nyomelemekben és antioxidánsokban gazdag, ráadásul aromás, finom. A kisméretű, vörös bogyókat sok száz éve használják orvosi célra. A bennük lévő fitovegyületek közé tartozik a csersav és az antocianin, amely segíti az éjszakai látást, a magjából préselt olaj pedig ómega-3 zsírsavakban gazdag. A tiszta áfonyáié nagyon savas, ezért hígítva fogyasszuk. Sok értékes ásványi anyagot tartalmaz, kalcium, magnézium, kálium, nátrium, vas, cink és mangán, foszfor is van benne, valamint kén. A-, B-, C-, és E-vitaminok gazdag forrása. Flavonoid-tartalmának köszönhetően érvédő hatású, csökkenti az infarktus kialakulásának veszélyét, és a memóriazavart is javítja. A szájüregben és a húgyutakon fellelhető egyes baktériumok ellen is bevethető a benne lévő baktériumölő proantocianidin miatt. Az áfonya fogyasztása közben egy hippursav nevű anyag termelődik a szervezetben, amelyről bebizonyosodott, hogy erős antibakteriális hatúsa van a húgyúti rendszerben. A vizsgálatok során ugyanis azt tapasztalták, hogy ez a vegyület segít megakadályozni, hogy a húgyúti fertőzések leggyakoribb előidézője, az E. coli baktérium hozzátapadjon a hólyag falát borító hámsejtekhez. A benne lévő nagy mennyiségű fenol antioxidáns hatású, erősíti az immunrendszert, véd a fertőzések ellen, érvédő és sejtregeneráló, méregtelenítő, akadályozza a kőképződést, a gyulladásos és daganatos megbetegedések kialakulását, így kiemelkedő a betegségmegelőző hatása. Tudományos kutatások szerint a vörösáfonyalé megnövelheti a „jó" (HDL) koleszterin szintjét és a vérben lévő antioxidánsok mennyiségét. Ily módon tehát megelőzheti a szívbetegség ki­alakulását, bár jótékony hatásának kifejtéséhez a kutatások alap­ján elég nagy adagra van szükség — három pohár koncentrált gyümölcslére három hónapon át mindennap. Az orvosok úgy vélik, hogy a vörös áfonya a stroke súlyosságát is csökkentheti, és a betegségből való felépülést is felgyorsítja. A vörös áfonya szagtalanítja a vizeletet, tehát nagyon ajánlott a fogyasztása mindazok számára, akik inkontinenciában szenvednek. Magas vitamin, illetve antioxidáns tartalma miatt népszerű gyümölcs, de íze a fekete áfonyánál is fanyarabb, keserűbb, ezért csak feldolgozva fogyasztják. A vörös áfonyából készíthetünk lekvárt, dzsemet vagy éppen gyümölcsbort, likőrt. Kiváló alapanyaga vadhúsok mellé készülő mártásoknak, szószoknak. A vörös áfonyát gyakran használják aszalt formában. Az aszalás során veszít erősen savanykás ízéből, ezért kiválóan alkalmas édes sütemények, desszertek ízesítésére, díszítésére. Az Egyesült Államokban jellemzően bort is készítenek a vörös áfonyából, de Kanadában is találunk ilyen termékeket. A vörös áfonya koncentrátum rendszeres, huzamos, nagy mennyiségű fogyasztásával kapcsolatban érdemes figyelembe venni annak a vizsgálatnak az eredményét, amely szerint nagy adagban történő alkalmazása megnövelheti a vizelet oxalát-tartalmát, így a vesekő kialakulásának veszélyét. Így azok számára nem ajánlott a tartós fogyasztása, akiknek családjában már előfordult kalcium-oxalátos vesekő. A vörös áfonya fogyasztásának nem jegyezték le mellékhatását, és káros kölcsönhatása sem ismert, még terhesség és szoptatás alatt sem. A vörös áfonya tápanyagtartalma 100 grammban: Energia 46 kcal, Szénhidrát 12,2 g, Cukrok 4,04 g, Élelmi rost 4,6 g, Zsír 0,13 g, Fehérje 0,39 g, Víz 87,13 g, A-vitamin 3 ng, Béta-karotin 36 pg, Lutein és a zeaxantin 91 ug, B1-vitamin 0,012 mg, B2-vitamin 0,02 mg, B3-vitamin 0,101 mg, B5-vitamin 0,295 mg, B6-vitamin 0,057 mg, B9-vitamin 1 ng, C-vitamin 13,3 mg, E-vitamin 1,2 mg, K-vitamin 5,1 mg, Kalcium 8 mg, Vas 0,25 mg, Magnézium 6 mg, Mangán 0,36 mg, Foszfor 13 mg, Kálium 85 mg, Nátrium-2 mg, Cink 0,1 mg.