220.
2012/1016
AQUAVINICUM
NATÚR
BORSEPRŐ
Kékfrankos rozé szőlő
üvegben érlelve
Ma egy olyan párlatot
fogok bemutatni, illetve felvezetni, amely szőlő feldolgozás melléktermékeként
alakul ki. A szőlő fajtája a kékfrankos. A különlegeségét, pedig az adja
számára, hogy a szőlőt, amelyet kézi szürettel szedtünk le, válogatva,
szennyeződéstől mentesen, az érési idő elején, rosénak dolgoztunk fel. Ettől
kezdve egyértelmű, hogy a vörös borszőlő, fehérként kezelendő. Fontos, és
ilyenkor magáról a borkészítésről is kell beszélni, hiszen ez meghatározza a
párlat minőségét, valamint milyenségét. Hányszor hallottuk már, hogy borban is,
és pálinkában is, egyedi értékeket felmutató fajtákra, illetve márkákra kellene
helyezni a hangsúlyt. Talán végre kezd megmozdulni valami ezen a téren: mind a
fehér, mind pedig a kék szőlők terén, de ez a tendencia kezd körvonalazódni a
cefrekészítés területén is. Az azonban tény, visszatérve a borra, hogy a
jellegzetesen magyar vörösbor alapja csakis a hazai szőlő ültetvények uralkodó fajtája,
a Kékfrankos lehet. A hajdani Osztrák-Magyar Királyság területén különböző
elnevezései ismertek pl.: "Morvai,
Fekete közlegény,
Fekete vaskos, Korai fekete, Kései fekete, Fekete frankos, Fekete muskotály,
Szerecsen-királynő, Kék frankföldi".
Csak 1875-ben az elzászi Colmórban tartott 2. német szőlészeti kongresszuson állapodtak meg abban a tagok, hogy a sokféle
elnevezés helyett hivatalosan "Kékfrankosnak" és szinonimaként
"Kék-Limberginek" fogják nevezni. Ennek a borseprőnek az alapját
képező szőlő az Őreg-hegyen termett, bora, pedig a Csókai pincesoron készült
Sőrés András műhelyében, amelytől, egyedüli zamatát, gyümölcsösségét kapja. A
megfelelően kiválasztott szüret, a reduktív technológia, a terméskorlátozott
termelés mind olyan tényezők, amelyek a borseprő keletkezését, valamint minőségét
befolyásolják. Igen magas alkohol, és savtartalom jellemzi, amely mégis kitűnő
harmóniába egyesül. Friss, gyümölcsös illatú szamócás, málnás jegyekkel. Élénk,
de nem tolakodó, mindezt ízben is folytatja, virgonc, kerek és arányos, jólesik
megforgatni a szájban, és jólesik lenyelni is. Kóstolásakor csak nagy
szakértelemmel állapítható meg az alapanyaga, annyira komoly gyümölcsösség
jellemzi. A három hónapos pihentetés után fehér húsokhoz, könnyű szárnyas, és
halételekhez ajánlom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése