Hálaadás és köszönetnyilvánítás!

Hálaadás és köszönetnyilvánítás!

A múlt dolgait tudjuk, a máét sejtjük, de a jövő dolgait csak remélhetjük.

Tisztelettel és szeretettel köszöntök minden kedves olvasómat, valamint mindazokat, akik a 2010-es esztendőben bármivel is segítették a pincészet működését és munkáját. Köszöntök minden kedves vendégemet és látogatom, akik felkeresték honlapot, illetve élőben pincészetemet az elmúlt esztendőben. Köszöntök minden kedves barátomat, akik tanácsukkal, jó szándékukkal segítették eredményes munkánkat, hogy működésünk idáig eljuthatott és terjesztheti a kulturált bor és pálinka kultúrát. Kívánunk mindnyájuknak eredményekben, sikerekben, egészségben, szeretettben, hitben gazdag újévet. Szent János apostol áldása legyen mindannyiotokon egész esztendőben! A következő imával szeretnék hálát mondani Istenek, hogy égi erejével segítette egész éves munkánkat:

Mindenért, amit adtál,

hálát adok Neked, Istenem!

Mindenért, amit elvettél

hálát adok Neked, Istenem!

Mindenért, amit segítségeddel megtehettem,

hálát adok Neked, Istenem!

Mindenért, amit megakadályoztál,

hálát adok Neked, Istenem!

Minden örömért, amivel boldoggá tettél,

hálát adok Neked, Istenem!

Minden szenvedésért, amivel formáltál,

hálát adok Neked, Istenem!

Minden békés óráért, amivel széppé tetted életemet,

hálát adok Neked, Istenem!

Minden problémáért, amitől megszabadítottál,

hálát adok Neked, Istenem!

Minden jó tulajdonságomért, amivel szolgálhattalak,

hálát adok Neked, Istenem!

Minden gyengeségemért, amivel alázatra tanítottál,

hálát adok Neked, Istenem!

Minden erényért, amit nekem ajándékoztál,

hálát adok Neked, Istenem!

Minden bocsánatért, amiből irgalmadat

megismerhettem,

hálát adok Neked, Istenem!

Minden szép emberi kapcsolatért, amivel gazdagítottál,

hálát adok Neked, Istenem!

Minden emberért, akit tőlem elszakítottál,

hálát adok Neked, Istenem!

A halálom időpontjáért és módjáért, amit nekem

választottál,

hálát adok Neked, Istenem!

A helyért, amelyet nekem országodban készítettél,

hálát adok Neked, Istenem!

A Muth Pálinka és Borpince tulajdonosainak nevében:

Muth József

Rigóvári Bikavér 2010.

Rigóvári Bikavér

2010.

Száraz vörösbor

Kilencedik állomás

Az elesettek

Hihetetlen, hogy harmadszor is a földre kerül. Hihetetlen, hogy ismét el tud esni, és újra fel tud kelni. Akkor, amikor a legjobb lenne már egyáltalán fel sem kelni, fel sem nézni, fel sem fogni, hogy mi is történik vele. Nem is várja már senki, hogy felálljon, még talán a római katonák sem. Itt már senki sem gyűlöli, itt már mindenki csak sajnálja, szánja. A harmadik elesés. Nincs már egy szikrányi testi erő sem ebben a törékeny férfiban. Mintha magából szakadt volna ki. Mintha nem lenne tovább, pedig még lennie kell. A csapzott haj, a mindenütt véres ruha, a fájdalom megtestesülése, az ujjak semmibe markoló tehetetlensége. Kimondhatatlan. Ez már annyira bent fáj, hogy beszélni is nehéz. Látni is. Érezni csak eltompultan lehet. Sugárzás, látvánnyá váló iszonyat. Alig fényekkel, alig létezéssel. Kérjük-e bor utunkon Szent János apostolt a borászok és borok védőszentjét, hogy utunkon áldásos védelme legyen rajtunk, hogy amit elfogyasztunk az ne kárunkra, hanem épülésünkre és egészségünkre váljék!

A 2009-es esztendőben ezt a házasítású bort, úgy készítettem el, hogy a négy féle szőlőt már törköly korában a megfelelő arányban összeházasítottam és a kádon együtt forrt meg, és utána is együtt került hordós érlelésre. Ebben az esztendőben a házasítást nem végeztem el szüret után közvetlenül, hanem önállóan mind a négy féle szőlőből bort készítettem, hordóban érleltem, hogy az első fejtés és az első derítés után házasítsam össze. A legnagyobb arányban a kadarka szőlő szerepel benne, majd második legtöbb mennyiséggel a Cabernet franc szerepel, harmadikként a Merlót, végül pedig negyediknek a Kékfrankos került belehelyezésre a legkisebb mennyiségben. Ezekről a borokról pedig már szóltunk, kivétel talán a kadarka. Ezt a szőlőt október 24.-én szüreteltük, de sajnos így is csak 15-ős mustfokkal sikerült betakarítanunk. A szőlő lebogyózásra került és némi kénnel rögtön meg is kezeltem, mert elég betegesnek tűnt ez a fajta szőlő ebben az évben. Kádon történt meg a megforrása a szokásos 4 óránkénti csömiszöléssel. Egy nap elteltével beoltottam ezt is fajta élesztővel és tápsóval, majd két nap elteltével must is melegítettem fel belőle, amelyben cukrot oldottam fel, hogy felerősítsem az eltarthatóság állapotára. A forrás rendben beindult és le is zajlott három hét alatt, majd hagytam, hogy pihenjen 10 napig együtt és aztán vettem le a bogyóról. Kipréselésre került, de fahordó helyett műanyag ballonba került elhelyezésre és közepes kénnel meg is fejtettem azonnal azt. Tíz nap múlva kerítettem sort a tisztulási folyamat leellenőrzésére, amely remekül haladt. Sötét, bíborvörös nedűt kaptam, amely alkoholtartalomra kedvező 13% alkoholtartalmat mutatott. Italában, száraz, remek minőségű, illataiban, zamataiban, savaiban a fajta jelleget képviselő, nagyon finom, sima italú bor készült belőle, amely a másik három fajta borral házasítva, fahordós érleléssel jó összhangba fog kerülni.

Kicsit sok már az elesések száma. Még a végén azt hinnék, hogy a borok miatt nem tudunk a lábunkon megállni, pedig dehogy a teher az, amelyet nehéz cipelni. A mindennapok egy-egy köve kerül a hátunkon lévő puttyónyunkba és annak súlya az, amely a földre kényszerít olykor bennünket. Ilyenkor pedig, amikor ilyen utakat járunk, végre megszabadulhatunk ezektől a felesleges terhektől, hogy itt új erőre kapva mindig legyen forrásunk, amelyből merítkezve újra és újra felállhatunk. Menjünk hát neki, mert kell a pohár másnak is! – mondta egy régi kedves ismerősöm, ezzel biztatva mindenkit a borfogyasztás kultúrájának elsajátításához.

Jó egészséget minden borhoz!

Rigóvári Rizlingszilváni 2010.

Rigóvári Rizlingszilváni

2010.

Száraz fehérbor

Nyolcadik állomás

Az asszonyok

Középen vagyunk ezen az állomáson, a nyolcadikon, az origóban. A kezdet és a vég fókuszában. Kikről is szólhat ez az állomás ez a találkozás, ha nem az asszonyokról. Az asszonyokról, akik élet közepét képviselik életünkben, hiszen minden élet őbelőlük indul ki, az ő méhükből. Mégis most a síró, elgyengült asszonyokkal találkozunk. Jeruzsálem, és a mi a asszonyaink is sírnak, nem tudják, magukat siratják-e vagy a szenvedőt. Látják, barbár, elborzasztó cselekedet történik, de esendőségükben, kicsiségükben nem tudnak semmit sem tenni. Az érzéseikre válaszként figyelmeztetés jön, vigyázzanak önmagukra, gyermekeikre, a jövőre, a tanúkra. Sírnak az asszonyok, könnyük porba hull, sár lesz belőle, miként az emberből is por és sár válik. A keresztfa egyre nehezebb, az út egyre fájdalmasabb, a szenvedés egyre égetőbb. Méla szomorúság és tehetetlenség érzése, riadt árnyékok egymást váltása. Kérjük-e bor utunkon Szent János apostolt a borászok és borok védőszentjét, hogy utunkon áldásos védelme legyen rajtunk, hogy amit elfogyasztunk az ne kárunkra, hanem épülésünkre és egészségünkre váljék!

A tavalyi évben ilyen fajta szőlőből nem készítettem bort, idén sem terveztem, de a sors úgy hozta, hogy kaptam belőle annyit, amennyit csak akartam. A régi ültetvényt kombájnnal szüretelték és sok rajta maradt alacsony részeken, amelyeket leszedve, kiválogatva viszonylag jó minőségű fehér borhoz jutottam. Viszonylag korán, másodiknak szüretelhettem ezt a szőlőt, szeptember 11.-én a bátaszéki Nagy István munkavezetője jóvoltából. Talán a korai szüret miatt, de sajnos a lebogyózott mustnak csak 15-ös volt a mustfoka, amely bizony kritikusan alacsony. A szőlő elég beteg állapotot is mutatott ezért némi kénnel megkezeltem a törkölyön és hagytam hat órát ázni a bogyón a levet. Ezt követően leszedtem a színlevet róla és a bogyókat a présbe merve kipréseltem azt gyengén nem túl erősen. Ezt a bort sem hordóba raktam, hanem egy műanyag tartályba, ahol légmentesen lezártam és a tetején kotyogóval láttam el, hogy a forrás reduktív módon menjen végbe benne. Ennek köszönhetően abban bíztam, hogy talán gyenge év ellenére megőrizhető valami a szőlőfajta íz és illatanyagából. A következő tizenkét óra eltelte után rátettem a fajélesztőt és a tápsókat, de ekkor már be is indult a forrás. Egy nap eltelte után mustban felmelegítettem a cukrot és hozzátettem, hogy felerősítsem az eltarthatóság és élvezhetőség szintjére. Három hétig tartott a tartályban a forrás, amely gond nélkül zajlott le a kedvező körülmények miatt. A pihentetés után október 19.-én vettem le a bort az aljáról és fejtettem meg közepes kénnel kezelve. Ezután következett ismét a két hetes pihentetési időszak, a miután aztán először ellenőriztem le a bor állapotát. Alkoholtartalomra igen kedvezőt mérhettem 15%-at. Italában, száraz, kiváló minőségű, illataiban, zamataiban, savaiban a fajta jelleget képviselő, nagyon finom italú bor készült belőle.

Nekünk borkultúrát ismerő, és bort szerető férfiembereknek az asszonyok mindig különös kapcsolatát kell megélnünk, akkor, amikor pincékbe látogatunk, vagy borkóstoláson veszünk részt. Az asszonyok ilyenkor mindig sírnak. Sírnak előtte, mert félnek a borút eredményeitől. Sírnak utána, mert látják a borút eredményét. Féltékenyek is egy kicsit a borra, mert legalább annyi időt töltünk velük, mint egy jó borral. Sírjatok hát asszonyok, mert a férfi a bort is úgy szereti, mint egy szépasszonyt. Menjünk hát neki, mert kell a pohár másnak is! – mondta egy régi kedves ismerősöm, ezzel biztatva mindenkit a borfogyasztás kultúrájának elsajátításához.

Jó egészséget minden borhoz!

Rigóvári Chardonnay 2010.

Rigóvári Chardonnay

2010.

Félszáraz fehérbor

Befejező állomás

A feltámadás

Szent János áldásának is nevezhetjük ezt az állomást, hiszen ezen apostol fedezte fel elsőként az üres sírt és hit abban, hogy Mestere a mennybe ment. Szent János apostol volt az, akit bor által akartak megmérgezni, de a kupa eltörött. Őt kérjük mindig, hogy oltalmazzon bennünket, amikor bort iszunk.

Valahol
A kristálytenger fölött,
A Szék előtt
Feszült inakkal áll az Angyal.
Szemei, mint a villám, ruhája, mint a hó,
Áll, vár és alig-alig győzi kivárni
A Harmadnap hajnallatát,
(Nem is harmadik igazán, -
Isten türelme is feszült a pattanásig:
Csak egy éj, egy nap, egy hajnali perc)
És lendül a szárny,
És lebben a kő,
És elhangzik a mindenségben:
"Békesség nektek, én vagyok!"

Kérjük-e bor utunkon Szent János apostolt a borászok és borok védőszentjét, hogy utunkon áldásos védelme legyen rajtunk, hogy amit elfogyasztunk az ne kárunkra, hanem épülésünkre és egészségünkre váljék!

Régi álmom volt már, hogy ebből a fajta szőlőből bort készíthessek. Idén ez az álom valóra várt, mert Kissék chardonnay szőlőjében egész évben volt alkalmam ténykedni. Már az év elején ki is kötöttem, hogy adnak nekem el belőle, amennyit kérek. Így szeptember 15.-én meg is szedték nekem ezt a fajta szőlőt, amelyet haza is hoztam. 17-es must fokkal sikerült lebogyóznom és némi kénnel rögtön kezelnem is. Nem azonnal szedtem le a törkölyről hat órát hagytam ázni rajta a bogyókat a lében megzúzott állapotban remélve, hogy beltartalomra, illatra és zamatra így még jobb bort kaphatók. Az alap szőlő mellé 2,5-2,5%-nyi zalagyöngyét, valamint noha szőlőt raktam. A törkölyt gyengén kipréseltem és a mustot műanyag tartályba helyeztem el, hogy ott reduktív módon kotyogóval a tetején forrjon meg. Az időjárás kedvezett a forrásnak és az be is indult magától, de azért 24 óra elteltével ebbe is raktam fajtaélesztőt és tápsót. A következő 24 óra elteltével pedig némi cukorral erősítettem fel. Három hetes intenzív forrás következett, majd hagytam kicsit pihenni, de aztán október 22.-én leszedtem az aljáról és visszahelyeztem a tiszta úszófedeles tartályba közepes kénnel megfejtve. A következő két hétben hagytam tisztulni, majd ellenőriztem a folyamatot. Alkoholtartalomra pedig kedvezőt mérhettem 13,25%-at. Italában, félszáraz, kiváló minőségű, illataiban, zamataiban a fajta jelleget képviselő, sima italú bor készült belőle.

Ez tehát a befejező állomás és a befejező fajta. A jó kedvű és figyelmes társaság utolsó pohara, amelyhez megkértük Szent János áldását és most kérjük tőle azt is, hogy kísérjen minket mindig utunkon, és vezéreljen bennünket minél többször össze, ide, vagy bármelyik másik pincébe, hogy magyar emberhez méltó módon köszöntsük egymás jó bor társaságában. Menjünk hát neki, mert kell a pohár másnak is! – mondta egy régi kedves ismerősöm, ezzel biztatva mindenkit a borfogyasztás kultúrájának elsajátításához.

Jó egészséget minden borhoz!

Szent János napi borszentelés 2010.

Szent János napi borszentelés
2010.



Oratio

Dómine, Iesu Christe, qui ex quinque pánibus et duóbus píscibus quinque mília hóminum satiásti, et in Cana Galilǽæ vinum ex aqua fecísti, qui es vitis vera: multíplica super nos misericórdiam tuam, et pietátis tuæ cleméntiam nobis osténde, quemádmodum fecísti cum pátribus nostris misericórdiam tuam sperántibus, bene + dícere et sancti + ficáre dignéris hanc creatúram vini, quam ad sustentatiónem fidélium tuórum tribuísti, ut quicúmque ex hac usus fúerit, vel a quólibet potátum, divínæ benedictiónis tuæ opuléntia repleátur, et ómnibus accipiéntibus ex eo, cum gratiárum actióne sanctificéntur in viscéribus eórum. Per eúndem.

Könyörögjünk!

Úr Jézus Krisztus, ki az öt kenyérből és két halból ötezer embert megelégítettél és a galileai Kánaában a vizet borrá változtattad, ki az igaz szőlőtő vagy: sokasítsd meg mirajtunk a te könyörületességedet, és a te kegyességednek irgalmát mutasd meg nékünk, amiképpen cselekedtél a mi atyáinkkal, kik a te könyörületességedben reméltek, méltóztassál meg + áldani és meg + szentelni a bornak e teremtményét, melyben, hogy fönntartsd őket, a te híveidet részeltetted, hogy mindaz, ki ezt használja vagy megissza, az isteni áldás bőségével teljék el, és mindazok, kik magukhoz veszik, hálaadással megszenteltessenek az ő bensejükben. Ugyanazon a mi Urunk.

Oratio

Deus, cuius potestáte beátus Ioánnes evangelísta potum venenósum tóxicum digéssit: bene + dícere et consecráre dignéris hanc creatúram vini, ut omnes ex eo gustántes, expúlso omni gustu nocívo, infúso tuæ benedictiónis mystério, sit in terris córporis et ánimæ remíssio críminum, et in cælis perpétua consolátio. Per Dóminum.

Könyörögjünk!

Isten, kinek hatalma által Szent János evangelista a mérges, halált hozó italt megemésztette: méltóztassál meg + szentelni és meg + áldani a bornak e teremtményét, hogy mindazoknak, kik megízlelik, eltávoztatván minden ártó ízt és beléöntvén a te áldásodnak misztériumát, legyen a földön a test és a lélek bűneinek elengedése, és a mennyekben örök vigasztalás. A mi Urunk.

Ezen áldásokkal és a szentelt vízzel való megszenteléssel látta el Szent Család vasárnapján Herendi János apátplébános pincészetünk idei évi borait, amely által jogosultak lettünk ennek a ténynek az elismerésére boraink címkéjén. Mi már évek óta élünk e szentelésnek az áldásaival és talán nem véletlen az sem, hogy rossz, ihatatlan borunk még nem került palackozásra. Sajnos hiányoltam a hegyközség tagjainak, vezetőinek jelenlétét, mert bizony emelte volna az esemény színvonalát, ha a hegybíró, ha a hegyközség elnöke megjelent volna az ünnepségen. Nem így volt, a mi pincénken kívül, a Sőrés Pince képviselte még magát, valamint Dunaszekcsőről a Frányó Pince és ezzel bizony be is zárult a kőr. Jó magam ilyenkor a minden fajta borból vett mintát, amely megszentelésre került visszaöntöm eredeti helyére, ezzel megszentelve az egész hordó, illetve az egész tartály tartalmát. Hiszem és vallom, hogy hit nélkül nincs áldás sem a családon, sem az egyénen, sem a munkán, amelyet végzünk. Nem csak kérnünk kell Mennyei Atyánkat, hogy segítsen jó termést adni, egészséget gyermekeinknek, hanem hálát is kell mondanunk neki mindenért, ami jóval egész évben illet bennünket méltatlan szolgáit. A bor, a család és önmagunk sem csak az emberi tevékenységnek köszönhető, hanem legfőképpen a Mennyei Atya akaratának és jóindulatának. Így az év végén adjunk hálát neki egész évi segítségéért, pártfogásáért, és akkor kérhetjük, hogy a jövő évben se hagyjon el bennünket, hogy áldása kísérje minden szerettünket, minden munkánkat, hogy jövő ilyenkor ismét színe elé hozhassuk a szőlőnek termését! Kérjük Szent János apostolt, hogy járjon közben mindannyiunkért! Ámen!

Rigóvári Kékfrankos 2010.

Rigóvári Kékfrankos

2010.

Félszáraz vörösbor

Tizennegyedik állomás

A temetés

A Megváltás terve befejeződik, itt a tizennegyedik állomáson. József, az Arimetriai előlép a háttérből és teszi, amit tenni-e kell. Itt már minden csendben, megszokott mozdulatokkal, beletörődéssel zajlik. Nincsenek felesleges szavak, nincsen jajveszékelő zokogás, csak a sír csendje és méltósága van. Eljött József, aki hitt és elkérte a testet a helytartótól. Temetni kell, mielőtt leszáll az este. Temetni kell, mert törvény van és holtaknak holtaknál a helye. Az üres sziklasír ott várja. Gyolcsokat hoznak, betekerik, kenőcsöket helyeznek hozzá. Mert rendje van a dolgoknak. A meghalásnak, a temetésnek is. Arcok, emberek, mozdulatok dinamikája éled. Belső sugárzás, érzi az ember a melegét a megváltásnak. Még nem tud, de már remél. Talán hite is csírázik már. A nagy húsvéti misztérium pedig a fény útjával folyatódik. Emeljük arcunkat felé, kérve az áldást, a megbocsátást, a reményt, fogadva az üzenetet: "Ne féljetek!" Kérjük-e bor utunkon Szent János apostolt a borászok és borok védőszentjét, hogy utunkon áldásos védelme legyen rajtunk, hogy amit elfogyasztunk az ne kárunkra, hanem épülésünkre és egészségünkre váljék!

A Cabernethez hasonlóan ebből sem készítettem tavaly önálló bort, hanem szüret után a kádon házasítottam a többi vörös szőlővel, hogy bikavér bort készíthessek. Az idei elhatározásom ezzel ellentétben a kész borok házasítása volt és ehhez tartottam magam. Ennek a szőlőnek az esetében is a duplasztásos eljárást alkalmaztam, főként azért, hogy a tavaly nagy sikerű kékfrankos rozét idén is meg tudjam ismételni. A kékfrankos szőlőt is a komámtól kaptam, hogy abból bort készíthessek. Természetesen most is válogatnom kellett alaposan a fürtöket, mert a komám nem helyezett túl nagy hangsúlyt a gombaölős védekezésre. Kaptam néhány láda szőlőt Braun Csaba kollégámtól is a saját szőlőjéből a segítségem fejében. A szüretet október 1.-én sikerült megvalósítanom. Tettem hozzá 2-2%-nyi mennyiségben Cabernetet és Bíborkadarkát is remélve, hogy javítanak valamit az összképen. 17-es must fokot ikerült mérnem, ami nem volt nagyon rossz ebben az évben, amikor erősen az eső és nem a napsütés dominált. A bogyózást követően kénnel kezeltem. Elsőként leszedtem a rozénak valót, majd beoltottam fajtaélesztővel és tápsóval, hogy a forrás megfelelő irányba haladjon. Nem is volt gond a kádon a törköllyel, amit négy óránként ugyancsak megtörtem és ezt éjszaka is betartottam. Itt is gondosan és légmentesen le volt takarva takaró fóliával. Két hetes forrás után egy hét pihentetést hagytam a törkölynek a kádon. Így október 22-én került sor a színlé levételére és a törköly kipréselésére. Hordókba került a bor elhelyezésre, ahol rögtön közepes kénnel újból meg is kezeltem azokat. Két hét múlva ellenőriztem a tisztulás folyamatát és meg is voltam vele elégedve. Színre szépen tisztult és vörössége is elfogadhatónak tűnt, de nem volt vastag italú. Illat és zamat anyagra volt még mit fejlődnie. Alkoholtartalomra pedig nem túl magasat 12,25%-ot tudtam benne mérni. Félszáraz, jó minőségű és sima italú bor készült belőle.

Eltemetünk mi is lassan minden poharat, lezárunk lassan minden hordót és palackot. Elcsendesedik lassan a pince és a présház. A fáradt vendégek is lassan hazaindulnak. A tekintetek már kimerültek nehéz út utolsó állomásán vagyunk, de még egy utolsó próbatétel vissza van, mielőtt útjaink végleg elválnának. Menjünk hát neki, mert kell a pohár másnak is! – mondta egy régi kedves ismerősöm, ezzel biztatva mindenkit a borfogyasztás kultúrájának elsajátításához.

Jó egészséget minden borhoz!

Rigóvári Cabernet franc 2010.

Rigóvári Cabernet franc

2010.

Száraz vörösbor

Tizenharmadik állomás

A piéta

A vihar mindent eltakarított, minden rosszat, amely őt kísérte. Már csak azok maradtak, akiknek maradniuk kellett, mert ők nem féltek semmitől, mert ők annyira szerettek, hogy mindenáron maradniuk kellett. Egy Piéta. Egy felnőtt, halálra kínzott férfi teste egy asszony ölében, aki ráborulva siratja. Kinek volt már ilyen fájdalma, kinek lehet ilyen fájdalma? Ez a teste, íme, megint az ember, minden szépségében, megtöretettségében, valóságában. Mielőtt visszaadatik a földnek, melyből vétetett. Porból s porrá. Ez vár. Ám a remény nem hal meg. A misztérium valójában még csak most kezdődik. A templomot, amit leromboltak, újra felépíti. Csak még nem tudják. Két ember végtelenül bensőséges képe. Elválaszthatatlanok. Mindörökké. Kérjük-e bor utunkon Szent János apostolt a borászok és borok védőszentjét, hogy utunkon áldásos védelme legyen rajtunk, hogy amit elfogyasztunk az ne kárunkra, hanem épülésünkre és egészségünkre váljék!

Tavalyi évben is volt ilyen szőlőből készült borom, de vöröset akkor nem készítettem belőle önállóan, hanem azt is akkor hozzáadtam a Bikavér boromhoz és csak rozét készítettem belőle. Idén ezt a szőlőt munkám fejében Telegdi családtól kaptam, akiknek igyekeztem egész évben segíteni a szőlőmunkájukat. Legutolsónak szüreteltük le ezt a szőlőt október 8.-án. Egy komoly lisztharmatfertőzést sikerült megfogni az ültetvényen és így sikerült válogatnom belőle jó minőségű fürtöket, amelyeket odahaza dolgoztam fel. Ez a szőlő is természetesen bogyózásra került, majd pár deci kénnel is megkezeltem, hogy az esetleges betegség átterjedését megakadályozzam. Szintén duplasztásos eljárással igyekeztem a vörös bor minőségét elősegíteni, így rózénak vettem le a színléből. A kádon megforró törköly be lett oltva fajtaélesztővel és tápsót is adtam hozzá. A forrás beindulása után 4 óránként megtörtem a törkölyt és mindig gondosan légmentesen visszatakartam rá a takaró fóliát. Két nap mulva cukorral erősítettem meg egy kicsit a 17-es must fokú törkölyt. A cabernet szőlő mellett 5%-nyi biborkadarkát is raktam hozzá remélve, hogy így jobb színanyagot nyerhetek el. Három héttel később október 29.-én vettem le a színlevet némi pihentetés után, majd rögtön ki is préseltem a törkölyt, majd pedig közepes kénnel meg is fejtettem. Fahordóba került a bor, ahol két hét múlva ellenőriztem a folyamat állapotát. Színre szépen tisztult és vörössége is elfogadhatónak tűnt, de nem volt vastag italú. Illat és zamat anyagra volt még mit fejlődnie. Alkoholtartalomra pedig meglepően alacsonyat 10,5%-ot tudtam benne mérni. Száraz, jó minőségű és beltartalmú bor készült belőle.

Itt elgyöngülhetünk egy kicsit. Nem túl erős, inkább a szomjúnkat oltja, simán gördülékenyen folyik le, és pihen meg a torkunkban nem csuklunk tőle. Innen látni már az út végét. Minden elcsendesedik lassan, érkezik a jól megérdemelt befejezés. Vissza is tekinthetünk egy kicsit az útra, amely mögöttünk van. Visszanézzünk és bele is szédülünk egy kicsit. Nem akarunk már menni, nem akarunk már sietni, csak pihenni és pihenni. Lehet, hogy a végén nem is megyünk sehová, hanem úgy visznek bennünket, lábaink helyett, támogató karok. Nagy levegőt veszünk és neki indulunk az utolsó állomásnak, hogy letudjuk már minden kínunkat. Menjünk hát neki, mert kell a pohár másnak is! – mondta egy régi kedves ismerősöm, ezzel biztatva mindenkit a borfogyasztás kultúrájának elsajátításához.

Jó egészséget minden borhoz!

Rigóvári Merlót 2010.

Rigóvári Merlót

2010.

Száraz vörösbor

Tizenkettedik állomás

A halál

A fa felemelkedik ég és föld közé. Az égen viharfelhők gyülekeznek, a szél süvítve nyargal végig a Koponyák-hegyén, villámok szaggatják szét az égbolt köpenyét. Elsötétül minden nem tudni nappal van-e, vagy éjszaka. Ez a tizenkettedik állomás. Éli, éli lama szabaktáni. Én uram, én uram miért hagytál el engemet? Kiáltás, majd halál és megrepedő templomkárpit, hitet tevő százados, vihar az Örök Város felett. Kiszabadulnak a szellemek. Bolyongó árnyak, kilobbanó szikrák. Átérezhetetlen. Mintha minden reménytelenné válna s mégsem. A tanítványok bénán, az anya összeomolva. Megnyílik az ég. Nincs szavam. Eláll minden szavunk, minden sóhajtásunk. Kérjük-e bor utunkon Szent János apostolt a borászok és borok védőszentjét, hogy utunkon áldásos védelme legyen rajtunk, hogy amit elfogyasztunk az ne kárunkra, hanem épülésünkre és egészségünkre váljék!

A 2009-es évben önálló vörösbort nem készítettem ebből a fajta szőlőből csupán sillert és rozét, ellenben a tavalyi bikavér boromhoz jelentős mennyiséget raktam. Idén is Szabó komám szőlőjéből kaptam ezt a fajta szőlőt, amelyet én szüreteltem le szeptember 25.-én. A szüret során ügyeltem arra, hogy a legszebb, a legegészségesebb és legérettebbnek tűnő fürtöket szedjem le, mivel nem volt megkötés, hogy mindent le kell szednem. Ennek ellenére, hogy válogattam a fürtöket nem sikerült 16-os must foknál jobb eredményt produkálnom, de legalább a lé mennyiség úgy tűnt meg van benne. A bogyózást követően azonnal gyenge kénnel kezeltem a mustot, majd alaposan betakartam és vártam, hogy beinduljon a forrás. Tizenkét óra elteltével hozzáraktam a fajtaélesztőt és a tápsót, hogy a forrás megfelelő intenzitású legyen. Másnap aztán megkezdtem a törköly négy óránkénti csőmiszőlését. Előtte és utána is légmentesen fóliával volt a törköly letakarva, hogy lehetőleg minél kevesebb ideig találkozzon a levegővel. A bort duplasztásos eljárással készítettem, mert egyharmad levét leettem rozénak és sillernek. Így a kádon a megszokottnál lényegesen több bogyó erjedt kevesebb lében. A törköly forrása 24 óra elteltével megindult a 26 C fokos törkölyben. A következő napon, amikor már jól forrt a törköly cukorral feljavítottam a mustját, hogy az eltartható és élvezhető legyen. A törkölyben 5 %-nyi bíborkadarkát is raktam meg pár kilogramm otellót. A forrás két hétig igen intenzíven fojt le. Október 19-én tíz napos pihentetés után kezdtem meg a törköly kipréselését. A színlevet és a gyenge préslevet egybe raktam és rögtön közepes kénnel meg is fejtettem. Két hét múlva a bor ellenőrzésekor kellemes tapasztalatokban részesültem. A színanyaga bíborvörös, de nem túl vastag, aromákban és íz anyagokban mégis gazdag, 12,5 % alkohol tartalmú bor fogadott. Száraz, kiváló minőségű, extraktjaiban igen tartalmas bor várható belőle, amely már mostanra is szépen letisztult.

Így a vége felé közeledve mindennek ez a bor, lehetne akár vér is színében. Bizony ott tartunk már, hogy, aki eddig kitartott és most még ebből is fogyaszt, delejes állapotba kerülhet. A mámor már tetőfokára hág, az elzsibbadt végtagok jól jelzik, hogy merre tart a borút. Már csupán három állomás van hátra és befejeződnek minden megpróbáltatásaink. A csúcsok azonban még csak most következnek. Menjünk hát neki, mert kell a pohár másnak is! – mondta egy régi kedves ismerősöm, ezzel biztatva mindenkit a borfogyasztás kultúrájának elsajátításához.

Jó egészséget minden borhoz!

Rigóvári Rozé Cuvée 2010.

Rigóvári Rozé Cuvée

2010.

Édes bor

Tizenegyedik állomás

A szegek

A tizenegyedik állomáson vagyunk. Levetkőzve mindenünktől a durva fára feszítenek. Előkerülnek a rozsdás szegek, amelyeket nagy kalapáccsal átal ütnek végtagjainkon. A fájdalmon már csak az könnyít, hogy tudjuk mindjárt vége lesz már, közel a pillanat, amikor az összetört testet elhagyja a felszabadult lélek. Ez a megfeszítés. Leírni, elmondani, nem lehet. Merő fájdalom már minden. Szenvedés, láz, kiszolgáltatottság. Fogynak a szavak, fogy az élet, elfogy a hit is másnál, csak nála nem. Ki kell innia a keserű poharat. Bocsásd meg nekik, nem tudják mit cselekszenek, de mégis meg kell történnie, nincs máskép mód lemosni a világ bűneit. Valami furcsa belső fény kezd el áradni. A kintiek eltompulnak, alárendelik magukat az isteni akaratnak. Az út, a világosság és az élet most szegeződik fel. Ez a Megfeszíttetés. Kérjük-e bor utunkon Szent János apostolt a borászok és borok védőszentjét, hogy utunkon áldásos védelme legyen rajtunk, hogy amit elfogyasztunk az ne kárunkra, hanem épülésünkre és egészségünkre váljék!

A tavalyi évben lényegesen kevesebb fehér és rozé borom volt, inkább a vörösekkel próbálkoztam. Csak hogy az idei évben sokkal inkább kedvezett az éghajlat a fehér és rozé boroknak. A kínálat is így megnövekedett, mert a kereslet is jelentősebb lett ezek irányában. A rozé cuvée két alapanyaga természetesen vörös borszőlő volt az egyik a kékfrankos, a másik pedig a cabernet franc. Mindkettőből készítettem önállóan is rozé bort, de aztán az újítás kedvéért gondoltam, hogy házasítom is őket, de már természetesen az első fejtés után. A fejtést akkor hajtottam végre, amikor még volt némi forrás az alapmustban, ennek köszönhetően egy olyan bort sikerült létrehoznom, amelyben megrekedt a szabadcukor és édes maradt az íze. A kénes fejtés következtében november 23.-án egy ilyen bort sikerült létrehoznom, itt főleg a gyengébbik nemre gondolva. Két héttel később, amikor ellenőriztem a fejtés eredményét, színre egy tökéletes rozé alakult ki. Illat és zamatanyagaiban is benne maradt a két alap szőlőnek minden eleganciája és bája, amely ezzel az édes ízzel párosult. Amikor az alkohol tartalmát próbáltam megmérni nem jártam eredménnyel, mert a mérő egyszerűen nem tudott értéket mutatni a borban lévő szabad cukor miatt. Valószínűleg literenként több, mint 45 g cukor található benne. Persze az, hogy egy bort mennyire érzékelünk édesnek, azonban nem csak a cukortartalmától függ. Az édes-érzetünket nagyban befolyásolja például a bor savassága. Általánosságban elmondhatjuk, hogy minél savdúsabb egy bor, annál kevésbé érezzük édesnek. A savasság a cukortartalmat nem csökkenti, az érzetünket azonban befolyásolja. Ebben az esetben a kékfrankos szőlő garantálta a megfelelő savtartalmat. Ugyancsak befolyásolja a bor ízét a gyümölcsös zamat jellege is. Minél inkább gyümölcsös ízű egy bor, annál édesebbnek érezzük. Végül, hogy mennyire édesnek vagy száraznak érzünk egy bort, befolyásolja az is, hogy milyen ételt fogyasztunk mellé. Ezt a bort jó szívvel tudom ajánlani desszertek, sütemények mellé a hölgyeknek, de csak kis mennyiségben.

Azért is helyeztem erre az állomásra ezt a bort, mert benne megtalálható a földi élet minden édessége. Amikor pedig eljön a búcsúzás ideje ettől az árnyékvilágtól, akkor ne száraz, vagy savanyú szájízzel távozzunk, hanem édessel, mert a földi lét után egy még édesebb élet vár ránk. Menjünk hát neki, mert kell a pohár másnak is! – mondta egy régi kedves ismerősöm, ezzel biztatva mindenkit a borfogyasztás kultúrájának elsajátításához.

Jó egészséget minden borhoz!

Rigóvári Zalagyöngye 2010.

Rigóvári Zalagyöngye

2010.

Félszáraz fehérbor

Tizedik állomás

A meztelenség

Immár elértünk kínokkal teli utunknak a végét, de ez még nem a teljes vég, mégis, aki idáig már képes eljutni az levezekelte egy egész világ bűnét. A sok elesés és a találkozások mind-mind ezt a helyzetet vetítették előre. Tizedik állomás, szinte már megkönnyebbülés, és ha volna még erő egy groteszk mosolyra is futná, de már nincs. Megszabadult minden tehertől, minden ember bűnétől, már csak a beteljesedés van vissza. Minden ruhájától megfosztva, megtöretett testét mutatja. Már nem is tudni, mi történik, csak egyetlen sodró vihar az egész. Felbomlanak a létezés határai, most látható igazán, milyen esendő a test. Mezítelen, sebekkel borított, esendőségében is szépség. Kifelé néz. Lát minket. Még van, már majdnem nincs. Halál közeli állapot. Irgalom! Kérjük-e bor utunkon Szent János apostolt a borászok és borok védőszentjét, hogy utunkon áldásos védelme legyen rajtunk, hogy amit elfogyasztunk az ne kárunkra, hanem épülésünkre és egészségünkre váljék!

A 2009. évben ebből a fajta szőlőből nem készítettem bort, csak három évvel ezelőtt, de abból már nincsen. Itt a hegyen a régi szőlőnk felett a már elhagyott kordonoson sikerült még valamennyi jó szőlőt megszednem és idén ebből készült ez a fehér borom. A gondozatlan állapot miatt viszonylag korán meg kellett szednem a szőlőt, így erre már szeptember 9.-én sort kerítettem. Nem csoda persze, ha mustfok nem nagyon volt benne, de még így is 15-ős fokkal sikerült bemérnem. Alaposan leválogattam a fürtöket és úgy bogyóztam le, hogy minél kevesebb beteg szem kerüljön bele. Nem kis munka volt, de az erdei gyümölcsök szedésénél már beleedződtem ebbe. Nem szedtem le a bogyóról azonnal a levet, de ezúttal túl sokat sem várhattam. Biztonság kedvéért kicsit kénnel megkezeltem és hat óra elteltével lefejtettem a bogyóról és ki is préseltem. Nem hordóba, hanem műanyag úszófedeles tartályba került a must, amelybe fajta élesztőt és tápsót is raktam. Két nap múlva gyakorlatilag meg is indult a forrás. Ekkor mustot vettem ki meglangyosítottam és cukorral felerősítettem, hogy azért egy ideig eltartható legyen. Az erjesztést reduktív módon kotyogón keresztül hajtottam végre. A forrás bő két hétig tartott, majd elcsendesedett. 40 napra fejtettem le az aljáról, amely viszonylag sok volt benne. Közepes kénnel kezeltem és helyeztem vissza az úszófedeles tartályba. A tisztulással két hét múlva, amikor ellenőriztem a munka eredményességét nem voltam igazából megelégedve és ezt az elhanyagolt szőlő munkának tudhattam be. Ellenben a fajtára jellemző illat és zamat anyagokat sikerült már felfedeznem a borban és hagytam hadd tisztuljon tovább, vagy ha nem akkor jövő év elején meg fogom deríteni. Alkohol tartalmát bemérve 14,5-ős értékét sikerült kimutatnom, amely igen erősnek mondható, sőt a savaiban is jól el van látva. Félszáraz, jó minőségű, extraktjaiban azonban igen tartalmas bor várható belőle.

Körül nézve azokon, akik idáig eljutottak, bizony megkeményedett arcokat tudtam felfedezni. A próbák, az állomások, az elesések mind oda voltak írva az arcokra. A hangok már el-elcsuklottak, a nevetés is groteszk lett és a viccek is egyre érthetetlenebbek. Sok levegő és nagy nyelések kellettek itt, mert ezen az állomáson bizony mindenünktől megfosztatunk. Levetkőzve itt már minden emberi álarc, minden színészkedés, minden képmutatás. Innentől kezdve mindenki az lesz, aki. Színről-színre állunk, majd egymás előtt! Itt már nincs félrebeszélés, taktikázás, innen már a teljes megsemmisülés vár. Menjünk hát neki, mert kell a pohár másnak is! – mondta egy régi kedves ismerősöm, ezzel biztatva mindenkit a borfogyasztás kultúrájának elsajátításához.

Jó egészséget minden borhoz!

Rigóvári Szürkebarát 2010.

Rigóvári Szürkebarát

2010.

Száraz fehérbor

Hetedik állomás

A föld

A fele úthoz érkeztünk. A kimerültség csúcsán vagyunk. Hetedik állomáson, amely legjobb lenne, ha már az utolsó lenne. Ha eddig nem is volt elviselhetetlen minden pillanat, akkor innentől aztán még a levegővétel is fájdalom. Innen már csak lefelé vezet az út még akkor is, ha éppen felfelé tartunk. A föld állomása ez, ahonnan vétetünk, és ahová visszatérünk. Elesni másodszor. Megbillen a súly, eltörődött a test, a lábak nem bírják az irtóztató terhet. Kimarjult ujjakkal kap a semmi után. Töviskoronája egyre mélyebben vésődik bele homlokába, a daróc ruha kimarta a bőrt, elviselhetetlenül éget minden mozdulat. Az izmok nem engedelmeskednek, az akarat elfáradt, a föld odahúz magához. Ehhez még ostorcsapások, az őrjöngő embermassza artikulálatlan hangzavara. Az út emlékezni fog erre az elesésre, de ugyan az emberek fognak-e? Kérdések, miért e sok szenvedés? Felbomló egyensúly, szétzuhanó látvány. Végtelen szűkül egyetlen ponttá, oda, ahol földet ér a zuhanó keze. A földön örökre nyoma marad ennek a zuhanásnak. A föld ahová a test pihenni tér. Kérjük-e bor utunkon Szent János apostolt a borászok és borok védőszentjét, hogy utunkon áldásos védelme legyen rajtunk, hogy amit elfogyasztunk az ne kárunkra, hanem épülésünkre és egészségünkre váljék!

A 2009. évben ez a borom már futott egy kört, de sajnos akkor még nem voltam hozzá méltó és el is estem vele másodszor. De idén oda akartam figyelni teljes elmémmel, mert ahol az ember egyszer megbotlik, ott másodszor már megemeli a lábát. Bátaszéki rokontól ajándékba kapott szőlőből kicsit neki is készítettem ezt a bort. Fejlődését nem láthattam, de nagyon kevés termet neki belőle az idén. A búcsú után október 4.-én szedtem le és bogyóztam ki 17-es must fokkal. 12 órát tartottam a bogyón, de utána kipréseltem és a színlével együtt műanyag úszófedeles ballonba helyeztem, ahol reduktív módon, levegőtől elzárva, kotyogón keresztül zajlott le a forrás. Természetesen a bevált gyakorlatot követve élesztőt és tápsót raktam bele, majd két nappal később a cukrot is hozzá raktam a must felmelegítésével. Ennek ellenére a forrás nem indult be, csak gyengén pezsgett. Emiatt itt is rá kellett fűtenem olajradiátorral mire sikerült beindítanom a folyamatot. Aztán amikor beindult nem is nagyon akart abba maradni a forrása. 43 nap után állt meg és vettem le az aljáról. November 16.-án közepes kénnel fejtettem vissza a tartályba. Két héttel később megállapítottam, hogy a tisztulás szépen megkezdődött és illat, valamint zamatanyagaiban is kiváló fehérbor kezd kialakulni belőle. Alkohol tartalmát bemérve nem akartam hinni a szememnek, mert a 15-ős értékét sikerült kimutatnom, amely érezhetően ütősnek bizonyul. Ettől a bortól bizony könnyen földre lehet kerülni és mivel a feleúton járunk, jelenthet ez a bor egy fajta csúcspontot is az úton. Száraz, kiváló minőségű, extraktjaiban azonban igen tartalmas bor várható belőle.

Tavaly a gyengeségeim miatt estem el ezen az állomáson, idén a nagy erő lesz az, amely majd a földre kényszerít. Amikor ide erre az állomásra érünk az hisszük, hogy már mindent tudunk, hogy már mindent átéltünk, de itt ekkor rájövünk, hogy nem így van. Semmit sem tudunk, és még sok újdonság vár ránk. Itt, amikor földet érünk, kiszállhatnánk, de a büszkeségünk nem enged, menni akarunk tovább végig az összes állomáson, pedig sejtjük már hogy annak mi lesz a vége. Menjünk hát neki, mert kell a pohár másnak is! – mondta egy régi kedves ismerősöm, ezzel biztatva mindenkit a borfogyasztás kultúrájának elsajátításához.

Jó egészséget minden borhoz!

Rigóvári Portugese Rozé 2010.

Rigóvári Portugese Rozé

2010.

Száraz bor

Hatodik állomás

Az arc

A hatodik állomáson ismét vállunkat nyomja minden teher, minden elkövetett bűn. A kis megkönnyebbülés után mennyivel rosszabb ismét teljes terhet cipelni. De ekkor újabb találkozás következik, amely bizalommal, és újabb erővel tölti el lelkünket. Az a lány ott, érzi, valamit tennie kell. Ennyi embertelenség láttán, kicsike létének egyetlen lehetősége van az adott pillanaton belül. Megtörölni a verejtékező arcot, oda adni a kendőt, felitatni vért, könnyet, izzadságcsöppöket. Bele ég abba az arca a szenvedőnek. Pironkodón teszi a lány, amit tesz, tisztasága, nyíltsága a legelvetemültebb őröket is lefegyverzi. Veronika kendője ég. Isteni tűz égeti bele lenyomatát egy férfiarcnak. Hangsúlyok az arcokon. Félelemnek feloldása. Valami melegség, valami élethez közeli pillanat ebben a szomorú vándorlásban. Az igaz szeretet villanása. A biztatás, hogy érdemes folytatni, érdemes végig küzdeni az utat, mert vannak, akikért érdemes ezt megtenni. Kérjük-e bor utunkon Szent János apostolt a borászok és borok védőszentjét, hogy utunkon áldásos védelme legyen rajtunk, hogy amit elfogyasztunk az ne kárunkra, hanem épülésünkre és egészségünkre váljék!

A 2009. évben ez a borom már létezett, de borversenyre nem vittem, pedig most így egy év után bizony vannak olyan illat és zamat anyagai, amelyek a friss tavaszi virágokkal teli rét illatát idézik. Ezért akartam ebben az évben is mindenféleképpen készíteni belőle. Főnökasszonyomtól kaptam prémium gyanánt, de tovább rajta hagytam, mint az övékét tíz nappal a tőkén. Sajnos ebben a tíz napban sok eső lehullott, így a must fok nem jobb, hanem még rosszabb lett, úgy tele szívta magát vízzel. 14-es mustfokkal szüreteltük le és bizony a rothadás is megindult a puhahéjak kirepedése miatt. Lebogyozást követően kis kénnel megöntőm, hogy a tisztulás hamarabb végbe menjen magában a mustban is. Három nappal később a hordóban kotyogóval ellátva kezdet el megforrni. Csakhogy a forrás annyira intenzív és erőteljes lett, hogy egy kis mag eltömte a kotyogót és már a hordó dongái között szivárgott a must, amikor kilőtte a kotyogót és negyvenliternyi bor kifojt belőle a pincébe. Szerencsére műanyag ballonban tettem félre töltögetésre belőle, így azzal fel tudtam tölteni a hordót. A forrás sokáig és erőteljesen zajlott le. Természetesen ebbe is tettem fajta élesztőt és tápsót. A sokáig tartó forrás miatt október 21.-én közepes kénnel fejtettem át egy kisebb hordóba, hogy az megteljen vele. Két héttel később az első kóstoláskor kristály tisztára le volt tisztulva, de a hordóból némi kénhidrogénes ízt szedett össze, amelynek kezelésére volt szükség. Ismét megállapítom, hogy fehér és rozé boroknak nem nagyon való fahordós tárolás, mert sokkal több gond lesz velük, mintha műanyagban tartaná az ember. Alkohol tartalmát bemérve 13,5-ős értékét sikerült kimutatnom, amely elfogadhatónak mondható, sőt a savaiban is jól el van látva. Száraz, közepes minőségű, extraktjaiban azonban igen tartalmas bor várható belőle, amennyiben sikerül a kénes szagot kifejtenem belőle.

Amikor kifutott a must, engem pont tetőtől talpig beterített, így nem maradt el a fürdés és a törölközés, ezért aztán ez a bor ide került a hatodik állomáshoz, ahol már majdnem félúton vagyunk a végső cél felé vezető úton. Bizony sokszor jól esik, ha valaki törölközött nyújt nekünk, amikor verejtéktől tajtékos az arcunk. Nem nagyon szeretik a férfiembert, ha ilyen állapotban, kicsit gyengének és elesettnek mutatkozik és rászorul gyenge nők segítségére. Néha azonban előfordul ilyen velünk, főként, ha ilyen nehéz úton, ilyen keresztúton haladunk egyik állomástól a másikig. Menjünk hát neki, mert kell a pohár másnak is! – mondta egy régi kedves ismerősöm, ezzel biztatva mindenkit a borfogyasztás kultúrájának elsajátításához.

Jó egészséget minden borhoz!

Rigóvári Merlot-Cabernet vörös Cuvée 2010.

Rigóvári Merlot - Cabernet Cuvée

2010.

Száraz vörösbor

Ötödik állomás

Az idegen

Az ötödik állomáshoz érkeztünk. A teher egyre jobban nehezedik. A lábak egyre fáradtabbak, s lelkünk is megtörve már, mégis még az út felénél sem járunk. Most egy idegen érkezik és keresztezi utunkat, ahogy az életben is oly sokszor. Az elítélt helyett kell vinnie a keresztet. A misztérium egyik olyan szereplője, aki ugyan eleinte nem szívesen, de aztán beletörődéssel, a szenvedőn való szánakozás érzésével segít vinni a keresztet. Mindannyiunknak oda kéne menni, átvenni az idegentől és vinni tovább. Nem lehet. Ezt egynek adta meg az Úr. Sorsa egy pillanatában részesévé válhatott ennek a szenvedésnek. Egy keveset át tudott vállalni. Csak halvány emberi arc, bármelyikünké lehet. Lehetne. Összekavarodó világ uralkodik most már mindenen. Csak az ő tisztaságát nem tudja bemocskolni semmi. Az idegen segít, majd eltűnik a tömegben, de az örökkévalóságig megemlékeznek róla e tette miatt. Kérjük-e bor utunkon Szent János apostolt a borászok és borok védőszentjét, hogy utunkon áldásos védelme legyen rajtunk, hogy amit elfogyasztunk az ne kárunkra, hanem épülésünkre és egészségünkre váljék!

A 2009. évben ez a bor így ebben az összetételben nem létezett. Volt egy bronzérmes kékfrankos-cabernet cuvéem, amelynek idén ez a házasítás lett az utódja. A házasítás ebben az esetben nem a bor megfejtése után történt, hanem már törkölyön összeraktam az alapanyagokat, hogy együtt forrjanak ki egymással, egymásban, kéz a kézben francia a franciával, de azért, hogy teljesen ne ez legyen az összkép egy kevés bíborkadarkát is tettem hozzá, hogy egy kicsit megvadítsa az összetételt. Így a házasításra október 7.-én került sor 17-es mustfok mellett. A bogyózott alapanyagok jól beindították egymást a forrásban, de azért a biztonság kedvéért ezekhez is tettem fajtaélesztőt és tápsót. Néhány nap elteltével pedig cukorral is feljavítottam 20-as must fokra a törkölyt. Ez a vörösbor kádon erjedt ki, de folyamatosan le volt légmentesen zárva takarófóliával és csak a törkölykalap megtörésekor került kapcsolatba a levegővel. Négy óránként végeztem el a törést ezzel is biztosítva a kedvező forrás és minőség létrejöttét. A forrás olykor olyan intenzív volt, hogy majd kijött a kádból. Október 30.-án kerítettem sort a színlé levételére és a préselésre. Az így kinyert bor mennyiséget műanyag úszófedeles tartályba helyeztem el és mindjárt közepes kénnel meg is kezeltem, hogy a tisztulás jól végbe mehessen benne. A Merlot-t gyakran házasítják a cabernet fajtákkal, mert lekerekíti, lágyítja azok erős tanninos ízét. Két héttel a fejtés utáni kóstoláskor, nemcsak illataira, zamatára, hanem színanyagára is elégedetten bólinthattam. Illatban, ízben mintha ereje teljében lenne. Szép, újvilági stílusú, illatban-zamatban nagyon szépen csiszolt, nem túl nehéz, viszont tartalmas cuvée. Vaníliás, tejszínes ribizli jön belőle. És még nem kell leírni, még tartható, még van benne potenciál. A végén van némi kis kesernye, de amúgy rendben van: nem akar sokat markolni, de amit megcéloz, azt el is éri. Száraz, kiváló minőségű, extraktjaiban igen tartalmas bor várható belőle.

Nem volt véletlen persze, hogy ez a házasítás az ötödik állomáshoz került. Idegennek számított mégis régi jól ismert ízek és zamatok köszöntek vissza benne. Jelzi, hogy nem kell félnünk az idegenektől, az újaktól, mert azok többnyire segítőkészek, még ha egy kicsit noszogatni is kell őket. Dolguk végeztén aztán nem sokáig lábatlankodnak, hanem mennek tovább a maguk útján, de ha később visszaemlékezünk, felidézzük ezt a találkozást mindig jól eső érzéssel fogjuk megállapítani, hogy megtörtént és nem múlt el nyom nélkül a vele való találkozás. Menjünk hát neki, mert kell a pohár másnak is! – mondta egy régi kedves ismerősöm, ezzel biztatva mindenkit a borfogyasztás kultúrájának elsajátításához.

Jó egészséget minden borhoz!