Rigóvári Kékfrankos
2010.
Félszáraz vörösbor
Tizennegyedik állomás
A temetés
A Megváltás terve befejeződik, itt a tizennegyedik állomáson. József, az Arimetriai előlép a háttérből és teszi, amit tenni-e kell. Itt már minden csendben, megszokott mozdulatokkal, beletörődéssel zajlik. Nincsenek felesleges szavak, nincsen jajveszékelő zokogás, csak a sír csendje és méltósága van. Eljött József, aki hitt és elkérte a testet a helytartótól. Temetni kell, mielőtt leszáll az este. Temetni kell, mert törvény van és holtaknak holtaknál a helye. Az üres sziklasír ott várja. Gyolcsokat hoznak, betekerik, kenőcsöket helyeznek hozzá. Mert rendje van a dolgoknak. A meghalásnak, a temetésnek is. Arcok, emberek, mozdulatok dinamikája éled. Belső sugárzás, érzi az ember a melegét a megváltásnak. Még nem tud, de már remél. Talán hite is csírázik már. A nagy húsvéti misztérium pedig a fény útjával folyatódik. Emeljük arcunkat felé, kérve az áldást, a megbocsátást, a reményt, fogadva az üzenetet: "Ne féljetek!" Kérjük-e bor utunkon Szent János apostolt a borászok és borok védőszentjét, hogy utunkon áldásos védelme legyen rajtunk, hogy amit elfogyasztunk az ne kárunkra, hanem épülésünkre és egészségünkre váljék!
A Cabernethez hasonlóan ebből sem készítettem tavaly önálló bort, hanem szüret után a kádon házasítottam a többi vörös szőlővel, hogy bikavér bort készíthessek. Az idei elhatározásom ezzel ellentétben a kész borok házasítása volt és ehhez tartottam magam. Ennek a szőlőnek az esetében is a duplasztásos eljárást alkalmaztam, főként azért, hogy a tavaly nagy sikerű kékfrankos rozét idén is meg tudjam ismételni. A kékfrankos szőlőt is a komámtól kaptam, hogy abból bort készíthessek. Természetesen most is válogatnom kellett alaposan a fürtöket, mert a komám nem helyezett túl nagy hangsúlyt a gombaölős védekezésre. Kaptam néhány láda szőlőt Braun Csaba kollégámtól is a saját szőlőjéből a segítségem fejében. A szüretet október 1.-én sikerült megvalósítanom. Tettem hozzá 2-2%-nyi mennyiségben Cabernetet és Bíborkadarkát is remélve, hogy javítanak valamit az összképen. 17-es must fokot ikerült mérnem, ami nem volt nagyon rossz ebben az évben, amikor erősen az eső és nem a napsütés dominált. A bogyózást követően kénnel kezeltem. Elsőként leszedtem a rozénak valót, majd beoltottam fajtaélesztővel és tápsóval, hogy a forrás megfelelő irányba haladjon. Nem is volt gond a kádon a törköllyel, amit négy óránként ugyancsak megtörtem és ezt éjszaka is betartottam. Itt is gondosan és légmentesen le volt takarva takaró fóliával. Két hetes forrás után egy hét pihentetést hagytam a törkölynek a kádon. Így október 22-én került sor a színlé levételére és a törköly kipréselésére. Hordókba került a bor elhelyezésre, ahol rögtön közepes kénnel újból meg is kezeltem azokat. Két hét múlva ellenőriztem a tisztulás folyamatát és meg is voltam vele elégedve. Színre szépen tisztult és vörössége is elfogadhatónak tűnt, de nem volt vastag italú. Illat és zamat anyagra volt még mit fejlődnie. Alkoholtartalomra pedig nem túl magasat 12,25%-ot tudtam benne mérni. Félszáraz, jó minőségű és sima italú bor készült belőle.
Eltemetünk mi is lassan minden poharat, lezárunk lassan minden hordót és palackot. Elcsendesedik lassan a pince és a présház. A fáradt vendégek is lassan hazaindulnak. A tekintetek már kimerültek nehéz út utolsó állomásán vagyunk, de még egy utolsó próbatétel vissza van, mielőtt útjaink végleg elválnának. Menjünk hát neki, mert kell a pohár másnak is! – mondta egy régi kedves ismerősöm, ezzel biztatva mindenkit a borfogyasztás kultúrájának elsajátításához.
Jó egészséget minden borhoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése