Rigóvári Rizlingszilváni
2010.
Száraz fehérbor
Nyolcadik állomás
Az asszonyok
Középen vagyunk ezen az állomáson, a nyolcadikon, az origóban. A kezdet és a vég fókuszában. Kikről is szólhat ez az állomás ez a találkozás, ha nem az asszonyokról. Az asszonyokról, akik élet közepét képviselik életünkben, hiszen minden élet őbelőlük indul ki, az ő méhükből. Mégis most a síró, elgyengült asszonyokkal találkozunk. Jeruzsálem, és a mi a asszonyaink is sírnak, nem tudják, magukat siratják-e vagy a szenvedőt. Látják, barbár, elborzasztó cselekedet történik, de esendőségükben, kicsiségükben nem tudnak semmit sem tenni. Az érzéseikre válaszként figyelmeztetés jön, vigyázzanak önmagukra, gyermekeikre, a jövőre, a tanúkra. Sírnak az asszonyok, könnyük porba hull, sár lesz belőle, miként az emberből is por és sár válik. A keresztfa egyre nehezebb, az út egyre fájdalmasabb, a szenvedés egyre égetőbb. Méla szomorúság és tehetetlenség érzése, riadt árnyékok egymást váltása. Kérjük-e bor utunkon Szent János apostolt a borászok és borok védőszentjét, hogy utunkon áldásos védelme legyen rajtunk, hogy amit elfogyasztunk az ne kárunkra, hanem épülésünkre és egészségünkre váljék!
A tavalyi évben ilyen fajta szőlőből nem készítettem bort, idén sem terveztem, de a sors úgy hozta, hogy kaptam belőle annyit, amennyit csak akartam. A régi ültetvényt kombájnnal szüretelték és sok rajta maradt alacsony részeken, amelyeket leszedve, kiválogatva viszonylag jó minőségű fehér borhoz jutottam. Viszonylag korán, másodiknak szüretelhettem ezt a szőlőt, szeptember 11.-én a bátaszéki Nagy István munkavezetője jóvoltából. Talán a korai szüret miatt, de sajnos a lebogyózott mustnak csak 15-ös volt a mustfoka, amely bizony kritikusan alacsony. A szőlő elég beteg állapotot is mutatott ezért némi kénnel megkezeltem a törkölyön és hagytam hat órát ázni a bogyón a levet. Ezt követően leszedtem a színlevet róla és a bogyókat a présbe merve kipréseltem azt gyengén nem túl erősen. Ezt a bort sem hordóba raktam, hanem egy műanyag tartályba, ahol légmentesen lezártam és a tetején kotyogóval láttam el, hogy a forrás reduktív módon menjen végbe benne. Ennek köszönhetően abban bíztam, hogy talán gyenge év ellenére megőrizhető valami a szőlőfajta íz és illatanyagából. A következő tizenkét óra eltelte után rátettem a fajélesztőt és a tápsókat, de ekkor már be is indult a forrás. Egy nap eltelte után mustban felmelegítettem a cukrot és hozzátettem, hogy felerősítsem az eltarthatóság és élvezhetőség szintjére. Három hétig tartott a tartályban a forrás, amely gond nélkül zajlott le a kedvező körülmények miatt. A pihentetés után október 19.-én vettem le a bort az aljáról és fejtettem meg közepes kénnel kezelve. Ezután következett ismét a két hetes pihentetési időszak, a miután aztán először ellenőriztem le a bor állapotát. Alkoholtartalomra igen kedvezőt mérhettem 15%-at. Italában, száraz, kiváló minőségű, illataiban, zamataiban, savaiban a fajta jelleget képviselő, nagyon finom italú bor készült belőle.
Nekünk borkultúrát ismerő, és bort szerető férfiembereknek az asszonyok mindig különös kapcsolatát kell megélnünk, akkor, amikor pincékbe látogatunk, vagy borkóstoláson veszünk részt. Az asszonyok ilyenkor mindig sírnak. Sírnak előtte, mert félnek a borút eredményeitől. Sírnak utána, mert látják a borút eredményét. Féltékenyek is egy kicsit a borra, mert legalább annyi időt töltünk velük, mint egy jó borral. Sírjatok hát asszonyok, mert a férfi a bort is úgy szereti, mint egy szépasszonyt. Menjünk hát neki, mert kell a pohár másnak is! – mondta egy régi kedves ismerősöm, ezzel biztatva mindenkit a borfogyasztás kultúrájának elsajátításához.
Jó egészséget minden borhoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése