Rigóvári Rozé Cuvée 2010.

Rigóvári Rozé Cuvée

2010.

Édes bor

Tizenegyedik állomás

A szegek

A tizenegyedik állomáson vagyunk. Levetkőzve mindenünktől a durva fára feszítenek. Előkerülnek a rozsdás szegek, amelyeket nagy kalapáccsal átal ütnek végtagjainkon. A fájdalmon már csak az könnyít, hogy tudjuk mindjárt vége lesz már, közel a pillanat, amikor az összetört testet elhagyja a felszabadult lélek. Ez a megfeszítés. Leírni, elmondani, nem lehet. Merő fájdalom már minden. Szenvedés, láz, kiszolgáltatottság. Fogynak a szavak, fogy az élet, elfogy a hit is másnál, csak nála nem. Ki kell innia a keserű poharat. Bocsásd meg nekik, nem tudják mit cselekszenek, de mégis meg kell történnie, nincs máskép mód lemosni a világ bűneit. Valami furcsa belső fény kezd el áradni. A kintiek eltompulnak, alárendelik magukat az isteni akaratnak. Az út, a világosság és az élet most szegeződik fel. Ez a Megfeszíttetés. Kérjük-e bor utunkon Szent János apostolt a borászok és borok védőszentjét, hogy utunkon áldásos védelme legyen rajtunk, hogy amit elfogyasztunk az ne kárunkra, hanem épülésünkre és egészségünkre váljék!

A tavalyi évben lényegesen kevesebb fehér és rozé borom volt, inkább a vörösekkel próbálkoztam. Csak hogy az idei évben sokkal inkább kedvezett az éghajlat a fehér és rozé boroknak. A kínálat is így megnövekedett, mert a kereslet is jelentősebb lett ezek irányában. A rozé cuvée két alapanyaga természetesen vörös borszőlő volt az egyik a kékfrankos, a másik pedig a cabernet franc. Mindkettőből készítettem önállóan is rozé bort, de aztán az újítás kedvéért gondoltam, hogy házasítom is őket, de már természetesen az első fejtés után. A fejtést akkor hajtottam végre, amikor még volt némi forrás az alapmustban, ennek köszönhetően egy olyan bort sikerült létrehoznom, amelyben megrekedt a szabadcukor és édes maradt az íze. A kénes fejtés következtében november 23.-án egy ilyen bort sikerült létrehoznom, itt főleg a gyengébbik nemre gondolva. Két héttel később, amikor ellenőriztem a fejtés eredményét, színre egy tökéletes rozé alakult ki. Illat és zamatanyagaiban is benne maradt a két alap szőlőnek minden eleganciája és bája, amely ezzel az édes ízzel párosult. Amikor az alkohol tartalmát próbáltam megmérni nem jártam eredménnyel, mert a mérő egyszerűen nem tudott értéket mutatni a borban lévő szabad cukor miatt. Valószínűleg literenként több, mint 45 g cukor található benne. Persze az, hogy egy bort mennyire érzékelünk édesnek, azonban nem csak a cukortartalmától függ. Az édes-érzetünket nagyban befolyásolja például a bor savassága. Általánosságban elmondhatjuk, hogy minél savdúsabb egy bor, annál kevésbé érezzük édesnek. A savasság a cukortartalmat nem csökkenti, az érzetünket azonban befolyásolja. Ebben az esetben a kékfrankos szőlő garantálta a megfelelő savtartalmat. Ugyancsak befolyásolja a bor ízét a gyümölcsös zamat jellege is. Minél inkább gyümölcsös ízű egy bor, annál édesebbnek érezzük. Végül, hogy mennyire édesnek vagy száraznak érzünk egy bort, befolyásolja az is, hogy milyen ételt fogyasztunk mellé. Ezt a bort jó szívvel tudom ajánlani desszertek, sütemények mellé a hölgyeknek, de csak kis mennyiségben.

Azért is helyeztem erre az állomásra ezt a bort, mert benne megtalálható a földi élet minden édessége. Amikor pedig eljön a búcsúzás ideje ettől az árnyékvilágtól, akkor ne száraz, vagy savanyú szájízzel távozzunk, hanem édessel, mert a földi lét után egy még édesebb élet vár ránk. Menjünk hát neki, mert kell a pohár másnak is! – mondta egy régi kedves ismerősöm, ezzel biztatva mindenkit a borfogyasztás kultúrájának elsajátításához.

Jó egészséget minden borhoz!