Rigóvári Merlot - Cabernet Cuvée
2010.
Száraz vörösbor
Ötödik állomás
Az idegen
Az ötödik állomáshoz érkeztünk. A teher egyre jobban nehezedik. A lábak egyre fáradtabbak, s lelkünk is megtörve már, mégis még az út felénél sem járunk. Most egy idegen érkezik és keresztezi utunkat, ahogy az életben is oly sokszor. Az elítélt helyett kell vinnie a keresztet. A misztérium egyik olyan szereplője, aki ugyan eleinte nem szívesen, de aztán beletörődéssel, a szenvedőn való szánakozás érzésével segít vinni a keresztet. Mindannyiunknak oda kéne menni, átvenni az idegentől és vinni tovább. Nem lehet. Ezt egynek adta meg az Úr. Sorsa egy pillanatában részesévé válhatott ennek a szenvedésnek. Egy keveset át tudott vállalni. Csak halvány emberi arc, bármelyikünké lehet. Lehetne. Összekavarodó világ uralkodik most már mindenen. Csak az ő tisztaságát nem tudja bemocskolni semmi. Az idegen segít, majd eltűnik a tömegben, de az örökkévalóságig megemlékeznek róla e tette miatt. Kérjük-e bor utunkon Szent János apostolt a borászok és borok védőszentjét, hogy utunkon áldásos védelme legyen rajtunk, hogy amit elfogyasztunk az ne kárunkra, hanem épülésünkre és egészségünkre váljék!
A 2009. évben ez a bor így ebben az összetételben nem létezett. Volt egy bronzérmes kékfrankos-cabernet cuvéem, amelynek idén ez a házasítás lett az utódja. A házasítás ebben az esetben nem a bor megfejtése után történt, hanem már törkölyön összeraktam az alapanyagokat, hogy együtt forrjanak ki egymással, egymásban, kéz a kézben francia a franciával, de azért, hogy teljesen ne ez legyen az összkép egy kevés bíborkadarkát is tettem hozzá, hogy egy kicsit megvadítsa az összetételt. Így a házasításra október 7.-én került sor 17-es mustfok mellett. A bogyózott alapanyagok jól beindították egymást a forrásban, de azért a biztonság kedvéért ezekhez is tettem fajtaélesztőt és tápsót. Néhány nap elteltével pedig cukorral is feljavítottam 20-as must fokra a törkölyt. Ez a vörösbor kádon erjedt ki, de folyamatosan le volt légmentesen zárva takarófóliával és csak a törkölykalap megtörésekor került kapcsolatba a levegővel. Négy óránként végeztem el a törést ezzel is biztosítva a kedvező forrás és minőség létrejöttét. A forrás olykor olyan intenzív volt, hogy majd kijött a kádból. Október 30.-án kerítettem sort a színlé levételére és a préselésre. Az így kinyert bor mennyiséget műanyag úszófedeles tartályba helyeztem el és mindjárt közepes kénnel meg is kezeltem, hogy a tisztulás jól végbe mehessen benne. A Merlot-t gyakran házasítják a cabernet fajtákkal, mert lekerekíti, lágyítja azok erős tanninos ízét. Két héttel a fejtés utáni kóstoláskor, nemcsak illataira, zamatára, hanem színanyagára is elégedetten bólinthattam. Illatban, ízben mintha ereje teljében lenne. Szép, újvilági stílusú, illatban-zamatban nagyon szépen csiszolt, nem túl nehéz, viszont tartalmas cuvée. Vaníliás, tejszínes ribizli jön belőle. És még nem kell leírni, még tartható, még van benne potenciál. A végén van némi kis kesernye, de amúgy rendben van: nem akar sokat markolni, de amit megcéloz, azt el is éri. Száraz, kiváló minőségű, extraktjaiban igen tartalmas bor várható belőle.
Nem volt véletlen persze, hogy ez a házasítás az ötödik állomáshoz került. Idegennek számított mégis régi jól ismert ízek és zamatok köszöntek vissza benne. Jelzi, hogy nem kell félnünk az idegenektől, az újaktól, mert azok többnyire segítőkészek, még ha egy kicsit noszogatni is kell őket. Dolguk végeztén aztán nem sokáig lábatlankodnak, hanem mennek tovább a maguk útján, de ha később visszaemlékezünk, felidézzük ezt a találkozást mindig jól eső érzéssel fogjuk megállapítani, hogy megtörtént és nem múlt el nyom nélkül a vele való találkozás. Menjünk hát neki, mert kell a pohár másnak is! – mondta egy régi kedves ismerősöm, ezzel biztatva mindenkit a borfogyasztás kultúrájának elsajátításához.
Jó egészséget minden borhoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése