Rigóvári Cabernet franc Rozé
2010.
Félédes bor
Negyedik állomás
Az édesanya
Negyedik állomás, a kezdet már túl messze van, a vég pedig még túl messze. Sokszor szenvedünk, sokszor kínlódunk, ilyenkor a legjobb egyedül lenni, senkivel sem találkozni, leginkább pedig nem találkozni édesanyánkkal. Mert a gyermek szenvedése mindig az anya szenvedése is. A mi bukásunk, az ő bukása is, a mi felemelkedésünk, az ő felemelkedése is. De ott az anyja. A szeplőtlen, a szent, a kiválasztott, akinek végig kell néznie, végig kell szenvednie fiával együtt ezt a borzasztó utat. Kezdetektől fogva tudja, az ő útja is ez. A szenvedés útja. Ő a szenvedő anya, aki tehetetlen, de hisz, tudja, minden emberi fájdalom feletti az ő gyermekének fájdalma. Akit kiválasztottak erre az áldozatra. Ellenpólusok, szépség, önfeláldozás, mozgalmas indulatok, lángoló háttér. Mintha tűz gyúlna a szem belsejében. Fény és félárnyékok. Még kintről jön minden. Kérjük-e bor utunkon Szent János apostolt a borászok és borok védőszentjét, hogy utunkon áldásos védelme legyen rajtunk, hogy amit elfogyasztunk az ne kárunkra, hanem épülésünkre és egészségünkre váljék!
A 2009. évben nagy reményekkel álltam neki ennek a bornak a készítésének, de a hordó, amelybe került beteg volt, így a bor is átvette annak minden rossz tulajdonságát a forrás folyamán. Így aztán még jobban vártam emiatt az idei évet, hogy majd most megmutathassam. E szőlőt egy kollégámtól kaptam munka és segítség fejében, de láttam egész évben fejlődését és nehézségeit is. Szerencsére szüretkor én válogathattam a fürtök között, így amit haza vittem és a borom alapanyaga lett az elfogadható minőségű volt. Október 7.-én zajlott le a szüret és bogyózás után 17,5 must fokot sikerült mérnem benne, amely az idei évben nem volt rossznak mondható ennek ellenére azért a bogyózás után rögtön némi kénnel kezeltem a mustot. A bogyóról való leszedést sem kezdtem meg rögtön, hanem 12 órát vártam vele, hogy több színanyag oldódhasson bele. Fajtaélesztőt és tápsót is adtam hozzá, hogy a forrás biztosan és jól végbe menjen. Sajnos a forrással már voltak problémáim. Ennek megoldására természetesen csekély mennyiségű cukrot is kellett felolvasztanom a mustban, hogy a megfelelő alkoholtartalmat be tudjam állítani és némi hőt is vigyek az élesztőgombák számára. Azonban ez is kevésnek bizonyult, így egy hétig olajradiátorral melegítettem, mikorra beindult a forrás. Sokáig forrt, de nem túl erőteljesen, így azért maradt benne némi szabadcukor, ami viszont nem áll rosszul neki. Ebben az évben már nem hordóban, hanem reduktív technológiával készítettem és a kotyogó jól működött rajta. November 23.-án vettem le az aljáról és fejtettem meg először közepes kénnel. Műanyag úszófedeles tartályba került a bor vissza, hogy ott menjen végbe a tisztulás, az illat és íz aromák kialakulása. Két héttel a fejtés utáni kóstoláskor, nemcsak illataira, zamatára, hanem színanyagára is elégedetten bólinthattam. Az így készített bor friss, üde, virgoncan vidám lett. Jéghidegen felszolgálva a tavaszi, nyári délutánok, esték kedélyes beszélgető bora. A rozé akár „jokerként” is megállja a helyét, amennyiben egy egész étel sor kísérőjeként választjuk. Félédes, jó minőségű, extraktjaiban virágosan üde bor várható belőle.
Azért állítottam a negyedik állomásra, mert ez a bor az édesanyákra emlékeztet, de azon túl még minden hölgyre is, akiknek jó szívvel tudom kínálni, bú és baj felejtőnek. Azokra az időkre is, amikor fiaik miatt kicsit búslakodniuk kell. Egyszerre öröm és bánat ez a bor. A találkozás miatt mindig öröm, amikor gyermekünkkel futunk össze, de a körülmények miatt lehet szomorú is, hiszen azóta: sírva vigad a magyar. Menjünk hát neki, mert kell a pohár másnak is! – mondta egy régi kedves ismerősöm, ezzel biztatva mindenkit a borfogyasztás kultúrájának elsajátításához.
Jó egészséget minden borhoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése