Rigóvári Merlót Siller
2010.
Száraz bor
Harmadik állomás
Az elesés
Ez a két állomás közötti útszakasz is a gyermekkorunkat idézi fel emlékezetünkben. Arra a gyermekkora, amikor az első bizonytalan léptekkel sikerül a mászás után már mennünk, de aztán a siker után gyorsan érkezik is az elbukás, az elesés. Itt is ez történik: A vállunkra helyezett, nehéz keresztel nem is hittük, hogy elindulhatunk, de amikor az fogcsikorgatva mégis sikerül, alig örülhetünk e sikernek és máris jön a keserves felismerés, a kegyetlen valóság és már zuhanunk is vissza oda abba a porba, amelyből még éppen az imént emelkedtünk fel. Az elkeserítő csalódás verejték cseppjei zuhannak arcunkba, és torkunk megtelik a föld porának sarával. Kérjük-e bor utunkon Szent János apostolt a borászok és borok védőszentjét, hogy utunkon áldásos védelme legyen rajtunk, hogy amit elfogyasztunk az ne kárunkra, hanem épülésünkre és egészségünkre váljék!
A 2009. év jelentette igazán az első olyan komoly évet, amikor már többféle bort is készítettem. Ennek az évnek a legsikeresebb bora pedig éppen ez a Merlót siller lett a borversenyen a maga ezüstérmével. Ez a siker pedig igazából egy félresikeredett vörösbor eredménye volt, amelyet főnökasszonyom ötletének köszönhettem. Ez a fajta előélet nem megkerülhető akkor sem, amikor az idei évben ennek a bornak az elkészítéséhez fogtam. Ezt a szőlőt, amely a komám ültetvényéről való szintén én metszettem, de utána kissé elhagyatott sors várt rá. Sikerült azonban válogatnom róla maximálisan egészséges és bornak való szőlőfürtöket. Szeptember 25.-én került sor ennek a francia származású szőlőnek a leszedésére. 16-os must fok nem jelentett valami kiemelkedően magas cukortartalmat a sok esőzés következtében. Mivel magán az ültetvényen volt némi betegség is ezért a bogyózás után rögtön némi kénnel kezeltem a mustot. A bogyóról való leszedést sem kezdtem meg rögtön, hanem 24 órát vártam vele, hogy több színanyag oldódhasson bele. Fajtaélesztőt és tápsót is adtam hozzá, hogy a forrás biztosan és jól végbe menjen. A beindulással ebben az esetben nem volt gond, igaz nem forrt túl intenzíven, de három hétig megállás nélkül. Természetesen csekély mennyiségű cukrot is kellett felolvasztanom a mustban, hogy a megfelelő alkoholtartalmat be tudjam állítani. Ebben az évben is reduktív technológiával készítettem és a kotyogó jól működött rajta. Október 23.-án vettem le az aljáról és fejtettem meg először közepes kénnel. Ezt a bort azonban forráskor is tölgyfahordóban tartottam és a fejtés után is odakerült abba vissza, mert a tölgyfahordós érlelés jót tesz a benne megtalálható aroma, illatanyagoknak és beltartalmának, karakterének fejlődésének. Két héttel a fejtés utáni kóstoláskor, nemcsak illataira, zamatára, hanem színanyagára is elégedetten bólinthattam. Árnyalataiban világosabb siller jött létre, de az érlelés folyamán bízom benne, hogy visszavesz a sötétségéből. Száraz, jó minőségű, extraktjaiban kiváló bor várható belőle.
Miért pont a harmadik állomásra ajánlottam ezt a boromat? Az elesés, a porba hullás állomásán jól tesszük, ha mi is nagyon figyelünk lépteinkre, mert ha nem figyelmezünk csak egy pillanatra is, bűneink súlya fölénk kerekedik, és a porba sújt bennünket. Ez a bor arra is emlékeztet bennünket, hogy ne bízzuk el magunkat, mert nagyon könnyen megjárhatunk, és akkor önérzetünk is porba fog hullani. Menjünk hát neki, mert kell a pohár másnak is! – mondta egy régi kedves ismerősöm, ezzel biztatva mindenkit a borfogyasztás kultúrájának elsajátításához.
Jó egészséget minden borhoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése