Népi hiedelmek IV.

Népi hiedelmek

IV.

Január 21.

Ágnes, keresztény szűz mártír a legrégebbi időktől tisztelt szentek egyike. Az írások már a IV. sz. utolsó harmadában említik a nevét, ám, ha eredetileg élő alak volt is, valódi kiléte ma már földeríthetetlen. Annyi más mártír szűzével rokon, ponyva ízű legendája szerint 13 éves volt mindössze, amikor a diocletianusi üldözések idején kivégezték (†304). Jelentése szent, tiszta, szemérmes, szűzies. A középkorban a latin agnus (bárány) szóval azonosították, a hasonló hangzás és a bárány jelképes jelentése alapján. Ágnes szimbóluma ugyanis a bárány, Ágnes napján szokta a pápa a bárányokat megszentelni.

Tápiósápon ezen a napon a legények karácsonyfát díszítettek fel, ezzel mentek a lányos házhoz, ahol verses Ágnes-köszöntőt mondtak. Gyöttem köszönteni én az Ágnesokat, máma tartják patrónus napjukat. Rózsaszín hajnalka szálljon ezen házra,a házigazdára, a gazdasszonyára. Éljen, éljen, éljen sokáig.
A kiszombori várandós asszonyok ezen a napon sós vízben mosdottak, hogy gyermekeik egészségesek legyenek.
E napon böjtölve, és néhány egyéb előírást követve a lányok megálmodhatják jövendőbelijüket. Szil rábaközi faluban emlegetett időjárási regula, időjárásjósló nap: "Ha Ágnes hideg, engesztel Vince, hogy teljék a pince!"

A régiek megfigyelése szerint, ha ezen a napon derült az idő, akkor jó termés lesz az évben.

Jászladány öregjei fejzúgás ellen Ágneshoz szoktak folyamodni. Okát már nem tudták megmondani.

Topolyán, ha kivezetik az istállóból a lovat e napon, összeszedik a patájából kihulló trágyadarabokat, a tyúkok fészkébe teszik, hogy sokat tojjanak, majd később elkotoljanak, és jó kotlók legyenek.

Népi hidelmek III

Népi hiedelmek

III.

Január 20.

A történelmi Magyarország egyes déli vidékein január 20-át, Fábián és Sebestyén vértanúk ünnepét, az első tavaszkezdő napnak tartották, merthogy eddig lehetett fát kivágni, utolsó fertályán a holdnak, mivel ekkortól ismét megindul a fákban az életnedv. Ezzel párhuzamosan a szőlészek megkezdhetik a szőlők metszését. Szent Sebestyén a lövészek és nyíllal lövők védőszentje, az ő alakjához kapcsolódva e nap a vadászok ünnepe.

Orfűn, e nap reggelén nem mentek be az istállóba, álljon helyt a patrónus: a jószágot nem szokták megetetni, befogni, az almot kivinni. Böjtölt tehát az állat is.^* A német hagyomány, illetőleg névazonosítás szerint – a Sebastian és a Bast 'kéreg, háncs' szó hasonlatossága nyomán – ezen a napon kezd az életnedv a fában ismét megindulni, most kezdődik tehát a tavaszi megújulás. Ennek sajátos, Sárosban megörökített,^* nyilván szintén német eredetű párhuzama: „ha e napon a köd alig ér a fák koronájáig, akkor a halál áldozatait csak a gyerekek közül fogja szedni, és a betegség többnyire gyermekbetegség lészen. Ha azonban felér már az innen látható hegy feléig, akkor leginkább a középkorúak fognak betegeskedni, halni. Végre ha mindent elborít a köd, akkor kivétel nélkül fog pusztulni gyermek, ifjú és agg.” Ebben a hiedelemben jellemző áttétellel Sebestyén nem gyógyító szentként, hanem pusztító démonként jelenik meg.

Az apatini németek ezen a napon zsírban kalácsot (Kichl) sütnek. Megeszik, hogy a szél le ne tépje a háztetőt.^*

A ködös január nedves tavasszal jár.

Kiállítás

SZŐLÉSZET ÉS PINCÉSZET
2011. január 26-29.
HUNGEXPO Budapesti Vásárközpont

AJÁNLATUNK:

• A szőlészet és pincészet technológiájának egyetlen hazai szakkiállítása
• Magyarország piacvezető agrárkiállításával egy időben
• Gazdag szakmai program: konferencia, a Fórum színpadon borászoknak szóló előadások minden nap: bormarketingről, értékesítési lehetőségekről, EU szabályozásokról.
• Neves borászok előadásai (Dúzs Tamás, Szepsy István, Gere Zsolt, Kamocsay Ákos)
• Vendég borrégió: Villány (borkóstolóval, borászok bemutatkozásával, előadásokkal)

A SZŐLŐ ÉS BORKULTÚRA LEGJELENTŐSEBB HAZAI FÓRUMA
A borászok, borászattal, szőlőtermeléssel foglalkozó szakemberkenek az ágazat pihenőidejében, a szezonális munkák megkezdése előtt ideális időpontban kínál tájékozódási lehetőséget hazánk egyetlen szakkiállítása a szőlészet és pincészet technológiája terén:

• Felmérheti a újdonságokat
• Új üzleti kapcsolatokat építhet
• Tapasztalatot gyűjthet a szakmai előadásokból
• Megalapozhatja üzleti sikereit 2011-re!

HÁROM KIÁLLÍTÁS EGYÜTT
A SZŐLÉSZET ÉS PINCÉSZET kiállítás ismételten egy időben kerül megrendezésre a MAGYAR KERT és hazánk legjelentősebb agrárkiállítása, az AGRO+MASHEXPO társaságában.

A három kiállítás összesen 220 kiállítóval, 12.000 négyzetméteren, három pavilonban helyezkedik el. A Szőlészet és Pincészet a D pavilonban kapott helyet, vele egy helyszínen található az előadásoknak helyszínt adó Fórum Színpad is.

BORÁSZOK A KÖZÉPPONTBAN
Az idei évben a kiállítás mellett rendkívül gazdag szakmai programot kínálunk a számukra, így nem csak a háttértechnológia megtekintése, de a szakmai fejlődés miatt is érdemes lesz kilátogatni.
A részletes program megtekinthető itt.

KORSZERŰ HELYSZÍN
A megújult HUNGEXPO Budapesti Vásárközpont ideális helyszínt nyújt a kizárólag fedett területen bemutatkozó kiállításnak.

Rigóvári Portugeise Rozé 2009.

Rigóvári Portugeise

2009.

Száraz rozé bor

Hatodik állomás

A kendő

A Szent Veronika-templom azon a helyen áll, ahol a keresztény hagyomány szerint Veronika letörölte a keresztet vivő Jézus véres és verejtékes arcát.. A történet nem szerepel az evangéliumokban, csak a XV. Század óta ismert. A legenda szerint Veronika jámbor zsidó asszony megszánta a kereszt terhe alatt görnyedő Jézust, és a kendőjét nyújtotta neki, hogy Jézus megtörölhesse vele az arcát - a kendő megőrizte Jézus arcvonásait. Sok európai templomban őriznek ilyen kendőket. Úgy tartják, hogy az eredeti a vatikáni Szent Péter székesegyházban van.

Ó Istenarc, kegyetlen
Kínzástól éktelen!
Ó Irgalom, egyetlen!
Ó Jóság, végtelen!
Méltó ki lenne Hozzád?
Egy gyenge nő:
Letörli véres orcád
A keszkenő.

Ó arcom, ember arca,
Te bűntől éktelen,
Az Isten képe torza,
Te jótlan, széptelen!
Hallom amint esengő
Szíved dobog:
Ölelnéd, mint a Kendő,
Vert Krisztusod.

Ó lelkem, durva kendő,
Mocsoktól keserű:
Nézd, mennyi vár esendő
Arc. amit letörülj:
Kar nincs elég ölelni,
Mindenfelé:
Vert arcok, s valamennyi
A Krisztusé.

Minden bornak, így ennek az oportónak is meg van a maga saját bejáratú története. Nem állt szándékomban ebből a szőlőből bort készíteni annak ellenére, hogy sokat dolgoztam benne. Végül is nem is abból lett a bor, hanem egy ott hagyott pászta szőlőjéből, amelybe én hordtam ki Nagyapáti Mihályékat böngészni. Nálam készült a bora, de a kádba túl sokat raktunk és majdnem kifutott a présházba október 25.-én. 18-as volt a must foka és le kellett színlevet vennem róla, hogy rendesen megtudjam a többit csömiszölni. A színlevet egy hordóba töltöttem és így rozé vált belőle. Tettem hozzá egy kis cukrot, hogy pár fokot erősödjön és hagytam oxidatív módon a hordóban megforrni. Nem is kellett hozzá tennem sem élesztőt, sem tápsót, mert a borrá válás útján a must remekül haladt előre. Amikor a forrása megállt egyszerűen lezártam a hordót és hagytam pihenni, tisztulni és érlelődni. December 17.-én nyitottam fel és fejtettem meg közepes kénnel, majd továbbra is fahordóba helyeztem vissza, és hagytam, hogy minden menjem tovább a maga útján. Januári kóstolásakor nem voltam annyira megelégedve vele, hogy úgy döntsek, hogy elviszem bor versenyre. Megvallva őszintén kicsit le is kezeltem ezt a bort, mert eredetileg nem is akartam belőle készíteni. Ezért aztán nem is vittem borversenyre sem Bátán, sem Dombóváron. A bor azonban hétről-hétre egyre jobb formát mutatott. Így aztán őt is megderítettem és egy hónapig hagytam pihenni, majd újból megfejtettem, de immár gyenge kénezéssel. A kóstolásokkor egyre jobb formát, illat és zamat anyagot mutatott, így szeptemberben el is határoztam, hogy lepalackozom. Ekkor 13-as alkoholfokkal sikerült bemérnem. Ismét megfejtettem, majd szénsavval kezeltem és aszkorbinsavval stabilizáltam, majd üvegekbe töltöttem és a pincébe került további érésre.

Menjünk hát neki, mert kell a pohár másnak is! – mondta egy régi kedves ismerősöm, ezzel biztatva mindenkit a borfogyasztás kultúrájának elsajátításához.

Jó egészséget minden borhoz!

Népi hiedelmek II.

Népi hiedelmek

II.

Január 18.

A mai nap egyik védőszentje Szent Piroska, amely nem azonos Árpád-házi Piroska hercegleánnyal. Ez a másik Piroska szűz, vértanú, 270 körül II. Claudius alatt halt meg Rómában. A legenda szerint előkelő családból származott, 13 éves korában inkább állta a kínzásokat, minthogy lemondjon hitéről. Ostorozással, forró olajjal, vadállatokkal, máglyával való kínzások után végül lefejezték. Őseink ehhez a naphoz is illettek megfigyeléseket és regulákat. Ha Piroska napján fagy, 40 napig el nem hagy! Legalábbis így tartották a kabai juhászok, a Szeged környékiek és a jugoszláviai magyarok is a legutóbbi időkig. A Bács megyei Topolyán pedig a régi parasztok úgy tisztelték ezt az ünnepet, hogy nem fogtak be se lovat, se marhát ezen a napon. És, ha környékünkön úgy adódik, hogy nem fagy, akkor a pincében időszerű feladat a borok fejtése. Fagymentes napokon folytathatjuk a veteményeskert felásását, a gyümölcsfák tisztogatását. A mai Piroska napjához házasságjósló hiedelem is fűződik: Például Kiszomborban, Torontál megyében azt tartották, hogy az a lány, aki ezen a napon piros kendőt köt a nyakába, még abban az esztendőben férjhez megy.

Népi hiedelmek I.

Népi hiedelmek

I.

Január 17.

Remete Szent Antal szerzetes volt, akit a háziállatok védszentjeként tiszteltek. A szerzeteshez kapcsolódó hiedelmek a hitújítás korában lehanyatlottak s Páduai Szent Antal alakjához kapcsolódva éledtek újjá. Szent Antal tüzének nevezik az orbáncot, amelyet imádságokkal, ráolvasással próbálták gyógyítani. Sokan hittek abban, hogy az orbáncos betegről le lehet venni a tüzet, ha három, Antal nevű ember megáll a beteg ágya mellett, ott elszív egy pipadohányt, és a betegre fújja a füstöt. A pipát tűzkővel és taplóval kellett meggyújtani, hétszeri csiholással.

A Csepel szigeti Tököl „rác” eredetű katolikusai körében a jószágszentelés, marhaszentelésad omnia sajátos helyi formában történik ezen a napon. Mise után kocsi, havazás esetén szánkó jelenik meg a templom előtt, amelyen két ministráns gyerek kíséretében a pap foglal helyet. Csak karing van rajta. A kocsi a faluban három helyen szokott megállani. Itt a járdára oltárszerűen asztalt készítenek. Szépen leterítik, feszületet és égő gyertyát helyeznek rá. A közelben lakó hívek kis poharakban, csészékben sót, almát, fokhagymát hoznak, amelyet a pap az könyörgéssel megáld, majd imádkozik és áldást oszt, hogy a falu jószágait, a hívek termését Szent Antal apát közbenjárása oltalmazza meg minden ártalomtól. A szétosztott almát a család még aznap megeszi, a fokhagymát főzésnél használják el, a sót pedig a jószággal etetik meg. A szentelés idejére az istállók ajtaját kitárják.

A szertartás a következő két helyen is megismétlődik. A hagyományhoz az is hozzátartozik, hogy a lovaknak menet közben futva kell haladniuk.

Hogy azonban Remete Szent Antal tisztelete a mi katolikus parasztnépünk körében is megérte a XIX. századot, azt egy ponyvairat^* tanúsítja, amely nyilvánvalóan azért láthatott napvilágot, mert a hagyomány ekkor még nem enyészett el. Tűzvész és kísértések ellen közölt imádsága a Szent Antal tüze képzetkörének fejleménye és alkalmazása:

Úristen, kitől jön minden jó szándék és tökéletesség, érdemünk nélkül is mennyei segítség érkezik a kísértetekben. Te dicsőséges Szent Antal apáturat a sátánnak minden veszedelmes sanyargatásai között a te szent Fiadnak, az Úr Jézus Krisztusnak szentséges neve által a hitben, reménységben és szeretetben megtartottad úgy, hogy az egész világ csodájára nagy győzedelme híressé tétetett. Kinek hallására a pokolbeli sátánok is megrettentek, adjad minekünk, nyomorult és sok ínséggel küzdő szolgáidnak, szent Fiad drága nevéért és Szent Antal apátúrnak érdemeiért, hogy minden ránk bocsátott kísérteteket a te erődnek hatalmával meggyőzhessük, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.

Irgalmas Isten! ki Szent Antal apátúrnak kiváltképpen való privilegiumot engedtél a tűz veszedelmének és egyéb nyavalyás ínségeknek eltávoztatására, engedd kegyelmesen, hogy a kik őt ájtatosan tiszteljük, soha meg ne szűnjön érettünk szent felséged előtt esedezni, hogy megoltalmazd városunkat a tűznek veszélyétől és minden nyavalyáktól; holtunk után pedig mentek lehessünk az örök pokol tüzének lángjaiból, és tégedet ezen szent szolgáddal a mennyei dicsőségben vég nélkül dicsérhessünk. Ugyanazon a mi Urunk, Jézus Krisztus által, ki teveled és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökkön örökké. Ámen.

Rigóvári Királyleányka 2009.

Rigóvári Királyleányka

2009.

Száraz fehér bor

Első állomás

Az ítélet

El-Omarija a mohamedán iskola. Itt állt a Második Szentély idején a Templom-hegy északi oldalát biztosító római Antonius-erőd. Itt volt a római helytartóság, a Praetorium. Pontius Pilatus római helytartó Jézus elfogatásakor Jeruzsálemben tartózkodott, s mint a legmagasabb rangú személyhez, hozzá vitték Jézust. A mai iskola épületén nyoma sincs az egykori erődnek. Ám a hagyomány szerint az udvar legmagasabb pontja az a hely, ahol Pilátus megkérdezte Jézust: „Te vagy a zsidók királya?” Amire Jézus: „Te mondod.” (Máté 27: 11.)

A Rend és a Szabadság védelmében,
Törvény és Birodalom érdekében,
A Cézár és a Jehova nevében:
Az ítélet kimondva fejére.
Íme az Ember
Indul a Koponyák Hegyére.
Kétezer éve:
A Rend és a Szabadság védelmében,
Törvény és Birodalom érdekében,
A Cézár és a Jehova nevében
Mindennap új-új pálca töretik.
Íme az Ember, a nyomorult Ember
Ítéltetik és öletik.

Halljátok-e az ezredeken át
Az el nem múló ítélet szavát?

Hol hangzik el? ki szövegezi meg?
Mindegy, testvérek, az ítélet egy,
Mert egy az Ok és az Értelem
Egyik neve Igazság, a másik Kegyelem.
Minden halál és minden szenvedés
Egy úton jár és egy irányba néz:
Vérhullás nélkül nincs engesztelés.

Kérjük-e bor utunkon Szent János apostolt a borászok és borok védőszentjét, hogy utunkon áldásos védelme legyen rajtunk, hogy amit elfogyasztunk az ne kárunkra, hanem épülésünkre és egészségünkre váljék!

Az első komoly próbálkozásom a direkt borkészítésre. Mivel is kezdhetné az ember, ha nem egy igazi Hungarikummal, az Erdélyből származó Királyleányka szőlővel. Bátán, nagy területen telepítették egykor a szövetkezeti időkben, és azóta is kiválóan terem, és jobbnál jobb borokat készítenek belőle. Jó magam is nagy területen dolgozom rajta, tehát a kezdettől a végéig szemmel tudom kísérni fejlődését a kipattanó rügytől, a pohárba csorduló borig. Szeptember 15.-én kaptam lehetőséget a főnökeimtől, mint egy megelőlegezett prémium gyanánt szedhettem ebből a szőlőből bornak. Főnökasszonyom útmutatásai szerint kezdtem is el a bor elkészítését. Bogyózásra került a gyümölcs és az első bemérés alapján 18-as mustfokot mutatott. 12 órát hagytam ázni a bogyón, majd leszedtem a színlevet és ki is préseltem a törkölyt. A cukor hozzáadását 24 óra elteltével hajtottam végre, amikor a forrás már beindult a fahordókban. Ekkor még oxidatív módon készítettem a bort, teljesen hagyományosan, még fajta élesztőt sem tettem hozzá. A forrás mindezek ellenére rendben és intenzíven lezajlott a fahordókban, a miután lezárásra is kerültek. Az első fejtést hat hétre ejtettem meg közepes kénnel, de már ekkor látszott, hogy nem akar rendesen letisztulni, kicsit fátyolos volt a színe. A második fejtést egy hónapos pihentetés után határoztam el szintén közepes kénnel. A bor ízével ekkor sem volt gond, de letisztulni tökéletesen ekkor sem akart. Elvittem a bátai borversenyre februárban, de éppen opálossága miatt nem kaptam rá semmit. Ekkor a derítés következett áprilisban, amely már meghozta az eddig elmaradt eredményt. Így a dombóvári borversenyre már magammal vittem és egy bronzérmet sikerült is nyernem vele. Ennek ellenére harmadszor is megfejtettem a bort a nyár folyamán, majd szeptemberben be is palackoztam azt némi szénsavas kezelés íz és színstabilizáló szerek segítségével. Alkohol tartalma a palackozás előtt 16-st mutatott, amely alapján a legerősebb boromnak számít, ami egy királyleányka esetében elég meglepő, de aki iszik belőle, az rögtön megérzi, hogy igen ütős.

Jó egészséget minden borhoz!