Népi hiedelmek LXXVI.

Népi hiedelmek

LXXVI.

Pünkösd vigíliája

Pünkösdöt a Szentírásból ismert Húsvét után az ötvenedik napon tartják. Így pünkösdvasárnap (a nyugati kereszténységben) legkorábbi lehetséges dátuma: május 10., a legkésőbbi pedig június 13. Görög nevének (pentékoszté) a jelentése is 50, a magyar pünkösd szó ebből származik. Hasonlóan a húsvéthoz, egész héten át tart, de csak két nap nyilvános ünnep. Tertullianus régi ünnepnek nevezi, tehát az apostolok idejéből való. A katolikus egyházban van vigíliája böjttel, amelyen keresztvizet szentelnek. A bérmálás szentségét pünkösd ünnepétől kezdve szokás kiszolgáltatni a római katolikus egyházban. Az ünnepről május hónapot pünkösd havának is nevezik. A magyar kultúrában több szokás kötődik a pünkösdhöz. Több elemük a kereszténység előtti időkbe nyúlik vissza. Visszavezethető a római floráliákra: a floráliák olyan tavaszt köszöntő ünnepi alkalmak voltak, amikor Flora istennőt, a növényvilág és a virágok (tágabb értelemben a termékenység) istennőjét köszöntötték. Az istennő görög nevén Khlóris, azaz Zöldellő, Viruló. Pünkösd a régmúltban gyökerező, mágikus célzatú, nászt, termékenységet, tavaszt köszöntő ünnep. Ma is szorosan kapcsolódnak a pünkösdhöz a virágok. Egyes helyeken például már kora hajnalban az ablakokba, vagy a ház kerítéslécei közé tűznek zöld ágakat, virágokat (bodzát, pünkösdi rózsát, jázmint) azért, hogy nehogy belecsapjon a házba a villám. A pünkösd ünnepét megelőző hosszabb-rövidebb böjtöt a Sermones Dominicales, magyarul Szentlélek adventje (ieiunium Spiritus Sancti), a szegedi régiség pedig pünkösd kántora néven emlegeti. A szegedi nép idősebbje ezt még nemrégen is megtartotta. Csertalakos népének pünkösdpéntek fogadalmi ünnepe. Pünkösd szombatja a szegedi tájon régebben fürdési kötelezettséggel járt, amelynek középkori, esetleg bizánci kultikus eredete aligha kétséges. Még a múlt század végén is apraja-nagyja lement a Tiszára fürdeni, megmosakodni. Ha hajnalban történt, akkor ez a tisztálkodás hitük szerint távoltartott minden betegséget. Ebből a hagyományból sarjadt, hogy a tiszai fürdőket Szegeden az újabb időkig mindig pünkösd szombatján nyitották meg. Görögkatolikusaink a napot a halottak emlékének szentelik. Azok a katechumenek, akik betegség miatt Húsvétra virradó vigílián nem vehették fel a szent keresztséget és talán néhány újonnan megtért is, Pünkösd szombatján járulhattak a szentséghez. Ez a nap ugyanis már Tertullianus idejében a keresztelés napja volt. Az ünnep, mint Nagyszombaton, a Lateránban van és a szertartás is a nagyszombatinak a megrövidítése. Pünkösd szombatja is félig ünnep volt. A múlt században ezen a napon még általános volt hajnalban, a Tiszában való fürdés, hogy elkerülje a fürdőzőt minden betegség. A lányok is megfürödtek ilyenkor a Tiszában. Se menet, se jövet, se fürdés közben egy szót sem szóltak, abban a hitben, hogy így nem fog rajtuk semmiféle rontás. Ilyenkor jól ismert szokás a Pünkösdikirály-választás. Hazánkban a szólás: "Rövid, mint a pünkösdi királyság.", már a XVI. században ismert volt. A XVII. század végén és a XVIII. század elején a huszárezredekben májuskirályt választottak. A XIX. században lovasversenyeken választották a pünkösdi királyt. A falu határában egy megfelelő helyen gyűlt össze a falu népe. Itt kellett a legényeknek bebizonyítani, ki a legügyesebb, kinek a lova a leggyorsabb, az lett a "pünkösdi király". Ez a tisztség egy hétig, de akár egy évig is tartott. Gyakran ez alkalomból avatták fel a legényeket, akik ezentúl udvarolhattak, kocsmázhattak. A győztes fejére virágkoszorút tettek, majd megkezdődött az ünneplés, melynek fénypontja az ökörsütés volt. A pünkösdi király egy évig minden ünnepélyre, mulatságba, lakodalomba hivatalos volt, ingyen ihatott a kocsmában, lovát, marháját a társai őrizték, s ha netán valami apróbb vétséget követett el, azért testi fenyítéssel nem büntették. A lányok kedvence lett. Egyes vidékeken szokás volt a lányok közül a legszebbet kiválasztani, ő lett a pünkösdi királynő.