Népi hiedelmek XII.

Népi hiedelmek

XII.

Február 5.

Szent Ágota napján, február 5-én már a lassan csak-csak közelgő tavaszi munka előkészületeire összpontosult a gazdaember figyelme. Ennek első lépéseként igyekeztek rendet teremteni a portán, körülsöpörték a házat, az ólakat, hogy elűzzék a házi férgeket, a Szent Ágotához címzett imádságos cédulák pedig a tűz ellen nyújtottak védelmet.

Az Érdy-kódex a Legenda Aurea nyomán szól^* dicsőséges Szent Ágota asszonynak szent innepéről, és elmondja, hogy a nemes szűz Karthago – helyesen Catania – városában élt. A tiszttartó feslett életre akarja csábítani és kényszeríteni próbálja, hogy tagadja meg Jézust, és hogy áldozatot mutasson be a pogány isteneknek. Ágota ellenáll. A helytartó válogatott kínzásokkal gyötri és börtönbe vetteti. Itt hal meg (253). Mint kedég eltemették volna, egy szép, bársonyban és szép öltözettel ékesült ifjú többen hogy nem mint század magával odajöve mindeneknek látására, kik mind Úristennek szent angyalai voltak. És tén egy szép fejér márványkőből szerzett táblát az koporsónak fejéhez, mindeneknek szeme látására elenyésze. Vala kedég az táblán ellyen írás megírván: szent elméje, szabad akaratja Istennek tisztességet és hazájának szabadulását. Melly írás ezenképpen értetik: szent elméje, azaz tiszta szíve, lelke volt. Ennen magát szabad akarattal adta az mártíromságra, Istennek mindenben tisztességet adott és hazájának szabadulást tett.

Egy esztendő múlva nagy sebes tűzláng fakada ki az hegyből és az várasra kezd jőni, azonban az Ágota koporsajáról levették a velumot, azaz fátylat és kifüggesztették a tűz ellen. A láva megállott és az Etna nem pusztította el a várost.

Ezekből érthető, hogy az európai katolikus középkorban, így hazánkban is, főképpen tűz ellen kérték Ágota oltalmát. Kis papírlapra a következő könyörgést írták: MENTEM SANCTAM † SPONTANEAM † HONOREM DEO † ET PATRIAE LIBERATIONEM IGNIS A LAESURA PROTEGE NOS AGATHA PIA. Tartalma: dicsőség Istennek és könyörgés Ágotához tűz ellen. Ezt a cédulát az Egyház Ágota napján megszentelte, a hívek pedig házaik kapujára szögezték. Feltűnő a haza szabadságáért való könyörgés. A feliratot a híres Jób érsek is rávésette az esztergomi bazilika Porta Speciosa néven emlegetett hajdani főkapujára. A könyörgés egyébként harangokon is szerepel, amelyekkel tudvalevőleg tűzvész idején a népnek jelt adtak.^*

Nem kétséges, hogy a Sopronban emlegetett Szent Ágota kútja (1403) vizének tűzvész idején különös foganatosságot tulajdonítottak.^*

Nyoma van, hogy az ország több vidékén Ágota napján kenyeret szenteltek. Ez az áldás Franz szerint^* Németországban csak a XVI. századtól kezdve terjed. Franciaországban is csak a lyoni egyházmegyéből említi. Keletkezésének körülményei tudomásunk szerint még tisztázatlanok.

Nyilván e napon szentelt kenyeret tesz a háztető alá a privigyei szlovák nép, hogy a tűzvészt elkerülje.^* A följegyzésben ugyan Ágnes szerepel, de világos, hogy ez vagy a gyűjtő elírása, vagy a népet zavarta meg a két név hasonlósága.

Az alföldi Nagykörű falu magyar népe még a század elején is kenyeret szenteltetett Ágota napján a templomban. A hozzákapcsolódó hiedelemvilág itt azonban nem a tűzhöz, hanem a vízhez, a nagypénteki kenyér képzetköréhez csatlakozott. Úgy tartják ugyanis, ha az Ágota-napi kenyérből egy darabkát a vízre tesznek, megmutatja, hogy hol van a vízbefúlt, így aztán ki tudják fogni.

Ágota tisztelete a barokk időkben, egy nagyszombati iskoladrámát (1635) nem számítva, lassan elenyészett és a Flórián-kultusz váltotta föl. Talán még az ősi hagyomány maradványa, hogy Hercegkút fogadott ünnepe Ágota napja.^* Jászladányi egyedül álló hagyomány, hogy Ágota napján gonoszűző célzattal körülsöprik a házat és az ólakat,^* talán, hogy a hajlékot megoltalmazzák, elszigeteljék a tűzvésztől.

Az időjárást illetően ismert ugyancsak a jugoszláviai magyarok körében az alábbi regula: „Ágota még szorítja, de Dorottya majd tágítja”.

Sokfelé tartotta magát az mondás is, ha az Ágota-napi kenyérből egy darabkát a vízre tesznek, megmutatja, hogy hol van a vízbefúlt, így aztán ki tudják fogni.