Pálinka szentelés rítusa

Pálinka szentelés rítusa
(I)

BENEDICTIO ESSENTIA SEU AMORIS SANCTI NICOLAUS
TERTIO DIE POST DOMINI NATIVITATEM

Et primo legatur Evangelium In princípio erat Verbum, ut supra, in principio I. Deinde Evangelium secundum Ioannem II.

In illo témpore. Núptiæ factæ sunt in Cana Galilǽæ, et erat mater Iesu ibi. Vocá­tus est autem Iesus, et discípuli eius ad nú­ptias. Et de­ficiénte vino, dicit mater Ie­su ad eum: « Vinum non habent. » Dicit ei Iesus: « Quid mi­hi et tibi est, mú­lier? Non­dum venit hora mea. » Dicit ma­ter eius minístris: « Quodcúmque dí­xe­rit vobis, fácite. » Erant autem ibi lapídeæ hýdriæ sex pósitæ secúndum purific­atió­nem Iudæó­rum, ca­piéntes síngulæ metrétas binas vel ternas. Dicit eis Iesus: « Im­pléte hý­dri­as aqua. » Et im­plevérunt eas usque ad summum. Et di­cit eis Iesus: « Hauríte nunc, et ferte archi­tri­clí­no. » Et tulérunt. Ut autem gu­stá­vit architriclínus aquam vinum factam, et non sci­ébat, unde es­set, minístri autem sciébant, qui háuserant aquam, vocat spon­sum ar­chi­tri­clí­nus, et dicit ei: « Omnis homo primum bonum vinum ponit, et cum in­ebriáti fú­e­rint, tunc id, quod detérius est. Tu autem servásti bo­num vinum usque ad­huc. » Hoc fecit inítium signórum Ie­sus in Ca­na Galilǽæ, et manifestávit glóriam suam. Et cre­didérunt in eum di­scí­puli eius.

Azon időben. Menyegző lőn galileai Kánában, és ott vala Jézus anyja. Meghívaték pedig Jézus is és az ő tanítványai a menyegzőre. És elfogyván a bor, mondá Jézus anyja neki: „Nincs boruk.” És mondá neki Jézus: „Mi közöm nekem és neked? Asszony! Még nem jött el az én órám.” Mondá anyja a szolgáknak: „Amit nektek mond, cselekedjétek.” Vala pedig ott hat kőveder helyezve a zsidók tisztulására, mindenik két vagy három mértékű. Mondá nekik Jézus: „Töltsétek meg a vedreket vízzel.” És színig tölték azokat. És mondá nekik Jézus: „Merítsetek most, és vigyétek a násznagynak.” És elvivék. Amint megízlelte a borrá lett vizet a násznagy, és nem tudta, honnét való az, de tudták a szolgák, kik a vizet merítették vala, hívá a násznagy a vőlegényt, és mondá neki: „Minden ember először jó bort ad, és miután megrészegülnek, akkor azt, mi alábbvaló, te pedig mindeddig tartottad a jó bort.” Ez volt Jézus csodatételeinek kezdete a galileai Kánában, és kijelenté az ő dicsőségét, és hívének őbenne tanítványai.

Concludendo:

Per istos sermónes sancti Evangélii indúlgeat nobis Dóminus noster, Iesus Christus univérsa crímina et delícta, amen. Bene + dícat Dóminus noster, Iesus Christus hanc creatúram essentia.

A Szent Evangéliumnak e beszédjei által bocsássa meg nekünk a mi Urunk, Jézus Krisztus, minden bűneinket és vétkeinket, ámen. Áldja + meg a mi Urunk, Jézus Krisztus a pálinka e teremtményét.

V. Adiutórium nostrum in nómine Dómini. Qui fecit.

Deinde legatur:

Dóminus regit me, et nihil mihi déerit, in loco páscuæ, ibi me collocávit. Super aquam refectiónis educávit me, ánimam meam convértit. Dedúxit me super sémitas iustítiæ propter nomen suum. Nam et si ambulávero in médio umbræ mortis, non timébo mala, quóniam tu mecum es. Virga tua et báculus tuus, ipsa me consoláta sunt. Parásti in conspéctu meo mensam advérsus eos, qui tríbulant me. Impinguásti in óleo caput meum, et calix meus inébrians quam præclárus est; Et misericórdia tua subsequétur me ómnibus diébus vitæ meæ; Et ut inhábitem in domo Dómini in longitúdinem diérum! Glória Patri.

Úr az én pásztorom, nincsen hiányom semmiben, zöldellő réteken ád helyet nékem. Csöndes folyóvizek mellett nevelt föl engem, felüdítette az én lelkemet. Az igazság ösvényein vezetett engem az ő nevéért. Ha a halál völgyében járok is, nem félek a rossztól, mert te ott vagy velem. A te vessződ és pásztorbotod megvigasztal engem. Asztalt terítesz nekem, hogy szorongatóimat megszégyenítsed. Megkented olajjal fejemet, színültig töltöd kelyhemet; És a te irgalmasságod kísér engem életemnek minden napján; Hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig. Dicsőség az Atyának.

Preces sequuntur:

Kýrie eléison. Christe eléison. Kýrie eléison. Pater noster. Ave María.
V. Salvos fac fidéles tuos et ancíllas tuas.
R. Dómine Deus meus, sperántes in te.
V. Et si quid mortíferum bíberint.
R. Non eis nocébit.
V. Gustáte et vidéte, quóniam suávis est Dóminus.
R. Beátus homo, qui sperat in te, Dómine.
V. Dómine exáudi. Dóminus vobíscum.

V. Üdvözítsd a te híveidet.
R. Én Uram, Istenem, kik benned remélnek.
V. És ha valami halálost isznak.
R. Nem árt nekik.
V. Ízleljétek és lássátok, hogy milyen édes az Úr.
R. Boldog az az ember, ki benned bízik, Uram.