746.
2014/1208
AQUAVINICUM
NATÚR
TÖRKÖLY
Kékfrankos Szőlő
üvegben érlelve
Ahogy egyre több gyertyát gyújtunk meg az adventi
koszorúnkon, úgy, egyre inkább kerülünk közelebb karácsony ünnepéhez. Ehhez
azonban még volt két hosszú hetünk, amelyet munkával kellett átdolgoznunk,
ahhoz, hogy az évvége felé családjainkkal és pihenéssel tölthessük el
napjainkat. Mint ahogy már decemberben többször is említést tettem arról, hogy
ilyen idő tájt sok italt készítek, így ezen a napon is szinte minden évben
keletkezett egy emlékezetesnek mondható alkotásom. A mai napra sem volt könnyű
olyan védőszentet találnom, amelynek oltalmába italomat ajánlhattam, de aztán
mégis találtam egy boldogot, még pedig Magyarországon. Így aztán olyan italt is
kellett ennek a boldognak a védelmébe ajánlani, ami nem valami déligyümölcsös,
nem is valami olyan, ami máshonnan származó, hanem egy tipikus, hazánkra igen
csak jellemző. Meg is találtam ezt egy Kékfrankos Szőlő törkölyének fajtájában.
Ennek a cefrének is van különlegessége, még pedig az, hogy nem is idei szőlőnek
bogyó maradványairól beszélünk, hanem egy tavalyi vörösbor visszamaradott
anyagából készítettem el. Azt persze mondanom sem kell, hogy a légmentesen
lezárt kékfrankos törköly cefre teljességgel hibátlan, és lédús volt. Mivel a Kékfrankos szőlő is a kedvenceim közé
tartozik, így fontos számomra, hogy évről-évre elkészüljön belőle a
törkölypálinkám is. Sokan kétkedve fogadják ezt a fajtát még akkor is, amikor
az egész világ a sokszínűség és az eredetiség lázában ég, akkor hálát adhatunk
a sorsnak, hogy kaptunk egy kékszőlőt, ami egyedi, elegáns, hosszan érlelhető
bort, illet törkölypálinkát ad, és gyakorlatilag csak a Kárpát-medencében
terem. Néhány éve még önironikusan élcelődhettünk azon, hogy a kékfrankos a
„Nagy Vörös Ital”, a folyton beharangozott, ám soha el nem érkező bajnok.
Trónra emelni továbbra is korai lenne, de sokkal hihetőbb, hogy egyszer sor
kerülhet rá. A hazai kékfrankosok az elmúlt öt évben minden kategóriában méltó
kihívóivá váltak a nagy nemzetközi fajtáknak. Magam sem csaladkoztam még soha
sem rozé, sem vörös borában, sem szőlő, sem törköly, de még bor és borseprő
párlatában sem, hiszen versenyeken indulva velük mindig garantált volt a siker.
Ez alkalommal is egy olyan italunk születhetett, amely a jövő év nagy reményeit
kelheti életre pincészetünkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése