Szelíd gesztenyefa

Herbarium Librum

   Bükkfafélék Családja

Castanea sativa

Szelidgesztenyefa

Ott kell házat építeni, ahol a szelídgesztenye megél - hirdették az ókori rómaiak, akik már igen régóta ismerték és szereték a gesztenyét. Az egyik elképzelés szerint ők voltak azok is, akik Pannóniába és Angliába is eljuttatták. Nekünk persze egy sokkal tetszetősebb az a másik legenda miszerint viszont Mátyás király idejében, a XV. században vált ismertté a szelídgesztenye - igaz, Itáliának ebben a variációban is jut szerep: a történetírók szerint ugyanis Beatrix királyné hozta magával a csemegét, így vált az igazságos király kedvenc ételévé a gesztenyével töltött kappan, de fogyasztották sütve és mézzel ízesítve is az udvarban. Ezzel szemben a népi hagyomány egy másik királyhoz, Károly Róberthez köti a szelídgesztenyét: úgy tartják, hogy ő telepített öt szelídgesztenye-erdőt Nagymarosra. A szelídgesztenye nemes gyümölcsnek számított, ám mára már sok minden feledésbe ment vele kapcsolatban: a régi öregek még tudták, hogy a levelét érdemes párnába tölteni, ha békés álmot, kényelmes fejalávalót szeretnénk. Természetesen a fáját is nagyra becsülik: szeretik a hangszerkészítők és a kádárok - állítólag gesztenyefából készülnek a legtartósabb boros és pálinkás hordók, Olaszországban pedig hagyományosan ebből a fából készülnek a balzsamecetes hordók, de a hajóépítők, az asztalosok és ácsok is sokra tartják. Természetesen az én találkozásom sokkal prózaibb a szelídgesztenyével. Alig vártuk gyermekkorunkban, hogy közeledjen a minden szentek napja, mert ilyenkor már javában árulták a frissensült gesztenyéket, na és persze a nagymamák gesztenyepüréinek fogyasztásának emléke is még itt él emlékezetemben. Ma felnőtt korban már másként él a tudatomban a gesztenyefa. Fontos tudni róla, hogy hazánk leghosszabb életű gyümölcsfája. Életkora elérheti az 500-1000 évet. Alpokalján ma is találhatók 5-6-700 éves egyedek. A szelídgesztenye fájából készült boros és pálinkáshordókra is igaz a hosszú élettartam a benne rejlő magas csersav tartalom miatt. 100 kg friss fában több mint 13 kg a csersav jelenléte amivel megelőzi a tölgyfát ezen tulajdonságával. A jól megmunkálható, korhadással szemben ellenálló fa kellően tömör, sűrű erezetű, valamint gazdag nyomelemekben, illat aroma komponensekben. A szelídgesztenye fája az egyik legkiválóbb alapanyaga a fahordóknak. A borok és pálinkák hónapokig, évekig ászkolásának során egy egyenletes, fékezett oxidációs folyamat mellett a fából – a hordó égetettségének szintjétől függően - gazdag aromakomponensek beoldódása történik. Az így kapott bor, pálinka lekerekedettebbé, ízvilágában kiteljesedettebbé válik. A szelídgesztenye pótolni tudja a burgonyát, a gabonaféléket. Dél-Európa egyes vidékeken igazi néptáplálék, sülve - főve, minden formájában fogyasszák. Még  lisztet is őrölnek belőle, ami alapanyaga egy különleges kenyér, a gesztenyés kenyérnek. A belső fogyasztható húsos rész eléréséhez a külső kemény burkolatát valamint a belső bőrt el kell távolítani. A külső héjakat szárítás, őrlés után tea főzet készítéséhez használják. Szilíciumtartalma miatt értékes. Kitűnő teát lehet készíteni belőle. Az októberi gesztenyeszüretek után a téli időszakban a főtt és sült gesztenye kedvelt étel. Kevesen tudják, hogy a Monarchia idején jobbára csak a mai Magyarország és Horvátország területén terjedt el az oly kedvelt gesztenyepüré, mint édességek alapanyaga. Édességeken túlmenően, hazánkban kevésbé ismert módú, sokoldalú felhasználása ismeretes sós ételek alapanyagaként, sültek, töltött húsok kiegészítőjeként. A népi gyógyászat évezredek óta használja, a mai orvostudomány kivonatait most kezdi felfedezni. Antioxidáns, a szabad gyökök megkötésével sejtvédő hatású. Magas C, B, és E vitaminforrás, nyomelemekben gazdag. Kiemelkedő magas tannin tartalma érösszehúzó hatása révén visszér problémák kezelésére teszi alkalmassá. A különleges sűrű, sötétbarna színű méze különösen ízletes és egyidejűleg légúti és reumatikus betegségek kezelésében bevált. Most amikor már ennyire belemélyedtünk a szelíd gesztenyefa ismertetésébe el kell ismernünk azt sajnálatos tényt és közhelyet, hogy az emberek nagy többsége nem tudja, hogy mi a különbség a vad és a szelíd gesztenyefa között, sőt még azt sem tudják, hogy van különbség köztük. Az ehető gesztenye, vagy más néven maróni, semmiképp nem keverendő a parkjainkat díszítő vadgesztenyével (Aesculus hippocastanum), melynek gyümölcse nem ehető, sőt mérgező, és ami a külső hasonlatosság ellenére nem közeli rokona a szelídgesztenyének. Ezért talán nem árt alaposabban szemügyre venni a kevésbé ismert szelídgesztenyét. Fája lassan nő, 5-10 évesen virágzik először, nem ritkán csak 20 évesen fordul termőre, viszont rendkívül hosszú, a nálunk élő fák közül a leghosszabb életű fa.  Áprilisban kezdődik a rügyfakadás, haragos élénkzöld levelei 10-15 cm hosszúak, lándzsásak, fűrészes szélűek. Június végétől virít, 10-30 cm magas füzérvirágzata halványsárga, termős és a porzós virágokból áll. A szélmegporzásba rovarok is besegítenek. Szeptember-novemberben beérő makktermésének magházában hat rekesz található két-két magkezdeménnyel, közülük legfeljebb az egyik fejlődik ki. A termést a vadgesztenyénél sokkal sűrűbb tüskéjű, világoszöld, négy kopáccsal nyíló kupacs borítja, ami éretten felreped. Benne egy-három darab 20-35 mm széles, sima, bordázott vagy hullámos maghéjjal borított, barnás színű makk található. A makk alapján látható fénytelen foltot nevezik pecsétnek. A gesztenyének különböző nemesített változatai ismertek. A "maróni" jelentheti az olasz fajtákat, de minőségi kritériumot is jelent. A nagy szemű, 32 mm-nél nagyobb szemek érdemlik ki ezt a megnevezést. A jó minőségű gesztenye belső maghéja vékony, könnyen hámozható, kevésbé nő bele a magba. Nem nő akárhol. A meleg, nedves mediterrán és atlantikus éghajlatot és a tápanyagokban gazdag, agyagos talajt kedveli. Jól bírja a telet, nem fagyérzékeny. A gesztenye legfőbb jellemzője, hogy rendkívül sok szénhidrátot 100 grammja 28-44 grammot, azon belül pedig 17-25 % keményítőt tartalmaz. Ugyancsak gazdag zsír-, olaj- és fehérjeforrás (4,8%). Ennél fogva nem kifejezetten fogyókúrás étel, de a többi hasonló felhasználású maghoz képest valamivel soványabb. 100 grammja feldolgozatlanul, azaz például cukor hozzáadása nélkül 180-210 kcal (mintegy 700-800 kJ) energiát rejt. 8,1 gramm növény rostot is megeszünk vele. Vitamintartalma kevésbé markáns, leginkább C-vitamint (27,3 mg) lelhetünk benne, E- és B1-, B2- és B6-vitamint, némi niacint és pantoténsavat tartalmaz. Az ásványi anyagok közül sok káliumot (640 mg), 82 mg foszfort, kalciumot, magnéziumot tartalmaz. A nyomelemek közül a vas, cink, mangán és a réz található meg benne jelentősebb mennyiségben. Élelmiszerszűkében a gesztenye jól tárolható, keményítőben gazdag magja jelentette Nyugat-Európa számos területén a túlélést. Egyetlen fa termése elegendő volt egy fő téli élelmezésére. A nincstelenek számára ezért a közös területen jelöltek ki egy-egy gesztenyefát. A szelídgesztenyeméz sötétbarna színű, az egyik legfinomabb, különleges aromájú, de ritka mézféle. Úgy tartják, hogy visszérproblémák és trombózis megszüntetésére is alkalmas. Fája, virágja, kérge és maghéja egyaránt sok tannint tartalmaz, melynek érösszehúzó, vérzéscsillapító hatása jó szolgálatot tesz hasmenés idején vagy vérző sebek kezelésénél. Leveleinek és kérgének cseranyagai (galluszsav, ellagsav, quercetin, castalagin) gyulladásgátló, összehúzó és köptető hatásúak. Forrázatát lázas betegségek ellen adták, illetve gargarizáló szerként légúti gyulladásos betegségek és kínzó köhögés kezelésére. A levelek hatóanyagai reumás panaszok, hátfájás, ízületi merevség ellen és izomlazítónak is jónak bizonyultak. A Bach virágterápiában a gesztenyebél nyer alkalmazást. Nyersen is ehető, lisztes, édeskés, burgonyára emlékeztető íze van. A keményítőből felszabaduló cukor édes ízéből csak azoknak ad kóstolót, akik sokáig rágják. A magok könnyen kiszáradhatnak, ezért hideg, párás helyen kell tárolni. Nem is mindig szedték ki a kupacsból, felhasználásig azzal együtt homok között tárolták. A hűtő zöldséges fiókjában több hónapig eltartható, de tél vége felé ellenőrizni kell, nem csirázott-e ki. A nemesebb fajták hamarabb romlanak. Vízbe dobva ellenőrizhetjük, hogy jó-e még a gesztenye. A víz színén úszókat ki kell dobni. A fájából készült hordóban tárolt pálinkák színe nem tolakodó, de mégis határozottan mogyorós színt kölcsönöz a párlatainknak. Arról már nem is beszélve, hogy termését meghámozva, azt párlatunkba tesszük ágyként, akkor még sokkal különlegesebb aroma világú italt nyerhetünk.