251.
2012/1202
AQUAVINICUM
ÁGYAS
BORSEPRŐ
Fahéjas Olaszrizling szőlő
üvegben érlelve
A hétvége már az advent jegyében telt el, ehhez méltón határoztam el, hogy
az elmúlt két napban bemutatott párlatom harmadik tagját nem hagyományosan
gyümölcs ágyon fogom érlelni, hanem fűszernövény ágyon, amely a tél kedvenc
aromáját és illatát hordozza a fahéjon. Ez a fűszer természetesen nem
ismeretlen a pálinka készítők körében, igaz elsősorban almapálinkák
fűszerezésére használják. Ezzel szemben én most meg kísérlem az olaszrizling
szőlő borának seprőjéhez házasítani. Az olaszrizling későn érő, jó cukorgyűjtő, és aszúsodásra
is hajlamos, éppen ezért a déli, melegebb lejtőket mindig jobban kedveli.
Élvezetes édes borkülönlegesség azonban csak megfelelő borászati ismeretekkel
és felkészültséggel készíthető belőle. Száraz borként finom savú, kellemes
aromájú, utóízében kellemesen kesernyés. A kedvező évjáratokban különleges
minőséget. Egyedi jellemzője a nagy magnéziumigény; ennek hiányában
hiánybetegsége alakulhat ki. A felvett magnézium jelentős része a termésbe és
onnan a borba kerül, ezért bora izomgörcsök stb. ellen gyógyhatású.
Magyarországon a badacsonyi borvidék bazalton termesztett olaszrizlingjeinek
borában van a legtöbb magnézium. A világfajták megjelenésével sokan temetni
kezdték itthon a fajtát, de az utóbbi évek kísérletezései a fajta gazdag
ízvilágát és különleges minőségét igazolják. A hosszú évtizedekig csak kocsma
borként ismert olaszrizling majdnem minden borvidékünkön megtalálható.
Karakteres, változatos ízeket produkáló, határozott savakkal rendelkező bort,
illetve párlatot ad. Visszakanyarodva a fahéj történetére, ismert az is, hogy a
keresztes vitézek később szerelmi bájitalt készítettek belőle. A 12. században
Hildegard, a német rendfőnöknő már homloküreg-gyulladásra, megfázásra, náthára
is javasolta. 1292-ben John of Montecorvino minorita szerzetes emlékezik meg a
fűszerről. Hazánkba a 15. században érkezett el, és gyorsan beépült a nemesi
konyha fűszerei közé. Mintegy 300 éven át harcoltak egymással portugálok,
franciák és angolok a fahéj kereskedelmi monopóliumának megszerzéséért. Ez a
fűszerháború számos emberáldozatot követelt. A középkorban a keresztes
hadjáratoknak köszönhetően már könnyebben jutott a fahéj Európába. Akkortájt a
gyógyítás mellett (köhögést, rekedtséget gyógyítottak vele) gyakorta használták
fűszerként is. Kóstoljuk meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése