Dijazottaink 2012-ben.

Magyar Kajszibarack Natúr Gyümölcs Pálinka 2012.

Pincészetünk alapítástól kezdve szinte az első párlatok között is már megtalálható volt a Kajszibarack pálinka. Ennek ellenére igazán sohasem favorizáltam, reklámoztam, illetve helyeztük reflektorfénybe. Filozófiám mindig is az volt, hogy a kajszibarack annyira természetes és megszokott pálinka, hogy ennek igazából nem kell különösebb törődés. A dolog valóban így is működött a valóságban, hiszen mindenki kedvenc itala a kajszibarack pálinka. Nincs is az országban olyan kereskedelmifőzde, amelynek termék palettáján ne lenne ez megtalálható. Mint minden gyümölcs a kajszibarack kihozatala, íze, aromája és karaktere is az adott év időjárási viszonyainak függvénye. A belőle készült barackpálinka így aztán nem ritkán lekváros jegyek is mutat. Sajnos az aszályra igen érzékenyek ezek a fák nem is beszélve a fagyokról, amelyek képesek az egész éves termést tönkre tenni. A családunk szinte minden tagjának is van több fája, hiszen a belőle készült lekvár minden család konyhájában megtalálható. Nem is ritka esemény, hogy a családjaink férfi tagjainak meg kell szabályosan küzdenie azért, hogy ebből a gyümölcsből pálinkát készíthessen, főleg olyan évben, amikor olyan kevés termett, mint például idén. Szerencsére a hegyen található barackfák megúszták a fagyokat, így készíthettünk idén is párlatot belőle. Az évek óta elkészült kajszibarack pálinkáinkat sohasem teszteltük versenyeken, de ezúttal kivételt tettem, és a siker nem is maradt el. Az V. Keceli Pálinka ünnep alkalmából rendezett versenyre édesapám nevén neveztük be, az ő tulajdonában lévő párlatot. A keceli pálinkaverseny érdekessége az volt, hogy itt választották ki a dél-alföldi régió legjobb kajszibarack pálinkát, amely idén a madarasi pálinkafőzde nyerte el termékével. Sajnálatos módon a mi pincészetünk erre a címre nem pályázhatott, hiszen a Dunántúl nem a dél-alföld. Ennek ellenére volt alkalmam a díjnyertes párlatot a sajátunkéval összehasonlíttatni pár emberrel, amely során az eredmény egyértelműen az volt, hogy a mi dunántúli párlatunk sokkal jobb volt illatra, ízre és zamatra is. amit persze azzal magyaráztak, hogy más gyümölcs, más termőterület, és ebben persze azért van is igazság. A 20 pontos bírálati rendszerben az első értékelési szempont az illat tisztasága volt, amelyre a teljes 3 pontot meg is kaptuk. A következő szempont az illat karaktere volt, amelyben 4 pontot ítéltek oda a párlatunknak. A folytatásban az íz tisztasága következett és itt is a teljes 3 pontot odaítélték a zsűri tagjai a párlatunknak. Sajnos a folytatásban még két pontot elraboltak tőlünk, még pedig úgy, hogy íz karakterben a megkapható őt pont helyett szintén csak 4 pontot kaptunk, de sajnos az utolsó szempontban a harmóniában megkapható négy pontból is elvettek egyet, és 3 pontot adtak oda, amellyel 17 ponttal zártuk az eredményt. Nem sokkal maradt le ez a párlat az aranyról, amelyet én úgy gondolok, hogy meg is érdemelt volna, és ezt a harmóniánál vették el tőlünk. Mindezek ellenére az odaítélt oklevélen csupán egy hibát követtek el a szervezők még pedig apám nevét szimpla vével írták, pedig dupla vével használja. Egyébként igencsak büszkék vagyunk erre a párlatunkra, amelyet később meg is kóstoltattam a barátaimmal, akik szintén elismerően nyilatkoztak róla.