A körte

A körte

A körte (Pyrus) a rózsavirágúak (Rosales) rendjébe és a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó növénynemzetség. Számos ehető gyümölcsű fafaj tartozik ide. Más országokban ugyanezt a gyümölcsöt más és más nevekkel illetik: vizikörte, ázsiai körte, almakörte, körtealma... Több tulajdonsága is eltér az általunk ismert körtétől, így például az alakja, a színe és a hatóanyagai is. A közép-ázsiai Tien-san hegység lejtőiről származó körte vadon is megterem. A körte termesztéséről szóló első feljegyzések időszámításunk előtt 3.500-ra nyúlnak vissza. Viszont története egészen az ókori mítoszokhoz nyúlik vissza. Hiszen a világ leghíresebb az alvilágban állt. A mítosz szerint Zeusz egyik fiát Tantaloszt az istenek és az emberek ellen elkövetett gonosz tettei miatt az alvilágba küldték. Itt a gaztetteit egy körtefa alatt gyónta meg. Amikor éhes lett, és a feje fölött lógó körtéket meg akarta volna enni, az ágak visszahúzódtak, egészen addig, ameddig nyújtózkodott. Így sosem érte el, és mindig éhes maradt. A körtével kapcsolatos szomorú társítás a kínaiaknál is megmaradt, ugyanis náluk az elválást és a szomorúságot szimbolizálja, a keresztény kultúrkörben viszont csoportos, hófehér virágaival Szűz Máriát jelképezi. Európában a gyümölcstermesztés a szerzetesek feladata volt, a középkorban a körtéket mindig megfőzték, mert a nyers körtét rossznak, sőt mérgezőnek tartották. Homérosz az istenek ajándékának nevezte a körtét, Theophrastot (i. e. 370–286) pedig már különbséget is tett a vad- és a termesztett körte között. Írásaiban megemlíti, hogy a nemeseket csak oltással lehet szaporítani. A rómaiak még nem fogyasztották nyersen. Plinius párolva, mézzel édesítve javasolta „az istenek ajándékát", és több mint 30 változatról számolt be. Talán éppen ezért, nagyon sokáig a nyers körtét rossznak, sőt mérgezőnek tartották. Ezt a nézet a francia király XIV. Lajos korában változott meg. Akkor már ínyencségnek  számított, és nagy tiszteletnek örvendett. A vén körtefák a Versailles-i kastély királyi kertjeiben még ma is megcsodálhatóak. A magyar körtetermesztésről a középkorból származó írásos emlékek tanúskodnak. A napjainkban ismert lédús változatok az 1700-as években elkezdődött nemesítői tevékenység eredményeképpen alakultak ki. A legfontosabb körtetermesztő országok Kína és Olaszország. Ez a gyümölcs az egészen tipikus formájával, a zöldtől a sárgáig, sőt pirosig terjedő, sokféle színével szinte ösztönöz bennünket a fogyasztásra. Egészen speciális aromája - többnyire valamivel édesebb, mint az alma - minden szájat elkápráztat. Bár a körte szintén az ősz és a tél egyik kedvelt gyümölcsfajtája, messze nem rendelkezik akkora jelentőséggel, mint az alma. Magyarországon például évente fejenként hat kilogrammot fogyasztunk belőle. Ez a viszonylagos népszerűtlenség talán összefügg azzal is, hogy a körtefák enyhébb éghajlatot, több gondozást igényelnek, mint az almafák; és hogy a körte tárolhatósága kedvezőtlenebb, mint az almáé. Ami azonban a fajtagazdagságot illeti, a körte nyugodtan felveheti a versenyt az almával. Az idők folyamán a körtének több, mint 5000 fajtája vált ismertté, ma azonban ebből csak 25-öt termesztenek, és kb. 10 különféle faj kerül a piacra.

A gyümölcs nemcsak ízletes és zamatos, hanem, jótékonyan hat szervezetünkre is. Magas ásványi anyag kálcium, magnézium, kálium, cink, vas, jód, és vitamintartalma miatt A-, B1-, B2-, C, E-vitamin számos betegség ellenszereként használható. A reuma, ízületi gyulladás, a kimerültség, a depresszió, a vérszegénység, a tuberkulózis és a hasmenés mind megelőzhető a fogyasztása által, sőt, az orvosok azt állítják, hogy a végbélrák kialakulását is megakadályozza. 1 kg körte: 4 g fehérjét, 120 g szénhidrátot, 4 g ásványi sót
– nátrium, vas, foszfor –, 26 g rostot tartalmaz. 100 g energiatartalma 50 kcal.

Ha sok körtét eszünk, megelőzhetjük a reumát, az ízületi gyulladást, a vérszegénységet, a szív- és érrendszeri problémákat, a tuberkulózist, sőt a végbélrák kialakulásának az esélyét is csökkenti. A körtét cukorbetegek is fogyaszthatják, alacsony kalóriatartalma miatt fogyókúrához is ajánlják. A körte leve ideális folyadék gyomorhurut idején, gyomorkímélő diétákhoz, pozitívan hat a vese működésére, csökkenti a vérnyomást és a koleszterinszintet. A gyomorbajosoknak és a vesebajosoknak a körte kicentrifugázott levét ajánlják. A benne lévő pektin segíti az emésztést, jó hatással van a belek működésére, tehát méregtelenítéshez, salaktalanításhoz is ideális, ezért kúraszerű fogyasztását is ajánlják. A körte fontos C-vitamin- és rézforrás. Ezek az antioxidáns anyagok erősítik a szervezet saját védekező rendszerét. A C-vitamin serkenti a fehérvérsejtek működését, aktivizálja az E-vitamint. Az antioxidáns tartalom az érés előre haladtával növekszik.

Az élelmi rostokban gazdag gyümölcs karbantartja emésztőrendszerünket. Fogyasztása előnyös hatású bizonyos típusú szívbetegségek, reuma és érelmeszesedés ellen. A réz és az élelmi rost együttes fogyasztása különösen kedvező a vastagbél működése szempontjából. Táplálkozástani szakemberek gyakran javasolják a körtét első gyümölcsként kisbabák részére, ugyanis a többi gyümölcshöz képest sokkal ritkábban vált ki allergiás reakciót.