Népi hiedelmek
XXII.
Böjtmás hava
Március - Böjtmás hava
Tavaszelő - Kikelet hava - Bölénytor (Fák) hava
Az elnevezés a latin Martius hónapnévből ered. Annyit tesz: Mars (isten) hava. Rómában az ősidőkben az év kezdő hónapja volt, megfelelően a mediterráneumban elterjedt tavaszi - napéjegyenlőségi - évkezdési szokásnak. Az ősi Róma a tavasz-újévet március Idusán, holdtöltekor ünnepelte. Március 14-én kergették ki a városból az elmúlt évet jelképező, agg Mamurius Veturiust (vö. "télkiverés", "télkihordás"), és másnap köszöntötték az év megújulásának istennőjét, Perenna "anyát".
Mars hadisten emléke már rég kiveszett a március hó fogalmából, de a tél elmúlásának, a tavasz megszületésének ünnepét még mindig a március fogalmához kapcsolta az emberiség, s ennek megfelelő babonás szokásokat fejlesztett ki márciusban. Így március 15-én, a hírneves „március Idusán” ülték meg Itáliában az Anna Perenna ünnepét, aki eredetileg valószínűleg valamilyen holdistennő lehetett, s ünnepe az örökké kihunyó, majd újra feltámadó éjjeli istennőt dicsőítette. Ebből formálódott ki az Esztendő vénasszonyának ünnepsége, akit március 15-én ünnepélyesen elégettek (nálunk is megvan a nyoma az úgynevezett kiszehordás szokásában), s az olaszok még ma is elégetnek (bruciar la vecchia = elégetni a vén banyát). Innen aztán persze már csak egy lépés volt, hogy az Anna Perennában egyáltalán valamilyen éjjeli démont, vén boszorkányt lássanak, akit el kell égetni. Következésképpen aztán március 15-e egyáltalán a boszorkányok nagy napja lett, akik ezen a napon kötözött seprűnyélen lovagolnak fel a magas hegyekre (Blocksberg), hogy ott megüljék a „boszorkányszombatjukat”. Így lett március tizenötödike általában a nyugtalanságok böknapjává.
A földművesek számára a március már a tavaszi munka kezdete. Megkezdődik a munka a szántóföldön, a gyümölcsösben, szőlőben. Az asszonyok is vetik a borsót, a répát, zöldséget, a palántáknak való magot, dugdossák a hagymát. A korai krumpli, bab is földbe kerül. Egyszóval vége a téli szobai munkának, a szövésnek, fonásnak, és a kézimunkázásnak. A hónap első szerdáján sok helyen a méhészek is kiengedik a méheket, és a jószágokat is kihajtják a legelőre.
Márciusban benépesültek a hegyoldalak. Megkezdődött a szőlők nyitása, aztán a metszés, karóigazítás. A diófák alsó ágairól a nyitnikék erősen biztatták a gazdákat, hogy „nyit-ni-kék… nyit-ni-kék”. De a gazdák ezt a madarak nélkül is tudják. A napsütötte lejtőkön javában csattogott a kapa, s fokozatosan kézbe kerültek a metszőollók is. A metszést, aki csak teheti, maga végzi el. A metszés a legkényesebb munka a szőlőben. Mert nem mindegy az, hogy rövid vagy hosszú csapra vágják vissza a vesszőket. Van olyan fajta, ahol az alsó szem terméketlen, s van olyan, ahol még a sárszemekből is fürtök fakadnak. A juhfark rövidcsapra metszve is bőtermő, a leánykát viszont ajánlatos hosszú csapra, vagy szálvesszőre metszeni. A szőlőjét mindenki maga ismeri. Csak a gazda tudja, hogy melyik vágóban milyen szőlője van, hol mivel pótolta a hiányokat. Az öregebb birtokosok mégis kiadják a metszést, mert egyedül már nem győzik.
A hónap közepe tája a régiek számára a vetés ideje volt. Újholdig még a föld felé tartanak az energiák. Ideális időszak ez a vetésre. Ez az időszak alkalmas arra, hogy elvessék az első magokat és majdan jó legyen a termés, mert közeledik a napéjegyenlőség, az erők kiegyenlítettsége pedig jó a harmonikus növekedés megalapozásához, ami a nyári-őszi bőséges termés-betakarítás alapja. „ Ki mint vet, úgy arat”, szól a régi bölcsesség, legyünk tudatában mi is tetteink következményeink – annak, hogy amit teszünk, annak eredményeivel találkoznunk kell. Aki rosszat cselekszik, annak a sorsa visszavág, és viszont …
Népi megfigyelések:
- március, ha nedves, gazdának nem kedvez
- valamennyi köd vagyon márciusban, annyi zápor lészen az esztendőben
- ha Böjtmás hava száraz, Szent György hava nedves
- fú és havaz, úgy lesz tavasz
- ha márciusban ugrándoznak, láncra perdülnek a bárányok, áprilisban újra akolba rekednek
- tavaszbúza ravaszbúza
- ha dörög Benedek, akkor 40 napi szárazságra számíthatsz
Népi mondóka
Gergely-napi szél
Szent György napig él.
József kezessége
Jó év kedvessége.
Fehér Nagycsütörtök
Indán sül meg a tök.
Márciusi por fűnek jó,
Neki fáj márciusi hó.
Mit jövendöl a 100 éves naptár?
Amilyen időjárás van március 9. körül, olyan marad egész hónapban. Ha január meleg volt, március hideg. Száraz március szép májust jövendöl. Éjnapegyenkori szélvészek termékeny esztendőre mutatnak. Ha a harangok messze hallatszanak, nagy eső következik. Sűrű köd égiháborút hoz. Úgy tartották a régiségben, hogy „ Szent József után, ha pörölyvassal ütögetik a földbe a füvet, akkor is előbújik.”
Sokhelyütt József engedi ki a méhrajokat. ” Atya, Fiú, Szentlélők Isten nevibe, induljatok, rakodjatok, minden mézet behordjatok!”
A böjt végefelé azt énekelték a gyerekek, hogy „Fecskét látok, szeplőt hányok!” – s valóban meg is érkeznek a fecskék.
Március 20-án a Kos jegyébe lép a Nap, ez nem csak a Tavasz kezdetét jelzi – élettanilag az ebben az időben gerjedő tavaszi szél elfújja a hideg, víz energiákat, és melegebb tűz erőket mozgósít.
A Nap kiteljesedése fele útjához érkezik az évkörben, a fél pedig egész akar lenni … A természet egyesülni vágyó erői kibomlanak – nem véletlen, hogy a természetben zajló erőkkel párhuzamosan az ősi tavaszi „ napéjegyeni” ünnep – a termékenység ünnepe is.
21-e a „ tavaszi napéjegyenlőség” napja, amikor a nappal és az éjszaka hossza, kiegyenlítődik. A fény, a világosság, a Nap ereje most küzd a sötétség erőivel, hogy eldőljön a küzdelem.
A kelő Nap épp Keleten jelenik meg, ez az év reggele, egykor talán az év kezdete is lehetet. Gyújtsunk e napon gyertyát, hogy a világosságot kiterjesszük és átlássuk: a Nap járásához igazodó életünkben mit jelent a megújulás. Ez a nap egyben a február elején kezdett negyvennapos böjt végét is jelenti. Gyümölcsoltó Boldogasszony napja – „Boldogasszony” a Napot és Holdat egyaránt tisztelő magyarok nőistensége volt, akkora hatalommal és befolyással a magyarok hitében, hogy átvette a kereszténység is, és Máriával azonosították. Ez alkalmat adott arra, hogy alakjában ősi tartalmak éljenek tovább. E nap a fák szemzése, a „gyümölcsoltás” napja, amikor teremtő módon termővé teszik a gyümölcsfákat.
A hónap vége felé kiteljesedik a tavaszi vetési időszak. De ettől az időszaktól kezdve érdemes bármit elindítani, például szervezést, alkotást, olyan kezdeményezést, amely több hónapon keresztül tart, mert mostantól megjelennek a támogató erők.
A Virágvasárnapot megelőző hetet régen „ virághétnek” nevezték és – az analogiás névmágia alapján – ezt az időszakot tartották a legalkalmasabbnak, hogy elvessék a virágmagvakat.
Itt az alkalom, hogy mi is felvirágoztassuk környezetünket, virágba borítsuk kertünket s egyben színekkel töltsük meg életünket, hiszen „ Ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet.”
Keressük meg azt is, mit plántáljunk el életünkben, hogy a virág-világ összefüggésében világunkat megelégedettség, öröm hassa át.
A zöldségeskertben – a hangsúly a palántanevelésen, a hajtatáson és a korai vetésen van. Mind a palántanevelésnél, mind a hajtatásnál ilyenkor a legkényesebb teendő a hőszabályozás és a szellőztetés.
A szabadföldben már beindul az élet, ha a talajhőmérséklet megengedi megkezdhetjük a kerti munkákat. A zöldség alá négyzetméterenként kb. 5kg érett komposztot szórjunk.
A gyökérzöldségek vetésével kezdhetjük a márciusi tennivalókat. Ebben a hónapban már időszerű a korai burgonya ültetése is.
Itt szeretném megemlíteni, hogy zöldségtermesztésünk egyik hibája a szegényes választék. Ez vonatkozik a fajokra, a változatokra és még inkább a fajtákra. Messze el vagyunk maradva a lehetőségektől. Igaz, az utóbbi pár évben észlelhető némi fellendülés, de … A hazai fogyasztóközönség legnagyobb része nem ismeri az őshonos zöldségféléket és a különleges zöldség-, illetve fűszernövényeket, így nem is érzi a hiányukat, megelégszik, hogy az alapvető zöldségnövényeket be tudja szerezni, és nem gondol arra, hogy a gazdagabb választék egészségünk megőrzéséhez és végső fokon a hosszabb élethez vezethet. Pedig a kiskertek művelőinek van lehetőségük arra, hogy megismerjék az elfelejtett és az újabb zöldségféléket.
A teljesség igénye nélkül következzék itt egy-két ritkán termesztett zöldségfaj:
- kezdem azokkal, amelyeket az elfelejtett zöldségnövények közzé lehet sorolni – articsóka, cikóriasaláta, endiviasaláta, csicsóka, kerti laboda, fekete gyökér, tarlórépa, zamatos turbolya, stb.
- újabb keletű zöldségnövények – kerti zsázsa, mángold, fodros kel, gumós édeskömény, rukkola, stb.
A gyümölcsösben – folyamatosan vizsgáljuk a tárolt gyümölcsöket, és távolítsuk el a romlásnak indult példányokat, hogy ne fertőzzék meg a többi egészséges gyümölcsöt. A száraz tárlóhelyiségbe, lapos edényekbe tegyünk vizet, így növelve a levegő páratartalmát, hogy csökkentsük a gyümölcsök kiszikkadását, ráncosodását.
Márciusban a gyümölcstermesztőknek két igen fontos teendője van:
- egyik az ültetés
A legtöbb gyümölcstermő növénynél az őszi ültetést tartják jobbnak, de ha ősszel valami miatt nem történt meg, igyekezzünk azt minél előbb pótolni. Egyes fajok koratavasszal igen korán beindulnak, mindenképpen a rügyek megduzzadása előtt ültessünk.
- a másik a metszés
A gyümölcsfák életében nagyjából három szakaszt szokás megkülönböztetni:
- fiatal (még nem termő, vagy alig termő),
- teljestermő (élete teljében lévő) és végül úgynevezett
- hanyatlási időszakot.
A gyümölcstermesztőnek arra kell törekednie, hogy a fája
- minél előbb elérje a teljes termőkort,
- minél később következzék be a hanyatlási időszak, és végül,
- ha a gyümölcsfa elérte a hanyatlási időszakot, addig, amíg nem késő,
kellő beavatkozással újra termésre sarkalja fáját.
A metszésnél ne feledkezzünk meg arról sem, hogy fény nélkül nincs termés.
