Rigóvári Kékfrankos Rozé
2010.
Nálunk a mi pincészetünkben immár tradicionálisan elkészítjük minden évben ennek a fajta szőlőnek a rozé borát. A Szekszárdi-borvidék bátai területére leginkább jellemző fajta szőlő a kékfrankos. Jó magam is gyermekkorom óta rendszeresen vettem részt ennek a fajta szőlőnek a függönyös termesztési módjának művelésében. Ennek köszönhetően természetesen a belőle készült vörösbort is az első borok között sikerült megismernem. Sajnos nem túl jó tapasztalatokkal, amelyek még ma is itt élnek emlékeimben. A rendkívül savas, de valóban testes, karakteres aromával bíró vörös bor kicsit távol állt és talán ma is távol áll ízvilágomtól. Ennek aprópóján azonban amikor megismerkedtem ennek a szőlőnek a rozé verziójával, amely olyan mély benyomást tett rám, hogy a mai napig is a legkedveltebb rozé boromnak tekintem a kékfrankosból készültet. A tavalyi év bronz érmes borához képest idén talán kicsit későn került sor a szüretre. Szeptember 30.-án történt meg az esemény 17-es must fokkal. A forrás és a tisztulás folyamata is rendben, normál módon zajlott le. November 3.-án végeztem el benne a legelső tisztító fejtést, és uszófedeles műanyag tartályban folyt a bor érlelése és tisztulása. A telet a bor teljes nyugalomban, légmentes, sötét helyen töltötte a pincében. Március 12.-én hajtottam végre rajta a derítést. 5 nappal később március 17.-én Bátaszéken Becze József sógorommal kóstoltattam a bort, aki jónak, és nemcsak fogyaszthatónak, hanem versenyre is alkalmasnak találta. Ugyan ezt a véleményt mondta el róla főnökasszony Máté Rózsi is, így a két szakértő vélemény alapján beneveztem a bort a bátai borversenyre 94-es sorszámmal és természetesen a feleségem Marika nevén, hiszen ő a bor tulajdonosa. A március 19.-én tartott borverseny díjkiosztóján ez a borom is elérte a bronzérmes kategóriát, így immár második évben ismételte meg az eredményt, de sajnos előrébb a derítés elcsúszása miatt nem jutottam. Március 28.-án a derítés 14. napja után végrehajtottam a boron a második tisztító fejtést. A tartályban alulmaradt 6 liter seprő, derítési aljat a cefréshordóba öntöttem szűrés után, hogy abból majd megsemmisítés gyanánt pálinka kerüljön kifőzésre. A fennmaradó 52 litert 1,1 dl kénnel kezeltem. 6 nap elteltével április 3.-án Sőrés András borászfőnökömmel kóstoltattam meg a bort, és javaslata alapján be is neveztem a bátaszéki borversenyre. Április 8.-án a 11-es sorszámon leadott borminta azonban nem nyert semmilyen érmet állítólagosan az erős kénezése miatt. Én azonban biztos vagyok abban, hogy ez a bor még egy kicsit együtt érik és a kén megfelelően belesimul italába, akkor az egy kis szénsavval megdobva és bepalackozva még sokáig sok örömet fog nyújtani fogyasztásakor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése