Rigóvári Portugese Rozé
2010.
Száraz bor
Hatodik állomás
Az arc
A hatodik állomáson ismét vállunkat nyomja minden teher, minden elkövetett bűn. A kis megkönnyebbülés után mennyivel rosszabb ismét teljes terhet cipelni. De ekkor újabb találkozás következik, amely bizalommal, és újabb erővel tölti el lelkünket. Az a lány ott, érzi, valamit tennie kell. Ennyi embertelenség láttán, kicsike létének egyetlen lehetősége van az adott pillanaton belül. Megtörölni a verejtékező arcot, oda adni a kendőt, felitatni vért, könnyet, izzadságcsöppöket. Bele ég abba az arca a szenvedőnek. Pironkodón teszi a lány, amit tesz, tisztasága, nyíltsága a legelvetemültebb őröket is lefegyverzi. Veronika kendője ég. Isteni tűz égeti bele lenyomatát egy férfiarcnak. Hangsúlyok az arcokon. Félelemnek feloldása. Valami melegség, valami élethez közeli pillanat ebben a szomorú vándorlásban. Az igaz szeretet villanása. A biztatás, hogy érdemes folytatni, érdemes végig küzdeni az utat, mert vannak, akikért érdemes ezt megtenni. Kérjük-e bor utunkon Szent János apostolt a borászok és borok védőszentjét, hogy utunkon áldásos védelme legyen rajtunk, hogy amit elfogyasztunk az ne kárunkra, hanem épülésünkre és egészségünkre váljék!
A 2009. évben ez a borom már létezett, de borversenyre nem vittem, pedig most így egy év után bizony vannak olyan illat és zamat anyagai, amelyek a friss tavaszi virágokkal teli rét illatát idézik. Ezért akartam ebben az évben is mindenféleképpen készíteni belőle. Főnökasszonyomtól kaptam prémium gyanánt, de tovább rajta hagytam, mint az övékét tíz nappal a tőkén. Sajnos ebben a tíz napban sok eső lehullott, így a must fok nem jobb, hanem még rosszabb lett, úgy tele szívta magát vízzel. 14-es mustfokkal szüreteltük le és bizony a rothadás is megindult a puhahéjak kirepedése miatt. Lebogyozást követően kis kénnel megöntőm, hogy a tisztulás hamarabb végbe menjen magában a mustban is. Három nappal később a hordóban kotyogóval ellátva kezdet el megforrni. Csakhogy a forrás annyira intenzív és erőteljes lett, hogy egy kis mag eltömte a kotyogót és már a hordó dongái között szivárgott a must, amikor kilőtte a kotyogót és negyvenliternyi bor kifojt belőle a pincébe. Szerencsére műanyag ballonban tettem félre töltögetésre belőle, így azzal fel tudtam tölteni a hordót. A forrás sokáig és erőteljesen zajlott le. Természetesen ebbe is tettem fajta élesztőt és tápsót. A sokáig tartó forrás miatt október 21.-én közepes kénnel fejtettem át egy kisebb hordóba, hogy az megteljen vele. Két héttel később az első kóstoláskor kristály tisztára le volt tisztulva, de a hordóból némi kénhidrogénes ízt szedett össze, amelynek kezelésére volt szükség. Ismét megállapítom, hogy fehér és rozé boroknak nem nagyon való fahordós tárolás, mert sokkal több gond lesz velük, mintha műanyagban tartaná az ember. Alkohol tartalmát bemérve 13,5-ős értékét sikerült kimutatnom, amely elfogadhatónak mondható, sőt a savaiban is jól el van látva. Száraz, közepes minőségű, extraktjaiban azonban igen tartalmas bor várható belőle, amennyiben sikerül a kénes szagot kifejtenem belőle.
Amikor kifutott a must, engem pont tetőtől talpig beterített, így nem maradt el a fürdés és a törölközés, ezért aztán ez a bor ide került a hatodik állomáshoz, ahol már majdnem félúton vagyunk a végső cél felé vezető úton. Bizony sokszor jól esik, ha valaki törölközött nyújt nekünk, amikor verejtéktől tajtékos az arcunk. Nem nagyon szeretik a férfiembert, ha ilyen állapotban, kicsit gyengének és elesettnek mutatkozik és rászorul gyenge nők segítségére. Néha azonban előfordul ilyen velünk, főként, ha ilyen nehéz úton, ilyen keresztúton haladunk egyik állomástól a másikig. Menjünk hát neki, mert kell a pohár másnak is! – mondta egy régi kedves ismerősöm, ezzel biztatva mindenkit a borfogyasztás kultúrájának elsajátításához.
Jó egészséget minden borhoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése