Vörös Bikavér Érlelt Borpárlat 2014.

514.

2014/0303

AQUAVINICUM

ÉRLELT

BOR

  Vörös Bikavér

  eperfával érlelve

 

 

 

 

 Már mondanom sem kell, hiszen mindenki jól érzi magán, hogy esős hétfőre virradtunk meg ismételten, ami eléggé hervasztó tud lenni, ilyenkor a hét elején. Ha viszont belegondolok a hét tenni valóiba, akkor nincs sok idő azon elmélkedni, hogy milyen nap is van, vagy hogy milyen idő is van. A szőlőmunka ezúttal elmarad, de a pálinkafőzdében annál inkább aktivizálom magamat. Sőt délután folyamán a komámmal és keresztapámmal még egy platónyi cefrét is felrakodunk azzal a nem titkolt céllal, hogy a héten azokat le is desztillálom számukra. Közben az estét nyilvánvalóan a borpárlat családom második tagjának elkészítésével töltöttem el. Az eperfával érlelt borpárlat remélhetőleg nemcsak színében, hanem ízében is különleges ital lesz száz nap múlva. A várva várt Eger-Szekszárd bikavér párbaj csalódást senkinek sem hozott, de annál több örömöt szerzett. Jó lenne tudni, milyen »csaták« zajlottak, amikor a termelők a részvétel feltételeiben megegyeztek. Annyi biztos, méltatlan bor egy sem került a sok száz látogató poharaiba. Ki lehetett volna mondani mindezt mondjuk öt évvel ezelőtt? Aligha. A technikai hibátlanság magától értetődő, szót sem érdemel. Az érdemel elismerést, hogy a bikavér alapgondolatát ki-ki meg tudta fogalmazni magának és ízekbe - érzetekbe tudta önteni. Ennek együtt kell örülnünk. A bikavér készítés előírásaira igen gyakran rákérdeztek a külföldiek. Ma már tudunk több passzust idézni, de a lényeg nem a jogszabályokban, hanem a termelők gondolkodásában rejlik. A tegnapi nem csekély resveratrol-mérgezés után, ha valakitől kapnék egy pohár vörös bor mellé egy kérdést, ez bikavér-e, meg merném fogalmazni a tömör választ: Lehetne. 2014-ben már nem kockázatos ilyet mondani. Pár éve elzárkóztam volna a válaszadástól. Eger borai hangulatban közelebb állnak a szilajsághoz, amit a savérzetünk fejez ki. A szekszárdiak viszont vonzóbbak. Nem »kedvesebbet« mondtam. A bikavértől nem ezt várjuk. Az eperfa érlelés következtében a borpárlat szépen lefinomul. Nem érezhető a kénesség sem, így minden adva van ahhoz, hogy kiváló párlatunk születhessen. Annyi bizonyosan tudható, hogy a török valóban járt Egerben, hogy Dobó vitézei bikaerős legények voltak, hogy a török is szerette a bort, a pálinkát, és hogy a bikavér híresen jó bor, és legalább ilyen híresen jó pálinka is lehet belőle.

 

 

Vörös Bikavér Natúr Borpárlat 2014.

513.

2014/0302

AQUAVINICUM

NATÚR

BOR

  Vörös Bikavér

  üvegben érlelve

 

 

 

 

 Az elmúlt hetekben, egy hónapban elég sokszor, és sokféle módon kerültünk kapcsolatba a bikavér kifejezéssel. Nyilvánvalóan az köztudott, hogy két borvidék van Magyarországon, ahol ezt a kifejezést használhatják a borászok boraikra, illetve ezzel párhuzamosan mi pálinkakészítők is alkalmazhatjuk ezt azokra a cefréink megnevezésére, amely megfelelnek a megfelelő kritériumoknak. Az egyértelmű, hogy mivel ilyen megnevezésű gyümölcs nem létezik, így egy mesterséges készítményről van szó, vagyis ilyen elnevezéssel gyümölcs pálinkát nem tudunk készíteni. Viszont tudunk készíteni belőle törkölypálinkát, borseprő párlatot, és persze alkothatunk belőle borpárlatot is. Az első két változatot már sikerült bemutatnom idei változatban a kedves olvasóimnak, hallgatóimnak, így most már nem maradt más tenni valóm, mint az, hogy vörös bikavér borból is készítsek párlatot. Az is egyértelmű, hogy nem rossz bor lepárlására szántam el magam, így azért kicsit, mintha a fogamat húzták volna, de egy nyolcvan liternyi boromat feláldoztam desztillálás céljára, csak azért, hogy ebből a fajtából is álljon rendelkezésemre párlat. A néphagyományban élő legtöbb történet a török időkhöz köti a bikavér elnevezés keletkezését. Azt tartják, hogy az 1552-es ostrom idején, mikor a várvédők lankadni látszottak a folyamatos, embert próbáló harcban, a várkapitány, Dobó István megnyitotta a vár pincéit, és a harcolóknak bort hordatott szét. A vitézek a harc hevében ürítették az egri vörössel telt kupákat, amelyekből jócskán csorgott szakállukra, páncéljukra is. A várvédők bajuszáról, szakálláról csepegő vörös folyadékot meglátva, az ostromló sereg katonái között elterjedt a hír, vért, bikavért isznak a magyarok, azért olyan erősek. Ennek ellenére a harc kimenetele közismert. Az utóbbi pár évben a két borvidék csatája kezd kibontakozni hasonló intenzitással, mint egykor Eger ostroma. Ezúttal a katonák helyett borászok vívják párbajukat, és fegyverek helyett poharakkal, és palackokkal versengenek egymással, melyik borvidéken tudnak is jobb bikavért előállítani. A vörös szőlő bora, egyébként is igen egészséges kis mennyiségben, itt pedig mindjárt 4-5 vörös szőlő kedvező tulajdonságaival találkozhatunk, amitől aztán igazi harcos párlatunk is született.

 

 

Nyári Fontos Alma Ágyas Gyümölcs Párlat 2014.

512.

2014/0301

AQUAVINICUM

ÁGYAS

GYÜMÖLCS

  Nyári fontos Alma

  üvegben érlelve

 

 

 

 

 Március van, és ezzel kezdetét veszi a meteorológiai tavasz, de ehhez a naphoz a vidéken élő embereknek számos megfigyelése tartozott, így például ha március nedves, gazdának nem kedvez. Ahogy a földművesek számára a március már a tavaszi munka kezdete. Megkezdődik a munka a szántóföldön, a gyümölcsösben, szőlőben. Az asszonyok is vetik a borsót, a répát, zöldséget, a palántáknak való magot, dugdossák a hagymát. A korai krumpli, bab is földbe kerül. Egyszóval vége a téli szobai munkának, a szövésnek, fonásnak, és a kézimunkázásnak. A hónap első szerdáján, sok helyen a méhészek is kiengedik a méheket, és a jószágokat is kihajtják a legelőre. A pálinkakészítéseknek azonban még járt le az ideje, hiszen a tavalyi gyümölcsökben gazdag év termései még folyamatosan érkeznek. Így a mai napon is a boraimmal, és a pálinkáimmal ügyködtem. Tehettem ezt azért is, mert valóban szép napos idővel köszöntött be a hétvége és a március, bár a böjti szelek is megérkeztek. A napokban bemutatott pálinkacsalád harmadik tagjához érkeztem el. Elkészítésében nem ütköztem nagy akadályokba, hiszen az ágyas változathoz készen volt minden, az alappárlat, és az aszalvány is, amelyet már szeptemberben elkészítettünk előre erre a napra. Ezzel el is érkeztünk a gyümölcsfa lényegéhez magához az almához. Ennek alakját Bereczki Máté így írta le könyvében. Aszimmetrikus gyümölcse, lapos gömb alakú, néha rövid kúpos gömb alakú. Egyik oldalán néha hízottabb és emelkedettebb. Zöme a középtájra vagy alább esik, honnét szára felé szelíden gömbölyödve boltozódik, szára körül lapos karimában végződik. Bőrének színe finoman, sima, fényes; eleinte sápadt-zöld; értével fehéres sárga; napos oldalán aranysárga, nagyrészt azonban szakadozott kármin piros csikókkal becsapkodott, s a csíkok közt sápadt pirossal is belehelt. Pontozata ritkás alig szembetűnő s többnyire csak a bőr alul áttetsző, fehér pettyek alakjában jelentkező. Így könnyen felismerhető; a többi nyári és kora őszi almától jól megkülönböztethető. Gyümölcse nagy, vagy igen nagy általában 230-250 g, de néha 500 g is lehet. Gyümölcsének belseje, a húsa fehér, elég finom, kissé laza és kissé roppanós; leve bő, vagy elég bő, elég cukros, finom, néha kissé élénk savannyal emelt, elég kellemes, noha kevéssé vagy éppen nem fűszeres-ízű.

 

 

Nyári Fontos Alma Érlelt Gyümölcs Pálinka 2014.

511.

2014/0228

AQUAVINICUM

ÉRLELT

GYÜMÖLCS

  Nyári fontos Alma

  almafával érlelve

 

 

 

 

 Jól eső izgalommal gondolunk arra, hogy ismét péntek van, ami azt is jelenti, hogy elérkezett a hétvége. Sajnos az esők is megérkeztek újfent, de mindent összevetve mégis egy kiegyensúlyozott hét után vagyunk, kivéve a falu vízellátását, ami ma sem volt zökkenőmentes. Szerencsére a tegnap elkezdet párlat családom bemutatásánál ma nem volt már szükség, desztillálásra, hiszen a család második tagja ebben az esetben is az érlelt változat. Ebben az esetben sem volt más feladatom, mint meglátogatni újra gyümölcsöst, és saját fáját levágva, azt chippé alakítottam át, hogy annak segítségével végezzem el az érlelést. Mint minden gyümölcsnek ennek is többféle elnevezése ismert: Tüköralma, Rétesalma, Lothringer rambour, Pfundapfel, Backapfel, Tellerapfel, Rambour franc, Rambour raye, Rambour d été, Breitling; Ilambour-rayé. Fájára jellemző, hogy elég erőteljes növekedésű, edzett, korán és elég bőven termő. Ágai rendezetlenül szétállók, néha lefelé is irányulók, sűrű, terjedelmes, szabálytalan koronát alkotnak. Mindenféle almaalanyon jól díszlik. Vadalanyon középtörzsű fának, törpealanyon bokoralakú fának alkalmas. Nagy gyümölcsei végett, az erősebb szelek ellen védett helyet igyekezzünk számára juttatni. A termőhely iránt igénytelen, de a mélyrétegű, kellően nedves, középkötött, melegebb talajt és a melegebb éghajlatot kedveli, meghálálja, betegségekre nem fogékony, de az almamoly károsítja. Vesszei elég hosszúak, vastagok, merevek, könyökösek, sűrűn molyhosak. Itt-ott csupaszok, gyakran fényesek, sötétpirossal mosott szennyes-barnák, nagy kerek pontokkal sűrűn és szembetűnően pontozottak. Virágzási ideje középkorai. Öntermékeny, de porzófajtaként felhasználhatók az 'Egri piros' és a 'Jonathán M 41.' fajták. 100 g alma energiatartalma 31 kcal (131 kJ), amely jelentősebb mennyiségben tartalmaz fruktózt, magnéziumot, káliumot, C-vitamint, almasavat, csersavat, és organikus sókat. Az alma jellemző rostjai a pektinek, amelyek összetett poliszaharidok és többféle formában vannak jelen a gyümölcsben: protopektin, amely vízben oldhatatlan, illetve található benne a savanyú vagy éretlen almában; valódi pektin, azaz zselésítő anyag, bőségesen van az éppen érett gyümölcsben; pektinsav pedig, amely a pektin bomlása során keletkezik, akkor van jelen, amikor az alma eléri az optimális érettséget.