Vörös Bikavér Érlelt Borpárlat 2014.

514.

2014/0303

AQUAVINICUM

ÉRLELT

BOR

  Vörös Bikavér

  eperfával érlelve

 

 

 

 

 Már mondanom sem kell, hiszen mindenki jól érzi magán, hogy esős hétfőre virradtunk meg ismételten, ami eléggé hervasztó tud lenni, ilyenkor a hét elején. Ha viszont belegondolok a hét tenni valóiba, akkor nincs sok idő azon elmélkedni, hogy milyen nap is van, vagy hogy milyen idő is van. A szőlőmunka ezúttal elmarad, de a pálinkafőzdében annál inkább aktivizálom magamat. Sőt délután folyamán a komámmal és keresztapámmal még egy platónyi cefrét is felrakodunk azzal a nem titkolt céllal, hogy a héten azokat le is desztillálom számukra. Közben az estét nyilvánvalóan a borpárlat családom második tagjának elkészítésével töltöttem el. Az eperfával érlelt borpárlat remélhetőleg nemcsak színében, hanem ízében is különleges ital lesz száz nap múlva. A várva várt Eger-Szekszárd bikavér párbaj csalódást senkinek sem hozott, de annál több örömöt szerzett. Jó lenne tudni, milyen »csaták« zajlottak, amikor a termelők a részvétel feltételeiben megegyeztek. Annyi biztos, méltatlan bor egy sem került a sok száz látogató poharaiba. Ki lehetett volna mondani mindezt mondjuk öt évvel ezelőtt? Aligha. A technikai hibátlanság magától értetődő, szót sem érdemel. Az érdemel elismerést, hogy a bikavér alapgondolatát ki-ki meg tudta fogalmazni magának és ízekbe - érzetekbe tudta önteni. Ennek együtt kell örülnünk. A bikavér készítés előírásaira igen gyakran rákérdeztek a külföldiek. Ma már tudunk több passzust idézni, de a lényeg nem a jogszabályokban, hanem a termelők gondolkodásában rejlik. A tegnapi nem csekély resveratrol-mérgezés után, ha valakitől kapnék egy pohár vörös bor mellé egy kérdést, ez bikavér-e, meg merném fogalmazni a tömör választ: Lehetne. 2014-ben már nem kockázatos ilyet mondani. Pár éve elzárkóztam volna a válaszadástól. Eger borai hangulatban közelebb állnak a szilajsághoz, amit a savérzetünk fejez ki. A szekszárdiak viszont vonzóbbak. Nem »kedvesebbet« mondtam. A bikavértől nem ezt várjuk. Az eperfa érlelés következtében a borpárlat szépen lefinomul. Nem érezhető a kénesség sem, így minden adva van ahhoz, hogy kiváló párlatunk születhessen. Annyi bizonyosan tudható, hogy a török valóban járt Egerben, hogy Dobó vitézei bikaerős legények voltak, hogy a török is szerette a bort, a pálinkát, és hogy a bikavér híresen jó bor, és legalább ilyen híresen jó pálinka is lehet belőle.