Madárberkenye

Madárberkenye

Sorbus aucuparia

Egy igazán nem mindennapi gyümölcsöt szeretnék bemutatni, olyannyira nem mindennapi, hogy egyes országokban például természetfeletti erőkkel társították. Például a Brit-szigeteken úgy vélik, hogy a madárberkenye távol tartja a boszorkányokat, sőt megvéd minden ártó szándéktól. Állítólag a kelták kultikus fája volt, és abban az időkben a vámpírok szívét is berkenyekaróval kellett átszúrni. Természetesen nem csak a szigeteken őshonos fajta, hanem szinte az egész kontinensen fellelhető. Európában erdei tisztásokon, hegyes, sziklás lejtőkön, vagy magas hegyi erdők határán található. Nálunk - Közép-Európában - tölgyesekben, fenyvesekben, bükkösökben, cserjésekben élő faféleség. Még sem ezeken a helyeken láthatjuk legtöbbször, hanem a városokban, hiszen igazi városi dísznövényé nőtte ki magát az elmúlt évtizedekben. Néhány gondolat a magyar, illetve latin elnevezéséről. Mint a fentiekben már írtam a madárberkenye latin elnevezése Sorbus aucuparia, már ez is elárulja, hogy többhasznú növény. Nem csak díszít, hanem termése kedvelt csemege lehet. Sorbus jelentése inni (latin), gyümölcséből üdítőital is készíthető. Aucupium jelentése madárjóslás (latin), a madarak nagyon szeretik a gyümölcsét enni, nagy tömegben keresik fel a fáját, ily módon a madárjóslásnak kitűnő alanya volt. A ma kereskedésekben kapható fajta 1936-ban, Oroszországban, a Sorbus aucuparia és az Aronia melanocarpa keresztezésével előállított hibrid. Nagy fürtökben fejlődő bogyói 1 centinél is nagyobbak, liláspiros színűek, húsuk narancssárga, fanyarkás-édes ízzel, magas beltartalmi értékkel! Frissen is fogyasztható, de lekvárnak, lének, pálinkának elkészítve is különleges! Levelei 4-5 pár levélkéből állnak, fényes sötétzöldek, a középerős növekedésű, sűrű lombozatú, dekoratív megjelenésű fácska 3-5 méter magasságot érhet el. Betegségekkel, kártevőkkel, téli zord hidegekkel szemben igen ellenálló, hamar termőre fordul és bőséges termést ad minden évben. Egy 20 éves fáról akár 160 kg értékes gyümölcsöt is szedhetünk! Hazánkban népiesen veres berkenyének is nevezik. 3-10 m magas, gyakran többtörzsű fa. Kérge világosszürke, fényes, sima, idős korban repedezett. A fiatal hajtások szőrösek, vörösesbarnák. Rügyei nagyok kúpos-tojásdadok, szőrösek, ibolyásfeketék. Levelei páratlanul szárnyasan osztottak, 9-15 levélkéjűek, a levélkék lándzsásak, alul épek, felül fűrészes szélűek, lekerekített, asszimetrikus vállúak. Virágai bogernyőben nyílnak, fehérek, jellegzetes illatúak, kocsányuk molyhos. Illatos, bőséges pollen és nektártermelő, mint a rózsafélék általában, a méhek emiatt szívesen látogatják. Termése gömbölyű, piros, ehető almácska. Miután június-júliusban ezek a virágok lehullnak, és augusztus-szeptember táján a kis galagonya-szerű gyümölcsök vagy miniatűr almák színe észrevehetetlen zöldről élénkvörösre változik, kétségtelenül ezzel vonja magára a figyelmet. A festői szépségű madárberkenye bogyóinak formája és színe a költő Wordsworth csodálatát is elnyerte, amint a többi erdei fa zöld lombjai közül kivillant. Színük nem vérvörös árnyalatú, mint a labdarózsáé, se bíborvörös, mint a galagonya bogyói, hanem kevésbé megszokott színárnyalatú, a sárga és a skarlátvörös keveréke, a csipkebogyóéhoz hasonló. A bogyók mindaddig a fán maradnak, amíg a levelek meg nem sárgulnak, és le nem hullnak. A lédús, erős ízű bogyók nyugalmát általában nem az emberek zavarják meg, hanem inkább az odavonzott madarakat, akik számára ínyenc falatnak számít, kiváltképpen a rigókat csalogatja a ligetbe. A gyümölcs húsa élénk narancssárgás színű, ahogy azt a pintyek és rigók csőre közt is láthatjuk, magja, pedig annyira kemény, mint a naspolyáé vagy a galagonyáé. Ősszel a madárberkenye levelei általában megsárgulnak és még a fán korhadásnak indulnak, viszont kivételes esetekben, amikor az ősz kedvező, többnyire szeptember végén, október elején, a száraz levelek pirossá válnak. Csak éretten ehetőek, a fagytól megpuhulva. A gyümölcsevő madarak szívesen eszik, ily módon széjjelhordva magvait. Jellegzetessége az is, hogy termései eléggé savanykásak, de ennek ellenére nemcsak kiváló dzsem készíthető belőle, hanem rendkívül finom pálinka is, ami miatt egyáltalán természetesen jó magam is szót emelek emellett a gyümölcs mellett. Összehúzó hatású, keserű anyagot tartalmaz, mely a főzéskor elbomlik, de van úgynevezett „edulis„ változata, melyben nincsen keserű anyag. A termés szorbitolt, paraszorbinsavat, cseranyagot, C-vitamint, pektint és karotinoidokat tartalmaz. Gazdag C-vitaminban, 60-120 mg/100 g, a citromban csak 50 mg/100 g van. Szorbáttartalma miatt cukorbetegeknek édesítőszerként hasznosítható. Emésztőszervi rendellenességek kúrálására már a régi rómaiak is eredményesen hasznosították, C-vitamin tartalma a citroménak több mint a duplája, teája vizelethajtóként és vesekő ellen szokott beválni. Éretlen állapotára jellemző kedvezőtlen hatását a paraszorbinsav okozza, ebből 0,4-0,7 százaléknyit tartalmaz, de főzés vagy fagyasztás hatására ez is lebomlik és szorbinsav lesz belőle. Ez utóbbi a berkenyében már eleve van, és igen hasznos vegyület, mikroba- és gombaölő hatása folytán tartósítószerként használják, élelmiszerek címkéin az E200 kód jelöli. Nevét a madárberkenyéről (Sorbus aucuparia) kapta, mert először ebből sikerült izolálni, jó példaként arra, hogy az úgynevezett E-számok nem feltétlenül az ördögtől, hanem esetleg a berkenyefától valók. Vizelethajtó hatása is van. A magok eltávolítása után zselé, alkoholos üdítő ital és pálinka is készíthető belőle. Frissen fogyasztva hashajtó, megfőzve inkább hasmenés ellen hat. Fája kemény, tömör, sötétbarna. Északi vidéken szerszámnyélnek, gazdasági eszközök, hordódonga, prés készítésére használják. Még hegedűkészítésre és szoborfaragásra is alkalmas. Könnyen esztergályozható, faragható. A néphit szerint a belőle készített bot, távol tartja az éjszakai rémeket. Kérge bőrszerzésre alkalmas. Fája „fehér, habos, nehéz, műasztalosok, puskaművesek és esztergályosok majd megbomlanak utána, mivel kitűnő műszerfát szolgáltat”, írja róla Teleki János A kert című jeles szaklap 1898/5. számában. Igaz, ő ezt nem a madár- hanem a fojtós berkenyével kapcsolatban állítja, de a faanyag minőségét illetően nincs különbség közöttük. Hogy ez az anyag mennyire kiváló, arra vonatkozólag Telekinek van egy lebilincselő példája, amely egyben a magyar néplélek mélységeibe is bepillantást enged. Végül néhány gondolat magáról e gyümölcsből készült italról is kell, hogy ejtődjön. A legtöbben csak legyintenek, amikor ebből a gyümölcsből pálinkát, párlatot akarunk készíteni, pedig a berkenyék olyan cukrot tartalmaznak, ami kevéssé édes, így a gyümölcs hiába nagy cukortartalmú, ez nem mindig tűnik fel. A berkenyepálinka közkedvelt rövidital egyes országok - Románia, Ausztria - hegyvidékein. Hova tovább sógorainknál úgy vélik, hogy ez valódi austriacum. Ausztriának leghíresebb, tradicionális pálinka fajtája, amelyet Vogelbeeren schnaps-nak neveznek. Az aromatikájában kissé különc, de karakteres gyümölcsre jellemző jegyekkel. Friss, lendületes illat, enyhe mustármag-karakter kellemes marcipános, földes tónusokkal aláfestve. Íze abszolút harmóniában van az illatokkal, és a háttérből enyhe citrusosság is érzik. Testes, hosszú, nem könnyen felejthető. Fogyasztását szobahőmérsékleten aperitifként vagy digesztívumként ajánljuk. Kiválóan alkalmas Stroganoff bélszínhez, emellett vadételekhez, gombás rizshez, diós, mákos süteményekhez ajánljuk. Jó egészséget, jó étvágyat!