Vilmos körte

Vilmos körte

 

A most bemutatásra szánt körtefajta nálunk is széleskörűen elterjedt, közkedvelt, nagyon finom nyárvégi körtefajta. Napjainkban főként a cefrekészítők, és pálinka fogyasztok körében lett igen népszerű fajta, amelyből igazából nagyon nehéz valóban finom és fajta jelleges párlatot készíteni, de mindenképpen kihívás annak, aki belevág, és, akinek sikerül annak pincéjének valódi ékessége lesz. Nem véletlen tehát, hogy a Vilmos körte a világ legelterjedtebb körtefajtája. Az Angliai Aldermastonban már 1770-ben ismerték, ahol is Williams nevezetű úr terjesztette el. Innen vette eredeti nevét: Williams, Bon-chrétien Williams, Williams Christbirne. 1797-ben átkerül Észak-Amerikában, ahol a legelterjedtebb, Bartlett néven ismerik. Érdekessége, hogy csak miután az újvilágot meghódította, 1817-ben kezdik telepíteni az öreg kontinensen. Magyar elnevezése egy régi, helytelen, de meggyökeresedett fordításnak lett az eredménye. Hazánkban a 'Bosc kobak' után a legnagyobb arányban termesztik. Fája hamar kiöregedő, így idősödve, a termés súlya alatt, mivel bőtermőfajta, szétterülő lesz. Ifjításra szorul. Birsalanyon és vad alanyon egyaránt megél. Ültetési ideje szabadgyökerű gyümölcsfa esetén március-április, illetve október-november, de konténeres gyümölcsfa márciustól novemberig is ültethető. Körtefa jellemzői, hogy közepes növekedés, kúp alakú korona, korán termőre fordul, rendszeresen terem, hazánk téli lehűléseit jól viseli, varasodásra kevésbé érzékeny. Önmeddő fajta; feltétlenül idegen beporzást kíván; a Vilmos ültetvények terméketlensége folytán jöttek rá annak idején a porzófajták szükségességére. Porzói: Clapp kedveltje, Bosc kobak, Conference, Packham’s Triumph. Levelei alakjukban és méretükben egyaránt változatosak: tojásdad és kerülékesek, válluk szívesedő, kerekded, vagy hegyesszögű, majdhogynem nyélrefutó, rövid hengerek, és fűrészes élűek. A Vilmos körte augusztus végén, szeptember elején érik, gyümölcse középnagy, vagy nagy, 160-220 gr.-os, szabályos körte alak, kúpos vagy tojás alakú, átlagosan 100mm hosszú és 65-70 mm átmérőjű. Mindemellett nagyon változó és szabálytalan alakú, csészemélyedésének tájéka lehet egyenetlenül talpasodó, vagy gömbölyödő és bordázott, csúcs felőli része is többnyire buckós és enyhe hajlattal, nyakasodással szűkül, de nem hegyesedik ki, hanem keskenyen lapossá-gödrössé alakul. Általában féloldalas. Héja viaszos, és sima, homályos fényű, de éretten szép héjszín jellemzi, amely hamvaszöldes sárga színnel indul, azután citromsárga, majd mézsárga, helyenként világos szalmasárga foltokkal, a nap érte részen halványpiros lehelettel. Pontozata szembetűnő, de egyenetlen eloszlású: hol sűrűbbek a dohánybarna paraszemölcsök, hol ritkábbak és kisebbek. Nem ritkák a szürkészöldes barna, vékony rozsdafoltok sem. Szára 48-50 mm; közepes hosszúságú, de lehet rövidebb is, és közepes a vastagsága is, tapadási töve szélesebb, csúcsa csak némelykor duzzadtabb, lehet egyenes állású, de szinte mindig ívelt. Szármélyedése keskeny, sekélyes, vagy kisebb, mélyebb gödörke, nagyon dudoros és rozsdafoltos. Csészemélyedése ezzel szemben nagyon változó alakulású, és többé-kevésbé sugarasan bordázott, lehet szélesebb vagy keskenyebb válacska alakú, de némelykor hiányozhat is. Csészéje általában közepes nagyságú, de lehet kisebb és nagyobb is, és nyitott vagy félig nyitott, a csészelevelek rövidek, szélállók vagy félrehajlók. Csésze alatti ürege viszont tölcsérszerűen, közepesen tágas, de többnyire mély. Vacoköble hagyma alakú vagy tojásdad-orsó alakú, a közepesnél kisebb, gyengén elhatárolt. Tüszője kicsi és zárt, fala vékony, gyenge, gyakran elnyálkásodik. Vékony héjú, húsa fehér, majd sárgásfehér, finom szövetű, kősejtek ritkán képződnek benne, olvadó, bőlevű, illatos, fűszeres, édes-savanykás ízű, muskotályos zamatú íze elsőrendű asztali fajtává teszi. Magvai kicsinyek, rövidcsőrűek, sötét gesztenyebarnák, nem ritka a léha mag. Tengelye vékony, laza kötelékű, tüszőtáján keskeny hasítéka van. Gyümölcse 2 hétig eltartható, konzerv céljára kedvelik fehér húsát. A Vilmos körte árugyümölcsöseink egyik legfontosabb korai fajtája, üzemi ültetvényeink 6%-át teszi ki, jelenlegi közszaporításunkban 8%-kal szerepel. Körtefa permetezése téli lemosó permetezés január–február, őszi lemosó permetezés november–december, növényvédőszeres permetezés április–május–június–július. Körtefa metszése ültetéskori metszés, 1-3 évig koronaalakító metszés, 4. évtől fenntartó metszés minden évben február-március hónapban. Leginkább friss fogyasztásra, befőttnek, pálinkának használják, legértékesebb étkezési és konzervipari fajta, mert a feldolgozása során szép világos marad a gyümölcshús színe.