Közönséges Ánizs

Közönséges Ánizs

Az ánizs közismert fűszernövény, sőt tipikusan az a fűszer, amit vagy nagyon kedvel valaki, vagy nagyon nem, középút nincs. Maga a növény a kaporhoz hasonlít, ami nem csoda, hiszen rokonok. A Földközi-tengernél honos, ott gyomként is megtalálható mindenfelé. Több népies neve is ismert, mint például ánizsmag, kenyérmag, illatos ánizs, közönséges ánizs, bécsi- vagy édeskömény. Már az ókori Egyiptomban is használták fűszerként, de az ókori Keleten fizetőeszköz is volt. Sok reményt fűztek az ánizs gyógyító erejéhez. A római író, Plinius szerint az ánizs nem csak a leheletet teszi jobbá, de fogyasztása fiatalabbá is varázsol. És a gonosz szellemeket is elriasztja hogyha ánizsmagot tesznek a párna alá, akkor az megvéd a rossz álmoktól. Vagy ki gondolta volna, hogy a Kolosszeumban ánizsos sütiket fogyasztottak snack gyanánt. A rómaiak mindig tudták, mi a finom. És annak jótékony hatásait is ismerték. A látogatók állítólag ezt a nyugtató hatású kekszet azért fogyasztották, hogy könnyebben feldolgozzák a kegyetlenségeket. Az ánizs növényt a Biblia is említi. Máté szól róla, amikor részletesen elbeszéli, hogy Jézus hogyan ostorozta azokat az írnokokat és a farizeusokat, akik a Mózesi törvényeket alkalmazták, azokat, akiket csak a dézsma izgatott, és megfeledkeztek az isteni igazságról. Dioszkoridész az ánizst már gyógyszerként alkalmazza kezelései során. Nem tisztázott, hogy a rómaiak vagy a bencés szerzetesek hozták-e Közép-Európába az ánizst. Az mindenesetre biztos, hogy a fűszert értékesnek tartották. Magától értetődő tehát, hogy megjelent az európai kolostorok kertjeiben. Onnan fűszerként és gyógyírként terjedt tovább a gazdák kertjeibe. A középkor kedvelt fűszere volt. 1305-ben az angolok megvámolták az ánizsmag kereskedelmet, hogy abból fedezzék a London Bridge javítási költségeit. Nagyon népszerű ízesítő az angoloknál, IV. György király ruháit annakidején ánizsmaggal illatosították. 1619-ben a virginiai parlament elfogadta azt a törvényt, hogy egy családnak, minden évben, legalább 6 tő ánizst kell termelnie. Azt mondják, sőt sokan azt vallják, hogy az illata vágykeltő hatású, ráadásul, ha egy zacskónyi lóg belőle a nyakunkba, a rontástól sem kell tartanunk. Tetejében növeli a lelkierőt, javítja a koncentrációt. Szentelt vízbe téve, áldásra és ördögűzésre egyaránt felhasználható. Elmaradhatatlan kelléke volt egykoron a divinációknak, előszeretettel használták a rituális fürdéseknél, meditálás, vagy éppen jóslás közben ánizs magvakat égettek. A közönséges ánizs egyéves, lágy szárú növény. Finoman barázdált és szőrözött, egyenesen felálló szárán három különböző alakú levél található. A drog a termés, amely fordított körte alakú, kerek tojásdad alakú, oldalról egy kicsit összenyomott. Hazánk bármely területén termeszthető, a legtöbb talajon jól fejlődik. Meleg- és tápanyagigényes. Magról szaporítható; március közepén–április elején 30–40 cm-es sortávolságra vetik. A fő- és mellékernyők érésekor, általában júliustól aratják, és cséplés után szellős helyen tárolják. Fűszerként szürkésbarna, 3,5–5 mm hosszú termését használjuk; ezen gyakran a kocsány is megmarad. Illata jellemző, kellemes. A köménymagra emlékeztető, de annál erősebb szagú, édesen aromás ízű fűszer. Az ánizsmagot általában egészben használjuk. Ha kell, össze is törhetjük, de mindig csak a szükséges mennyiséget, mert gyorsan elveszíti jellegzetes aromáját. Felhasználható főzelékek vörös káposzta-, sárgarépa-, tök-, cékla- stb., vadas ételek, mártások ízesítésére; ezeket egy kevés ánizs előnyösen érdekessé teheti. De az ánizs fenséges kenyér- és sós tésztafélékben, ostyákban, süteményekben, likőrökben, kompótokban, valamint currys ételekhez és kagyló-, illetve rákfélékhez. Érdemes kísérletezni az ánizzsal a hal- és húsételek esetében is. Az ánizs adja a görög nemzeti italnak számító ouzo (ejtsd: úzó) jellegzetes aromáját. Házilag főként törkölypárlatból (ritkábban borpárlatból) készítik, ami pedig kereskedelmi forgalomba kerül, azt általában gabonaszeszből. Az eredetileg a híoszi pisztáciafa gyantájával ízesített, szintén görög eredetű likőrt, a masztikát Görögországon kívül ánizzsal ízesítik. Az anisette (vagy anis), mely a csillagánizsból készülő pastisra hasonlít, egy nagyon édes, színtelen likőr; fő alapanyaga az ánizs. Az ánizs (a fehér üröm és az édeskömény mellett) a hasonlóképp karakteres svájci-francia abszint egyik fő alkotóeleme is. Ha ezen italokat vízzel keverjük, érdekes jelenséget figyelhetünk meg, melyet louche-hatásnak vagy ouzo-hatásnak neveznek. Az ánizsolaj (más illóolajokhoz hasonlóan) vízben nem oldódik, ezért ilyenkor kicsapódik a párlatból és többé-kevésbé átlátszatlan, fehéres színt ad neki. Ez a színváltozás lehet az egyik oka annak, hogy ezeket az italokat már-már rituálisan isszák. Nálunk többnyire bor, borseprő párlatok ízesítésére használják, de olykor törkölypálinkákhoz is rakjuk. Gyógyszerekhez ízjavítónak adják. Magvaiból vízgőzzel illóolajat párolnak le. Mai ismereteink szerint a következő alkotó anyagok találhatók benne: acetaldehid, acetilkolin, albumin, anethol, ásványi anyagok, aszkorbinsav, azulén, bergaptén, bór, cink, cukor, eugenol, fehérje, fellandrén, foszfor, glikozidok, gumi, hamu, hidrokinon, illóolaj, kalcium, kálium, kamazulén, kámfor, karvon, keményítő, koffeinsav,kolin, kumarin, limonén, linalool, magnézium, mangán, mannit, miriszticin, nátrium, nyálka, palmitinsav, proazulén, réz, rutin, szabinen, szalicilát, szénhidrát, terpineol, timol, umbelliferon, vas, vitamin K1, víz, xantotoxin, zsír, zsírosolaj. Származási helyétől függően az ánizsmagból 6–9% ánizsolaj vonható ki. A tetveket gyorsan elpusztítja, ezért kenőcsként vagy borszeszes oldatban fejtetvek ellen is alkalmazzák. A következő betegségek kezelésére alkalmas: afrodiziákum, angina, anorexia, anti-asztmatikum, antibakteriális, antiszeptikus, asztma, baktericid, bronchitis, csuklás, diaforetikum, diarrhoea, diureticum, dyspepsia, elmebetegség, emésztési gyengeség, emésztési zavarok, emésztésserkentő, epilepszia, étvágyfokozó, étvágygerjesztő, étvágytalanság, fertőtlenítő, gyomorbaj, gyomorbetegség, gyomorrontás, hasmenés, heveny torokgyulladás, hidrotikum, izzadásgátló, izzasztó, köhögéscsillapító, kolika, köptető, kóros soványság, légcsőhurut, légzőszervi betegségek, mandulagyulladás, rák, rüh, scabies, torokgyulladás, vizelethajtó. A bőrt érzékenyítő és/vagy enyhén irritáló tulajdonságai miatt tartós, több hetes használata nem ajánlott. Ösztrogéntartalma miatt migrénes fejfájást, nagyobb mennyiség émelygést, hányingert okozhat. A háziállatok féregűző szereinek egyik alkotója. Könnyen összetéveszthető a foltos bürökkel, ami mérgező!