Molyhos körte

Molyhos körte

(Pyrus nivalis)

A Gemenci erdőség árterének szélén élve, ugyan idén meg kellett küzdenünk magával a folyammal is. De mint minden ilyen küzdelemnek az életben mindig van pozitív oldala is. Ezúttal az, hogy motorcsónakos katonai egységgel volt szerencsém többször is vízre szállni a megáradt Duna árterében, és így fedeztem fel a Vén-Duna partja közelében álló Molyhos körtefát. Nem sokat tudtam róla, de felcsigázta a kíváncsiságomat, és így felfedeztem magamnak. Ez egy Magyarországon őshonos fafaj. Sőt mi több kipusztulással fenyegetett, védett növény. Hasonnevei: Vastaggallyú körte, hókörte. Sok más fajjal együtt felhasználták a nemes körte kialakításában. Közép- és dél-európai elterjedésű, szubmediterrán jelleggel, dombvidéki, középhegységi faj. Magyarországon szórványosan a Zempléni-hegységben, a Cserháton, a gyöngyösi Sárhegyen, a Dunazug-hegységben, a Balaton-felvidéken és a Nyugat-Dunántúlon található meg. A molyhos körték kisázsiai alakköre átterjed a Balkánra, sőt egyes szerzők azt vitatják, hogy Bosznián és Horvátországon át a Keleti- és a Déli-Alpokba, másrészt Erdélybe. Ugyanakkor azonban mások azt állítják, hogy a Balkántól északra vadon talált molyhos körték elvadulások, ültetett körték elhagyott példányai. Csak a mai ismereteinknél pontosabb alaktani elemzés döntheti el azt a kérdést, hol kell megvonni a molyhos körték természetes elterjedésének északi határát, s vajon hazánkon vonul-e át ez a vonal. Azt azonban nem tarthatjuk valószínűtlennek, hogy az újkőkor enyhébb klímájában ez a körte nálunk is honos volt. Előfordulása félkultúr területeken, száraz tölgyesek szélein, mezsgyéken, felhagyott szőlőkben jellemző. Alacsony termetű, alacsonyan elágazó, sűrű tartóágas koronát fejlesztő lombhullató, maximum 15 méter magasra növő fa. Az idősebb példányok mellett számos gyökérsarj fejlődik. Törzse többnyire egyenes, hamar elágazó, kérge sötétszürke, hosszanti és kereszt irányban is repedezett. Vesszeje vastag, 6–10 mm átmérőjű, barna, molyhos, később kopaszodó, sötét barnásszürkék, később zöldes-feketék. Tövisei ritkán vannak, rügyei szártól elállók, tompa csúcsú, hordó alakúak, világosbarnák, szőrösek. Tagolatlan, ép szélű levelei hosszúkás tojásdadok, ékvállúak, közepükön vagy felső harmadukban a legszélesebbek, csúcsuk tompán lekerekített vagy apró hegyben végződik. A levél színe sötétzöld, mindkét oldalán sűrűn szőrös, fonákán a szőrzet maradó. Lombfakadással egy időben, április-májusban nyíló öttagú, fehér virágai sátor virágzatban állnak. A virágok kocsánya és a hegyes csúcsú, hosszúkás csészelevelek molyhosak, sziromlevelei kerekdedek vagy visszás tojásdadok, porzóinak száma 30, a portokok felnyílás előtt élénk borvörösek, elnyílva feketék, a pollen vajsárga. A virág közepén lévő 5 szabadon álló bibeszál legalább a tövén bolyhos. Almatermése lapított gömbölyded vagy nyakas körte alakú, hossza 25–40 mm, éretten sárga színű. A kocsány a terméssel egyező hosszúságú, vagy hosszabb. A magok 4–6 mm hosszúak, lapított tojásdad alakúak, barnásfeketék. Termése  augusztus-szeptemberben érik és hullik, de nem olyan fanyar mint a vackoré. Tőről és gyökérről jól sarjad, sarjtelepeket alkothat. A molyhos körtét számos egyéb vadkörte fajjal együtt a házi körte nemesítésénél felhasználták. A vadkörtével könnyen hibridizálódik, állandósult hibridjük az osztrák körte (fekete-, sózókörte). Sajnos fogékony az almatermésűeket veszélyeztető tűzelhalásra, melyet az Erwinia amylovora nevű baktérium okoz és az egész fát egy év leforgása alatt sarjaival együtt elpusztítja. Ősszel a levelek vérvörösre színeződnek. Védett, eszmei értéke egyedenként 10 000 Ft. Összegezve, ami ezzel a molyhos körtével kapcsolatos, azaz, hogy igazi piaci értéke nincs. Rendszertelenül vagy sokat, vagy szinte semmit nem terem, virágzása eléggé elhúzódó, ami miatt részletekben érik be. Jelentőségét különleges zamat és illat anyagai adhatják, amelyek nem annyira körtére jellemző világot képviselnek. Félútón található a vad és a nemes körték között, de mindenképpen ritkaságnak számít, ami növeli értékét. Fontos, hogy amennyiben ilyet találunk próbáljuk meg megóvni és az utókornak átmenteni fáját, gyümölcsét, párlatát.