290.
2013/0206
AQUAVINICUM
NATÚR
GYÜMÖLCS
Kékfrankos szőlő
üvegben érlelve
Nekünk, akik nagyobb szőlészetben dolgozunk bizony a február, már a
kinti munkák megkezdését jelenti. Javában folyik a metszés a függönyös és a
kordonos ültetvényekben egyaránt. Persze ahány ház annyi szokás, de nálunk
többnyire a cabernet franc-val kezdjük a metszést és csak később állunk neki a
kékfrankosnak, amely sokkal fagyérzékenyebb. Természetesen ez a fajta szőlő már
gyermekkorom óta hozzátartozott életemhez, hiszen dolgoztam benne már akkor is,
amikor a családom bérelt a szövetkezettől több hektárt. Aztán felnőttként én is
összevásároltam egy hektárnyi sajátot, de később eladtam, mert más vállalkozásba
kezdtem és időmbe már fért bele a szőlő hiszen annak nem tulajdonos, hanem
szolga kell. A vállalkozás megszüntetésével aztán ismét visszatértem a
szőlőhöz, borhoz, majd innen egyenes út vezetett a pálinkához. Évről-évre
elkészítem ebből a szőlőből a soros évjáratú párlatomat, de ezúttal csak egy
kicsit tettem félre belőle, de ezt viszont úgy, ahogy a merlottal szoktam
boróstól-bogyóstól szóval szőrőstől-bőröstől. Ma már
úgy érzem, hogy ez az egyetlen vörös bort adó szőlőfajta, ami némi jóindulattal
magyarnak mondható, és van esélye a nemzetközi sikerre, vagyis kötelességünk
mindent elkövetni azért, hogy kiváló termékeinkkel mi is népszerűsítsük azokat. Ma már sokan vannak, akik úgy akarják vélni, hogy maga a kékfrankos
fajta a nomád hordák dúlta keletről származik, egészen pontosan a Kaszpi-tenger
vidékéről. Volt ugyan még egy kétségbeesett kísérlet, ami a kékfrankost
megpróbálta a művelt nyugat tőkéjére oltani, de Hugh Johnsont kivéve ma már
mindenki tudja, hogy ennek a fajtának semmi köze a Gamay-hoz. Bár honnan
is származik nálunk otthonra talált, és elképzelhetetlenek napjaink mind bora,
mind pálinkája nélkül. Ez a szőlő párlat gyümölcsös
és fűszeres, intenzív illatú pálinka, amely szinte eltéveszthetetlen azok
számára, akik egyszer megkóstolták. Fiatalkorában érdemes pálinkának cefrézni,
mert ilyenkor gyakran erősen savas, de idővel kisimul és bársonyos tanninú,
markáns párlattá érik. Meghatározó illat- és ízjegyei: meggy, cseresznye,
aszalt szilva, fekete bors, kökény, keserű csokoládé. Arra azonban
kétségtelenül figyelni kell, hogy férfias jegyei, tulajdonságai miatt, inkább
az erősebbik nem kedvelt itala lehet, bár simulékonyabbá képes válni, mint a
törköly változata.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése