Vadrózsa

Herbarium Librum

  Rózsa félék Családja

Rosa Canina

Vadrózsa

Azok az emberek, akik közel élnek a természethez, rendszeresen járnak benne, érzik annak lüktetését, biztosan találkoztak már ilyenkor ősszel ezekkel égő vörös bogyókkal teli bokrokkal. Ezek a bokrok, amelyeket igyekszünk messze elkerülni fűrészes tüskéi miatt a vadrózsa bokrok, latinul a Rosa Canina, amelynek, gyógyhatású áltermése, a csipkebogyó. A Perzsiából származó és szinte az egész országban megtalálható ez a növény, amelyet népies néven: csipkének, csitkenyének, hecsedlinek, hecsempecsnek, vagy éppen viccesen seggvakarónak. A csipkebogyó a legveszélytelenebb gyógynövény, amely a természetben terem. Természetesen nagyon régen felismerték kiváló tulajdonságait. Így például a középkorban a csipkebogyót a máj és a tüdő megbetegedése esetén használták, valamint kiváló volt a hasmenés, és a menstruációs zavarok enyhítésére is. A magokból porszerű anyagot őröltek, és a fogíny erősítésére fogyasztották. A bibliában a csipkebokor Mózes elhivatását jelképezi. A középkorban a lángoló csipkebokrot Mária jelképének tekintették, aki érintetlenül lett Isten anyja, ezért a barokk művészetben az égő csipkebokor a szeplőtelen fogantatás jelképe. A csipkebogyó íze nagyon kellemesen savanykás, és kiváló kiegészítője lehet a házi gyümölcsteának. A gyümölcssavak és a petkinek fokozzák a béltevékenységet, a népi gyógyászat a csipkebogyó magjának teáját is ismeri, amelyet vese és hólyagproblémákra, legfőképp vesekőre, valamint reumára és köszvényre ajánlanak. A teának való csipkebogyót szeptembertől novemberig lehet gyűjteni, de mindenképp az első fagyok előtt. Régen persze úgy tartották, hogy a dérnek meg kell csípnie. Ma azonban ezt már meg lehet váltani, például a hűtőládában meghűtéssel. A termés színe változó, a narancssárga színű még nem egészen érett, míg a sötét mélyvörös már puha húsú túlérett. Jóllehet a túlérett bogyó édes, C-vitamin- tartalmának nagy része ekkorra elvész. A csipkebogyó tápértéke akkor a legmagasabb, ha leszedése után azonnal felhasználjuk. Persze a modern tudomány ma már képes pontosan meghatározni, hogy melyek azok az összetevői a gyümölcsnek, amely miatt az, jótékony hatással van az emberi szervezetre. Ezek a hatóanyagok, pedig a következők: A-, B1-, B2-, P- és K-vitamin található benne, de legfontosabb hatóanyaga a természetes C-vitamin. A C-vitamin részt vesz az oxidációs folyamatok szabályozásában, erősíti a vérerek falát, szilárdítja a kötőszövetet, fokozza a szervezet védekezőképességét, ellenállását a fertőzésekkel, betegségekkel szemben. Megelőzésként segíti a csontok erősödését, szilárdságát és a csontképződést. A csipkebogyó több C -vitamint tartalmaz, mint a citrom, ezért az észak citromjának is nevezik. A magjában E - vitamin van. Magas C-vitamin-tartalma miatt különösen ajánlott a meghűléses betegségek megelőzésére, illetve kezelésére. A csipkebogyóban a C-vitamin együttesen van jelen egyéb antioxidáns hatású, egészségvédő molekulákkal, és szerepe van a stressz káros következményeinek kivédésében, illetve minden olyan folyamat gátlásban (öregedés, krónikus betegségek), ahol a szabad gyökök bizonyítottan szerepet játszanak. A C-vitamin segíti a vas felszívódását és a szervezetben való raktározását is, ugyanakkor bizonyos határig megvédi szervezetünket a mérgező elemek (ólom, kadmium stb.), illetve egyéb környezeti ártalmak káros hatásától. A csipkebogyó tartalmaz fajtól függően 200-1700 mg/100 g C-vitamint, 14 g/100 g cukrot, 3,5 g/100 g pektint, 5 g/100 g alma- és citromsavat, 4 g/100 g fehérjét, karotinoidokat, B1-, B2-, E-vitaminokat és ásványi anyagokat (pl. magnézium). Magas magnéziumtartalmának köszönhetően fontos szerepe van a szív-és érrendszeri betegségek, keringési zavarok gyógyításában, ugyanakkor serkenti a gyomornedvek működését, csökkenti a vérnyomást és idegnyugtató is. A bogyót nem szabad forró vízben áztatni, mert a C-vitamin már 50°C fok körül megsemmisül. A C-vitamin nagy mennyiségben egyes embereknél hasmenést okozhat, és (nem bizonyítottan) a vesét is fokozott igénybevételnek teszi ki. A kiáztatott csipkebogyót tiszta forró vízzel forrázzuk le, így a hatóanyagok jelentős részét kivonhatjuk a bogyóból. Ez a forrázat alkalmas kőoldásra, az epekő és vesekő megelőzésére. Magjából csipkebogyó olajat is készítenek, amely csökkenti a sebek hegesedés utáni nyomait, használják még nap perzselte bőrre, a nátha miatt érzékennyé vált orrkörnyéknek, vagy az apró ráncok kezelésére. Csökkenti a hajszálerek sérülékenységét, így késlelteti a bőr öregedését. A csipkebogyó magjának olaja azonban nem változtat a pattanásokon és a bőrhibákon sem. Felhasználják még más olajokkal keverve testápoló szerekhez (arcpakolás, szemránckrém stb.) Gyorsan avasodik, ezért csak frissen készítve használják, vagy tartósító szerrel áll el néhány napig. A csipkebogyó extrém lúgos kémhatású, így segíthet visszaállítani a szervezet természetes sav-bázis egyensúlyát. Ha a szervezet lúgos állapotban van, a csipkebogyó az optimális egészségi állapot, a jobb emésztés és a jó közérzet kialakulásában lehet segítségünkre. Klinikailag bizonyították, hogy a magas pektintartalomnak köszönhetően elősegíti a teltségérzet kialakulását, és csökkenti az éhséggel együtt járó sóvárgást, valamint segítségünkre lehet a súlycsökkentésben és testsúlyunk kontrollálásában. Természetesen, ha egy pálinkafőző kerül kapcsolatba egy gyümölccsel, akkor az abból nem teát, nem krémet, nem olajat, nem is üdítőt akar készíteni, hanem pálinkát, párlatot, vagy éppen likőrt. Tudni kell azonban azt is, ha ennek begyűjtéséhez akarunk fogni, hogy szedése sokkal nehezebb még a kökény szedésénél is. Igaz a bogyók nagyobbak, mint a kökényé, de a tüskék, amelyek védik sokkal veszedelmesebbek. Nem véletlen, hogy az európai népek hiedelem világában használták rontáselhárítására, istálló ajtóra akasztva, vetés négy sarkába rakva, a kihajtott marha hátának védő célú végigverésével, melybe az ártó szellemek, gonosz lelkek beleakadnak. A csipkebogyó titka a jó szedés és tárolás. Leszedni megfelelő holdállásnál, ún. termésnapon, fogyó hold idején, üvegbe tölteni növő holdkor célszerű. Sose tegyük nejlon-zacskóba, vagy műanyagtárolókba, hagyjuk papírban, esetleg üvegben raktározzuk. Ha utóbbit válasszuk is, helyezzünk egy kis darab steril vattát vagy papírt üvegébe, hogy a kicsapódó nedvességet ez felszívja.