248.
2012/1129
AQUAVINICUM
NATÚR
GYÜMÖLCS
Piros Szlanka szőlő
üvegben érlelve
A most bemutatásra kerülő párlattal továbbra is a szőlő pálinkák
kategóriájánál maradnák. Sőt továbbra is azokat a szőlőfajtákat keresem,
amelyekből bort már nem nagyon készítenek, illetve csak nagyon kevesen, és
nagyon öreg idős ültetvényeken. Valamikor harminc-negyven évvel ezelőtt
gyermekkoromban teljesen természetesnek tetszet, amikor arról beszéltünk, hogy
a piros szlanka szőlőt szüreteljük. Őszintén megvallva nagyon szerettem ezt a
nagy szemű, ropogós, lédús gyümölcsöt, mert valóban egy szelet kenyérrel jól
lehetett vele lakni. Mindig ennek érését figyeltük, mert ha ez már elérte a
15-16 –os mustfokot akkor szedhető volt, de hagyománynak is előszeretettel
tette nagyanyám a vesszőkosárba. Néhány fürtöt pedig mindig a tőkén hagytunk,
hogy amikor a szőlő bekapálására kerül a sor, akkor is csemegézhessünk belőle.
Sokan nem tudják, hogy a
középkorban Magyarországon a fehér borok, így a fehér szőlők voltak jellemzők.
Mátyás király Chamegnéből és Burgundiából vörös szőlőfajtákat hozatott.
Uralkodása alatt honosodott meg a Kadarka. A szőlő-termesztés és a bor-készítés összes magyar szava török eredetű ( szőlő,
bor, csiger, ászok stb. ) Honfoglalás kori magyar borok édesek, mézzel
ízesítettek voltak. Anonymus viszont a lakomáknál már fűszeres borokról tesz
említést. Az Belső-Ázsiai hunok "bor tengri"-nek nevezték a hajnal
istenét. Később a bor a hun és török népeknél magát az italt jelentette.
Konkrétan a piros szlanka balkáni származású, de nevét a szerémségi, Slankamen
városáról kapta. Bőtermő, fürtje, bogyói nagyok. Mustjának cukortartalma
csekély, savtartalma nagyon kicsi. Két fajta szlanka volt, a sötétebb héjú,
nagyobb cukorfokkal rendelkező és egy világosabb, vékonyabb fajta, de sajnos a
szlanka szőlő kihalófélben van. Ez volt a szegény ember szőlője. Ma leginkább
délvidéken található még meg felhasználható mennyiségben. Már tavaly is
készítettem belőle pálinkát, és nekem a régi ízek miatt tetszett. Természetesen
nem az a fajta cefre, amelyből dől a párlat, de aromái, zamatai
felejthetetlenek, és szinte már a kihalás széléről hoztuk vissza ismét a
köztudatba. A délvidéken még ma is használnak hozzá mézet, mint az ősi időkben.
Ma még kevesen ismerik illatát, és aromáit, de remélem, hogy egyre többen
felfedezik, és ismét közhasználatba kerül mind bora, mind pedig, a pálinkája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése