247.
2012/1128
AQUAVINICUM
NATÚR
GYÜMÖLCS
Pannónia kincse
üvegben érlelve
Bátai hegyközség területe nem tipikusan sík vidéki, így a szőlő és
gyümölcsös területek is többnyire dombvidékeken találhatóak. Régen ezzel nem is
volt igazán probléma, mert a parasztemberek a legmeredekebb domboldalon
elterülő nadrágszíjnyi szőlőjüket, gyümölcsösüket is nagy gonddal, és
odaadással művelték meg napról-napra. Amikor szőlőt telepítettek, vagy éppen
pótoltak gondosan ügyeltek arra, hogy ültetvényükben megtalálható legyen a
fehér és vörös borszőlő mellett a csemegeszőlő is. Előszeretettel használtak
hazai fajtákat, illetve direkt termőket, illetve kettőshasznosításúakat is. Ma
ezeknek a területeknek a nagy részes parlagon fekszik, az öregek kihaltak, a
nagy gépekkel nem lehet ezeket a területeket művelni. Ilyen területen maradt
meg a pár éve elhagyott tőkéken ennek a párlatnak az alapanyaga is. A Pannónia kincse
egy magyar nemesítésű szőlőfajta. Magyarországon a negyedik legelterjedtebb
csemegeszőlő. Póczik Ferenc állította elő 1942-ben, Budakeszin, a Szőlőskertek
királynője muskotály és a Cegléd szépe keresztezésével. Állami minősítést
1959-ben kapott. A kiskertekben mindenütt megtalálható, jellemzően étkezési
szőlőfajta. Tőkéje erős fejlődésű, a talaj iránt nem érzékeny, hosszúcsapra
metszve igen bőven terem. Levele világoszöld színű, sima felületű, sarkosan
tagolt. Augusztus végén, szeptember elején érik, de hosszabb ideig a tőkén
hagyható, mert nem rothad, és túlérve sem veszít kellemes, zamatos ízéből.
Nagy, 30 dkg átlagsúlyú fürtje és szépen színeződő, ropogós, nagy bogyói
tetszetősek. Kevesebb fürthozamnál a bogyó alakja ovális, nagyobbnál, gömbölyű
marad. Húsa kemény, ropogós, édes, ám gyakran száraznak, lészegénynek tartják.
Nem fagytűrő és bogyói a barnulásra, nyomásra érzékenyek; rosszul szállítható.
Bora nem igazán piacképes, de a párlatával úgy gondoltam, hogy azért érdemes
megpróbálkozni. A bogyóiban rejlő illat és zamat anyagokat szeretném átmenteni.
Abban is a hagyományokhoz közeledtem, hogy nem bogyózott cefréről van szó,
hanem ahogy öregjeink is készítették, csutásan cefréztem, amelynek következtében
lényegesen savasabb lett a cefre, mint a nélkül. Nevéből is kitűnik, hogy csak
Magyarországon termesztik, tehát igazi Hungarikumnak nevezhető. Nem túlságosan
magas alkoholja miatt, alkohol kihozatala is szerény, de annál különlegesebb
élményhez juttatja a ma élő fiatalokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése