Szent Márton az újbor napja

Márton napja évszázadokon keresztül a gazdasági év kiemelkedő zárónapja és az adventtel összefüggő negyvennapos böjt kezdete volt. Bortermő vidékeken már régen szokásba jött, hogy Márton napján töltenek első ízben az újborból, mivel azt tartja a néphit, hogy "mire Márton megérkezett, minden must már borrá érett".

Tegnapi napon írtam már erről a hegyközségünk területén élő ünnepről, de most néhány képpel is szeretném illusztrálni ezt az eseményt. A nagy csoportos óvodások kedves kis műsorukkal indították meg a hangulatot. A kép előterében Zoé unokahúgom látható. 

A polgármester asszony kedves kis ajándékkal jutalmazza a szereplőket.

A közönség türelmesen várja a fellépőket.

A díjak kiosztása is sorra került, és a mi csapatunk a csókai a harmadik helyezést érte el, a tavalyi második hely után. Sőrés András vette át a harmadik helyért járó oklevelet és pohárkészletet.

Két keresztfiam és zenekaruk a színpadon adják elő tudásukat, amelyet  már eddig elértek a népzene területén.

A bátai lányok gyönyörűek, és ha ehhez még a népviselet is társul, akkor ez az eredmény.

Természetesen a bátai legények sem akármilyenek. Táncolni nagyon tudnak.

Aztán amikor egy bátai lány, és egy bátai fiú párba áll, így ropják a táncot.

Vannak természetesen itt is új irányzatok, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ilyen a hastánc is, amelyet bátai lányok és asszonyok adnak elő immár lassan két éve. A csoportnak tagja a keresztlányom, aki legelöl áll, a kisebbik lányom, aki a harmadik a sorban, a nagyobbik húgom, aki az utolsó előtti a képen, végül a nagyobbik lányom, aki az utolsó, de nem utolsó sorban.

A gyertyás tánc kicsit kapcsolódik a naphoz, ha akarjuk, de ha nem akkor is szem melengető látványt nyújtottak a színpadon.

Az újbor mellett ezen az estén máshoz is nyúltunk még pedig a hagyomány szerint a libahúshoz, mert aki Márton napján libát nem eszik az egész évben éhezik. Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni.

Mondanom sem kell, hogy az igazi ünnep egy borász számára, amikor a prímás húzza a fülébe a nótáját. Gelencsér Sándor hegybíró sem kivétel ez alól a szabály alól. A szőlővidékek némelyikén azt is mondták, ha Márton napkor még zöld a szőlő levele, bizonyosan enyhe télre számíthatunk, s ha ezen a napon esik az eső akkor a következő évi szüret is bőséges lesz.

 Aztán mivel az újbort ünnepeljük fel is szenteljük egy kis pálinkával. A kóstoltatásról ezúttal én gondoskodtam. A hastáncos asszonyok vették is a poharat és az ünnep valóban tetőfokára emelkedett. Márton napról úgy tartották, úgy hitték minél többet isznak, annál egészségesebbek lesznek.Na mi ennek az elvárásnak alaposan megfeleltünk.