4.
2010/0818
AQUAVINICUM
ÉRLELT
GYÜMÖLCS
Téli Esperes Körte Pálinka
eperfa hordóban érlelve
Hat nappal a királyleányka törkölypálinka érlelésének megkezdése után rögtön megkezdem ennek a párlatnak az egy részét szintén eperfa hordós érlelésnek alávetni. Nem mintha az eddigi érés folyamán már ne simult volna le kellőképpen az ital, de azért a hordós érlelés ad még az felett is pluszt, nem csupán csak a színét. A magyar körtetermesztésről a középkorból vannak írásos emlékek. Gyűjtik a vackort az erdőkben, és termelik körtét a kertekben. A cél az, hogy minél korábban érő körtéket állítsanak elő. Bécset is meghódította az Eleve érő, Búzával érő, az Árpával érő és a Nyári Kármán körte. A körte utóérő gyümölcs, ami azt jelenti, hogy a fáról való leválasztása után is tovább folyik a gyümölcsben az érés. A nyári fajtákat az érés kezdetén kezdjük szedni. Az őszi és a téli fajtákat pedig akkor, amikor teljesen kifejlődtek, de még zöld alapszínűek. A szüreti idő megállapítása nem könnyű dolog, annál inkább, mert a fa különböző részei közt is van e tekintetben eltérés. Nagy veszély az, hogy későn szedett, hatalmas gyümölcsök a földre hullanak, és úgy megsérülnek, hogy tárolásra nem használhatók fel. A körte gyümölcskúrához is ideális. Különösen az idült székrekedésben szenvedőknek jelent komoly segítséget. Emellett kitűnő a salaktalanító és savközömbösítő hatása. Ezt a tulajdonságát használhatják ki a reumások, a köszvényesek, az érelmeszesedésben szenvedők, a vesebetegek, mivel a húgysavakat és a savkristályokat kitűnően oldja. A kívánt hatás elérése érdekében lédús, lágy és édes fajtáit keresd! Ezzel szemben a pálinkakészítésnek a legjobb alapanyaga a későn érő körte, amely mindegyik fajtánál több napsugarat szív be magába. A látszólag megtévesztő zöld színe, kemény húsa eltántorítja a cefrézőket, pedig nem szabad feladni, mert már daráláskor, ha belemarkolunk, a körte húsába megérezzük benne a cukor tartalmat. Közép-Európában a gyümölcstermesztés a kolostorokban élők feladata volt. Mindazonáltal ebben az időszakban a körték még meglehetősen kemények voltak, ezért ajánlatos volt a körtét megfőzni. A nyers körtét rossznak, sőt mérgezőnek tartották. Ez a vélemény azonban hamarosan megváltozott, és a francia napkirály, XIV. Lajos korában az édes gyümölcs már valóban ínyenc csemegének számított, és nagy tiszteletnek örvendett, ahogyan ez a párlat is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése