130.
2012/0210
AQUAVINICUM
ÉRLELT
GYÜMÖLCS
Almásnarancs Párlat
akácfa hordóban érlelve
Mielőtt azonban rátérnék ezekre a hatásokra kicsit a narancs múltjáról ejtenék egy-két szót. Kr. e. 3500-3000 körül már feltehetően termesztették az Indus völgyében, ahonnan a kereskedő útvonalakon, valamint a vándorló madarakon keresztül jutott el később Észak- Afrikába. A narancs Észak-Afrikából eljutott a mediterrán európai részekre, és a Római Birodalomban már jól ismerték és szerették. A Konstantin császárnak emelt síremléket is narancsok díszítették. A narancsnak már számos fajtáját ismerték ekkor, ami nem a nemesítési törekvéseknek, hanem a narancs azon tulajdonságának volt köszönhető, hogy könnyen alakultak ki benne az új jellemvonások (mutációk) íz és szín tekintetében, melyet elsősorban az eltérő környezeti körülmények váltottak ki. A Kr. u. 6-7. században muszlim seregek Indiától Spanyolországig hatalmas területet rohantak le, győztes harci eszközeiket pedig narancsfákkal díszítették. A középkorban arab kereskedők is hoztak narancsot Európába, mégis az első írásos európai emlék a narancsról csak a Kr. u. 1400-as évekből maradt ránk. Európa északibb részén pedig a keresztes hadjáratok tették ismertté a gyümölcsöt. Az 1500-as években vitték el a telepesek Amerikába, ahol szinten igen hamar népszerűvé vált. A portugálok Indiából édesebb narancsfajtákat hoztak be a korábbi keserűbb ízűek helyett, melyek hamar kedveltekké váltak. Ezt még csak fokozta, hogy 1635-ben kínai narancsot hoztak Portugáliába, ami még édesebb volt az indiainál is, és ezek a fajták lettek azután Európa kedvenc narancsai. Ezek után indult meg a mediterrán területeken igazán a narancsművelés. Természetesen a narancsot nem tudjuk a fájából készült fahordóban érlelni, így úgy gondoltam, hogy a legjobb az lesz, ha erre az akácfa hordót fogom be, mert annak sárgászöld színe jól megy a gyümölcs eredeti színéhez. Az érlelés persze itt is elengedhetetlenül fontos, talán még jobban, mint a hagyományos gyümölcsök esetében és arról se feledkezzünk meg, hogy az éréshez megfelelő hőmérsékletre és némi oxigénre is szüksége van a párlatunknak, csak így nyerhetjük el a kívánt hatást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése