Vince napi borkóstoló
2011.
Úgy tartja a népi hiedelem, hogy Vince napján, ha sok bort iszunk, akkor a következő évi szőlőtermés jó lesz és a pince ismét megtelik borral. Nemcsak ennek apropóján, de ezt is figyelembe véve tettem erre a napra az idei év első borkóstolóját. A 2010. évi borok már megtisztultak és érésnek indultak a hordókban és a tartályokban. Eddig csak Szent János napján nyitottam fel őket, hogy mindegyikből egy-egy palackkal Isten oltárára helyezzek és ott megszenteltessem, hogy azt utána visszaöntve a hordóba, vagy tartályba az összes többit is megszentelje, és aki ezekből iszik azoknak betegséget ne okozzon. Most azonban a borkezelésben lassan tovább kell lépni, ezért ajánlatos megízlelni őket. Erre az alkalomra nyolc boromat vonultattam fel és barátaimat kértem fel, hogy arról véleményt alkossanak. A kóstolást egy kis almapálinka elfogyasztásával vezettük be, de került az asztalra zsíros kenyér is. A nyolc féle borban 3 fehér, 2 rozé és 3 vörös bor szerepelt. Mindenki 3 féle poharat kapott, egy pálinkást, egy fehérborosat és egy vörösborosat. Kancsó is rendelkezésre állt arra az esetre ha valaki kiakarta volna a kóstolás után önteni a maradék bort. Az asztal közepén gyertya világított a borszínének vizsgálatához. A kóstolásra a két komám Szabó Péter szőlős és borosgazda Mg. vállalkozó, valamint Német Attila komám bátaszéki állomásfőnök szintén szőlős és borosgazda, végül, de nem utolsó sorban jóbarátunk Madarász József nyugdíjas villanyszerelő, bődei szőlős és borosgazda jött el. A bírálatot Szabó komám komoly szakértelemmel vezette és igen kritikus észrevételeivel, tanácsaival sokat segített az adott borok kezelésének irányvonalába. Borhibát nem sikerült felfedezniük és kezelési gondokat sem. A szüret idejének megválasztását látták kicsit problémásnak, amivel a beltartalmat lehetett volna még fokozni. Ennek ellenére a kóstoló bora a 2010. évi Szürkebarátom lett. Ezt azóta is kérték már tőlem, de én hét lakat alá helyeztem a továbbiakra nézve. Éjszakába nyúló vidám beszélgetés mellett még az almaboromat is megkóstoltuk, sőt még Szabó komám két borát is mustra alá vettük. Az este olyan jól sikerült, hogy bizony nehezünkre esett abbahagyni és megválni egymástól, de a folytatásban már ekkor megállapodtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése