Rigóvári Kékfrankos Rozé 2009.

Rigóvári Kékfrankos Rozé

2009.

Száraz rozé bor

Második állomás

A kereszt

Chapel of Flagellation. Az Ómarija mohamedán iskolával szemben található a Flagellatió Jézus megostorozásának kolostora, mellette a megostorozás kápolnája, az oltárt Pál apostolnak szentelték. A kápolna helyén ostorozták meg Jézust, majd nyomták a fejébe a töviskoronát. A kolostor udvar bal oldalán látható az Elitélés temploma. A templom helyén kellett Jézusnak a vállára vennie a keresztet. Az Ece Homo ív a római uralom megmaradt jelképe az Aelia Capitolina hármas diadalkapujának maradványa, A késő középkor keresztény hagyomány szerint, itt mutatott Pilátus a töviskoronás Jézusra, mondván: „Ecce homo! – Íme az ember!” , A Notre Dame de Sion-nővérek zárdájában -Sisters of Sion- látható az Ecce homo-boltív folytatása, az egykori diadalkapu oldalíve. A Sion –nővérek templomában a bíborpalástot , és töviskoronát viselő Jézus-szobor nádszálat tart a kezében – az ábrázolás a katonák gúnyolására utal: „üdvözlégy zsidók királya!” A zárda pincéjében a római katonák ostábla vonalakat karcoltak a padlóba. Az ostábla- sebes- a Közel-Keleten ma is nagy közkedveltségnek örvendő játék. . A keresztény hagyomány úgy tartja, hogy a római katonák itt sorsolták ki egymás között kockán Jézus ruháit.

Megroncsolt testtel, homloka tövisben,
Indul az útnak az elítélt Isten,
Vállán a kereszttel.
A kezemet, Uram,
Jaj, a kezemet soha ne ereszd el!

Hát én is immár idáig elértem!
A teljeskorig most lett, hogy megértem:
Jön, jön felém már a kereszt,
Elment előttem a Fájdalmas Ember
A nagy kereszttel és azt mondta szemmel:
Itt van: szeresd!

Érzem, hogy nő ki vállamból keresztem.
Én nem kívántam, ó én nem kerestem:
Ha fölsejlett a fájdalom,
A színétől is félve oldalogtam,
És dideregve bűnbánón vacogtam,
Hogy nem bírom.

És mostan imhol megtermett magától.
A reggeltől-e, vagy az éjszakától?
Mindennap újra megterem.
Még álmomban sem láttam eddig arcát,
És mégis-mégis: énnekem faragták,
Megismerem.

Kérjük-e bor utunkon Szent János apostolt a borászok és borok védőszentjét, hogy utunkon áldásos védelme legyen rajtunk, hogy amit elfogyasztunk az ne kárunkra, hanem épülésünkre és egészségünkre váljék!

Köztudottan nem vagyok egy kékfrankos boros típus, de talán csak azért, mert korábbanról rossz élményeim voltak ezzel a borral kapcsolatban. Ezért ekkor még önállóan vörös bort nem akartam készíteni belőle, de egy rozéval azért megpróbálkoztam. Október 26.-án szedtem Szabó komám kékfrankosából és mielőtt azt házasítottam volna a cabernet franccal engedtem le belőle színlevet rozénak. Műanyag tartályban, de még oxidatív módon erjesztettem meg, némi cukorral felerősítve. A forrás rendben lezajlott és így le is zártam az edényt, hadd pihenjen a nedű. December 16.-én fejtettem meg először közepes kénnel. Szent János napján borszentelésben részesült. Februárban másodszor is megfejtettem közepes kénnel. Elvittem a bátai borversenyre márciusban és bronzérmet sikerült az oxidatív technológia ellenére rá kapnom. Feleségem nevén benevezett bor ma is jó élményt nyújt nekem italával, feleségemnek pedig az első boros oklevelével. Ezután a derítés következett áprilisban. Ennek ellenére harmadszor is megfejtettem a bort a nyár folyamán, majd szeptember végén be is palackoztam színstabilizáló szerek segítségével, és némi szénsav hozzáadásával. Alkohol tartalma a palackozás előtt 16-st mutatott, amely alapján erős bornak számít, de mégis savaiban, beltartalmában igen kellemes itala van.

Jó egészséget minden borhoz!