Királyleányka Natúr Borpárlat 2012.

143.

2012/0223

AQUAVINICUM

NATÚR

BORPÁRLAT

Királyleányka szőlő
üvegben érlelve



Az Aquavinicum Párlatrendszerem natúr pálinka csoportjának, borpárlatból készült alcsoportjához érkezünk el a mai napon. Ritkán fordul elő, hogy ilyen fajta párlatot ajánlok fel bemutatásra. Ennek oka az, hogy a borász, ha már jól sikerült a bora, amelyet nagy gondossággal elkészített, akkor biztosan nem adja oda, hogy abból párlatot készítsünk, ha pedig nem jól sikerült a bor, akkor pedig nagyon szívesen odaadná, de akkor meg már nekünk nem kell, mert rossz borból csak rossz borpárlat készíthető. Így aztán nem marad más megoldás, mint az, hogy direkt erre a célra kell bort készítenünk. Azért is eset a választásom erre a fajta szőlőből készült bora, mert gyakorlatilag szinte minden ennél a szőlőnél kezdődött számomra a saját pincészetemben. Ez a szőlő a Királyleányka, amely erdélyi, azaz igazi hungarikum fajta. Mielőtt azonban konkrétan a szőlőborról annak gyümölcséről ejtenék pár szót, az előtt elevenítsük fel, hogy mi is ez az alcsoport egészen pontosan. Mivel nem konkrétan gyümölcsből készül a párlatunk ezért nem nevezhetjük a borból készült italunkat pálinkának csupán párlatnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez kisebb rendű ital lenne annál. Azért sem, mert a világon rendkívül sok és kiváló borpárlat készül. Tudni kell azt is, hogy a bor lepárlásából készül arányaiban a legtöbb párlat. A minőségi szőlőbor-párlatok jellegzetes színüket, zamatukat a lepárlás után, a tölgyfahordókban való hosszas (akár 50-70 évig tartó) érlelés alatt nyerik el. E párlatok számos elnevezéssel (brandy, weinbrand, branntwein, vinjak, aguardante, aguardiente) kerülnek forgalomba, de a mezőnyből kiemelkedik két védet név, a cognac és az armagnac. Mindkettő egy-egy francia régió fehérboraiból készül, némileg eltérő technológiával. (Utóbbi miatt az armagnac szárazabb, íze erősebb, színe sötétebb.) A cognac ismertebb márkái: Courvoisier, Camus, Hennessy, Martell, Remy Martin. Az armagnac ismertebb márkái: Chabot, Clés des Ducs, Janneau, Marquis de Montesquieu, Sempé.
A borpárlat mezőny jellegzetes szereplői még például a görög Metaxa, amelyet kissé fűszereznek is, vagy a dél-amerikai pisco, melyet agyagedényben érlelnek. Ebbe a mezőnybe próbáljuk meg behelyezni a mi magyar borpárlatunkat kóstoljuk jó egészséggel.

Vörös Bikavér Érlelt Törkölypálinka 2011.

142.

2012/0222

AQUAVINICUM

ÉRLELT

TÖRKÖLY

Vörös Bikavér Pálinka
eperfa hordóban érlelve



A mai napon a párlat bemutatás során egy olyan pálinkát tudnék ajánlani, amely hányatott sorsúra sikeredett. Nem tudom, hogyan, s miként, de tény az, hogy ez a pálinka egyszerűen kimaradt a helyéről, amikor egy évvel ezelőtt a társairól írtam. Kicsit megfeledkeztem róla és így most utólag, pótlólag kerül felírásra a 2012-es párlataim közé, noha ez 2010-es cefre, 2011-es lepárlással és érleléssel. Az a legnagyobb szerencse a pálinkák világában a borok világával szemben, hogy itt igazán nem történik nagy baj, ha olykor megfeledkezünk egy-egy párlatunkról, sőt igazán akkor lepődünk meg legjobban, amikor egy ilyen régen felnyitott párlatot ismét birtokba veszünk és megállapítjuk róla, hogy egyre tökéletesebbé vált. Tehát ez folytatva az érlelt törkölypálinkák sorát ez egy vörös bikavér bor szőlőinek a törkölyéből készült pálinka. A különbség a többivel szemben annyi, hogy ez bizony nem három hónapig, hanem majd nem egy évig bújt meg az eperfa hordó dongái között. A bikavérről született egy kedves anekdota, amelyet a pálinkájára is alkalmazhatunk: A fejét mindenütt kegyeletes emlékezéssel felütő néphagyomány legendába burkolta a bikavér eredetét, melyek közül az egyik így szól: az Eger határában emelkedő Eged nevű hegyen remeték éltek, akik közül egy, Szent Egyed kegyetlen pogányoktól halt vértanúhalált. A szent vére leszivárgott a hegy lejtőire, s attól terem ott máig is oly tüzes, vörös bort, mint a jámbor remete vére, amely miatt a krónikák tanúsága szerint, nagy vitézségű török agák és bégek sem átallották megszegni Mohamed szigorú törvényeit. A néphagyományban élő legtöbb történet a török időkhöz köti a bikavér elnevezés keletkezését. Azt tartják, hogy az 1552-es ostrom idején, mikor a várvédők lankadni látszottak a folyamatos, embert próbáló harcban, a várkapitány, Dobó István megnyitotta a vár pincéit, és a harcolóknak bort hordatott szét. A vitézek a harc hevében ürítették az egri vörössel telt kupákat, amelyekből jócskán csorgott szakállukra, páncéljukra is. A várvédők bajuszáról, szakálláról csepegő vörös folyadékot meglátva, az ostromló sereg katonái között elterjedt a hír, vért, bikavért isznak a magyarok, azért olyan erősek. Legyünk hát mi erősebbek ennél a bikavér párlatnál és igencsak módjával fogyasszuk annak igencsak jótékony nedűjét.

Rizlingszilváni Érlelt Törkölypálinka 2012.

141.

2012/0221

AQUAVINICUM

ÉRLELT

TÖRKÖLY

Rizlingszilváni Szőlő Pálinka
eperfa hordóban érlelve



Tulajdonképpen az előző napon bemutatott törkölypálinkát folytatnám a mai napon is azzal a különbséggel, amelyet már tegnap is jeleztem a pálinka natúr változatának bemutatásakor, miszerint ez a fehér szőlőtörköly igen csak kedveli a hordós érlelést. Mivel talán a sárgás szín áll legközelebb hozzá, így az eperfa hordós érlelés kipróbálása mellett döntöttem. A párlat előtörténetéről még annyit szeretnék közreadni, hogy a szőlő maga Dunaszekcsői hegyen született és ott is került feldolgozásra. Egy a szőlészetben kezem alatt dolgozó kollégám tulajdonát képezte a gyümölcs, amelyet az én irányításom mellett dolgoztak fel bornak, és a továbbiakban is a visszamaradt bogyózott törkölyt az én útmutatásaim szerint erjesztették meg. Nem titkoltan azzal a céllal, hogy ebből közösen fogunk pálinkát készíteni. Ez annyit jelentett, hogy elméleti segítségem fejében meg kaptam a törköly két harmadát. Egy kicsit sajnos a lepárlással elcsúsztunk időben a nagy tél következtében, de amikor a légmentesen lezárt edények felnyitásra kerültek ugyanaz az aranysárga leveses bogyók néztek velünk szembe, mint lezáráskor. Nagyon fontos a cefre oxigéntől való távol tartása, mert így már a lepárlás elején szembetűnik, azaz illat, zamat és aroma anyag, amellyel később a pálinkában is találkozhatunk. A 21-es must fokú törköly megerjesztve 12-es alkoholú cefre kifőzését kezdtem meg, amely magas és jó mennyiségű alszeszt produkált az első lepárlás során. A finomítás kezdetén azonnal szembe tűnt, hogy alig tudtam előpárlatot leválasztani róla, mert szinte azonnal jó minőségű középpárlat kezdet el folyni. Mind minőségben, mind mennyiségben kiváló minőségű pálinka keletkezett, amelynek második részét rögtön érlelésre eperfa hordóba helyeztem. A három-négy hónapos érlelés végén érett, szép illat, telt vajas íz jellemzi, majd ezt a párlatot, amely a hordóból nyert fás színekkel, és aromákkal sokkal hamarabb, sőt szemben lesimul, ellágyul. Fogyasztását akár hölgyeknek is ajánlhatjuk, száraz sütemények délutáni majszolása közben.

Vörös Bikavér Natúr Törkölypálinka 2011.

34.

2011/0225

AQUAVINICUM

NATÚR

TÖRKÖLY

Vörös Bikavér Pálinka
üvegben érlelve

A törkölypálinka erjesztett szőlőtörkölyből készülő, emésztést segítő, étkezés után kis mennyiségben fogyasztott párlat, az egyik legrégebbi pálinkafajta. A 2008. évi LXXIII. pálinkatörvény szerint csak olyan törkölypárlat nevezhető törkölypálinkának, amely Magyarországon termett szőlő törkölyéből készítenek, valamint cefrézését, párlását, érlelését és palackozását is Magyarországon végezték. A sűrítményből, aszalványból, szárítmányból készült termék nem nevezhető pálinkának. Törkölynek nevezzük a szőlő feldolgozása után a présben visszamaradó, növényi részekből álló anyagot. Az időjárástól, a fajtától és a feldolgozás módjától függően 15-30% törköly keletkezik borkészítés során, ebből készül a törkölypálinka. Korábban az egyik leggyakoribb pálinkafajta volt. Az 1950-es években a pálinkák 30%-a törkölypálinka volt, ez az arány a későbbiekben csökkent. Az 1960-as évektől létezik a tokajiaszú-törkölypárlat, amelyben egyesül az olasz törkölypárlatokra jellemző íz az aszúborok illatával. Nevezik még csiger- vagy vizestörkölynek is. A törkölypálinka főzése a XVII. században annyira elterjedt, hogy törvénnyel kellett szabályozni, ezért feltehetőleg meghonosodása a XV. századra tehető, de ekkor már ismerték a főzést. Mestereink valószínűleg német származásúak voltak. A pálinkafőzés februárban, márciusban, de legkésőbb áprilisban megindult, különben a törköly használhatatlanná vált. A vörös szőlő törkölye értéktelenebb, mert hamar ecetes erjedésnek indul. Természetesen ma már ez nem egészen így van, hiszen a technológiai fejlődés lehetővé teszi ezek kezelését. A Vörös Bikavér bor törkölye ezen a környéken különösen is előkelő helyen szerepel. A vörös törkölypálinkák királya, csúcsa ez a párlat. Magam is gondosan válogatott vörös szőlőfajtákat raktam össze: kékfrankos, cabernet franc, oportó, merlot és kadarka, amely a párlat szívét alkotja. Hogy mennyire értékelik ezt még az Alföldön is nagyon jól bizonyítja, hogy a teljes ismeretlenségből, első Keceli pálinkaversenyen indulva ezzel a párlattal azonnal ezüstérmet hódítottam el, amely azt hiszem, hogy nem rossz eredmény. Ajánlom ezt az italt főleg férfiaknak hal ételek előtt és után.

Rizlingszilváni Natúr Törkölypálinka 2012.

140.

2012/0220

AQUAVINICUM

NATÚR

TÖRKÖLY

Rizlingszilváni Pálinka
üvegben érlelve



A mai napon bemutatásra kerülő pálinka nem követi az eddigiek sorát, hanem azzal ismételten visszaérkezem a Natúr Pálinkák, Törköly Párlatai alcsoporthoz. A rizlingszilváni szőlő törkölye, mint minden fehér szőlő törkölye különleges odafigyelést igényel, hogy abból megfelelő mennyiségű és minőségű párlat keletkezzen. Ezt a szőlő Magyarország második legelterjedtebb minőségi fehérborszőlő-fajtáját a svájci Thurgau kanton szülötte Dr. H. Müller a Geisenheim-i Kutató Állomáson állította elő 1882-ben. A német nyelvterületen Müller Turgau-ként ismert, fajta hibrid a szőlőtermesztés északi határához közeli területek egyik közkedvelt fajtája Európa szerte. Származása bizonytalan. Az újabb genetikai kutatások szerint a Rajnai rizling mellett a fajta másik szülőjeként a Zöld szilváni helyett inkább a Chasselas-t tartják valószínűbbnek. Levele szép ötkaréjú, mélyen tagolt, sarkos, hólyagos felületű. Átlagos években szeptember második dekádjában szüretelhető. Bőtermő, könnyen túlterhelhető. Hátrányos tulajdonságai még, hogy fagytűrő képessége csupán közepes és rothadékony. Bora illatos, gyors fejlődésű, esetenként lágy. Az illat- és zamatanyagok már alacsonyabb mustfoknál (15-16 mustfok) is kialakulnak. Az említett tulajdonságai és különösen rothadásérzékenysége miatt a jövőben elsősorban a kisüzemek, házi- és hobbikertek megbecsült fajtája lehet. Illat és zamat anyagai miatt számomra az egyik legkedveltebb fajta, amelyet szívesen házasítottam különféle más szőlőkkel, azok törkölyeivel. Mindamellett férfias jellege és karaktere azért behatárolja, az őt szívesen fogyasztok körét. A másik fontos dolog, hogy az Európai Unió ennek a szőlőnek sem engedi használni ezt a nevét, helyette előírták számunkra a Müller-Thurgaut, de engem ez mondjuk nem nagyon zavar, nekem ez a szőlő, a bora és a pálinkája is Rizlingszilváni marad. Mint minden illatos fehér szőlő törkölye ez is igen hálásan visszaadja a szőlő, illetve a borának beltartalmát. A hordós érlelést is szereti, így natúran mindenféleképen a különlegességet kedvelőknek ajánlanám, mert a párlatból kiáradó tömény illat és zamat világ annyira bonyolult és összetett, hogy szinte órákat ellehet felette poharazgatva elmélkedni.

Meggy Ágyas Gyümölcs Párlat 2012.

139.

2012/0219

AQUAVINICUM

ÁGYAS

GYÜMÖLCS

Meggy Gyümölcs Párlat
üvegben érlelve



Nem szeretném, ha egyhangúságba fulladna a párlataim bemutatása, de továbbra is a párlat rendszerem Ágyas Pálinkáinak csoportjának egy új tagját szeretném felkínálni, ezúttal azonban a gyümölcs párlatok alcsoportjába. Ez annyit is jelent, hogy a trópusi égővből visszaérkezünk szűkebb hazánk területére. A párlat alapját a már sikerrel bizonyított Cseresznye pálinkám adja, amelybe némi kis része éppen ennek az ágynak a gyümölcse adja, ráadásul rokona is a cseresznyének. Innen már nem nehéz kitalálni, hogy a meggyről van szó. Érdekes, hogy amikor erről a gyümölcsről beszélünk a legnagyobb természetességgel gondoljuk azt, hogy az magyar gyümölcs, pedig sajna ez nem így van. Ugyanis a meggy őshazája Észak-Indiától a Balkánig terjed, és mindenütt fellelhető. Erről tanúskodik többek között az is, hogy a meggy szó az egyetlen, minden bizonnyal finnugor eredetű gyümölcsöt jelentő szavunk, míg a többi gyümölcs neve a bolgár, a török és a szláv nyelvekből származtatható. Ez persze nem jelenti azt, hogy nálunk nem vált őshonossá ez az apró méretű, kerek, édeskésen fanyar ízű gyümölcs. Színskálája a világospirostól egészen a bordóig terjed. Fajtáit folyamatosan keverik. Létezik vadmeggy, spanyolmeggy, cigánymeggy, a leggyakoribb a Pándi-meggy, a Meteor korai és a Favorit. Ebben az esetben a Meteor meggy aszalványát használtam ágyként a párlathoz. A párlatban cigánymeggy található kis mennyiségben. A cseresznye szedése után már nem maradt energiám meggyet is szedni, de idén mindenképen sor fog rá kerülni, vagy vásárolni fogok megfelelő mennyiséget. Mindenekelőtt beltartalma az, amely érdekessé teszi az A és B vitamin minden fajtája megtalálható benne, ezen kívül C vitamin és szelén tartalma is említésre méltó. Vírusölő, vértisztító hatású. Serkenti a máj- és veseműködést. Idősebb korban a megbomlóban levő hormonháztartás szabályozásában fejti ki jótékony hatását. Mindezek remélhetően felkeltik mindenkinek a figyelmét és mivel a legnagyobb pálinkaházak készítenek nagy sikerrel ilyen pálinkát, így erre én is szeretnék benevezni, de addig is ez némi figyelem felkeltésre alkalmas párlat. Kóstoljuk nagy kíváncsisággal!

Papaya Ágyas Vegyes Gyümölcs Párlat 2012.

138.

2012/0218

AQUAVINICUM

ÁGYAS

VEGYES

Papaya Vegyes Gyümölcs Párlat
üvegben érlelve



A most bemutatásra kerülő párlattal tovább folytatom az Ágyas Párlatok sorozatot azon belül is pedig a déli gyümölcsökkel készített párlatokat. Ez a párlat, amely most bemutatásra kerül egy nálunk nem túlságosan közismert, nem túlságosan gyakorta használt gyümölcsből készült. Már annyira déli ez a gyümölcs, hogy nem is Európai, hanem sokkal inkább forróégővi. A Caricaceae, vagyis a dinnyefafélék családjába tartozó papaya, (Carica papaya) valószínűleg Mexikó déli részéről és Közép-Amerikából származik, de mára a trópusi és szubtrópusi területeken az egész világon ismert. Először az indiánok termesztették és az európaiak terjesztették el. A 16. század közepén a spanyol tengerészek vitték Manilára. Onnan jutott el a papaya a Föld többi trópusi térségébe. Magyarországra egész évben szállítják repülőn, vagy hajón, Brazíliából, Costa Ricáról, Kenyából és az Elefántcsontpartról, egy nagykereskedő véleménye szerint a legjobb fajta papaya Thaiföldről származik. A növény a botanika szemszögéből nézve elfásult gyógynövény. A gyümölcs a levelek alatt csüng, körbe a törzs körül, általában körte formájú. Különösebb illata nincs. Az illata a sárgabarackra illetve a sárgadinnyére emlékeztet, gyümölcssav-tartalma csekély. A súlya a papaya fajtájától függően akár több kilogrammos is lehet, de a Magyarországon kapható papaya súlya általában maximum fél kiló körüli. Nagyon lédús gyümölcs, 90 százaléka víz. Energiatartalma 126 J, fehérjét 0,4, zsírt 0,1, rostot 0,7 grammot találunk benne százgrammonként, sok C-vitamint, aszkorbinsavat is tartalmaz, de ennél is jelentősebb az A vitamin tartalma. Papaint és más hasznos enzimeket, közel 20-féle aminosavat, B-, C- és E-vitamint, kalciumot, vasat is kimutattak benne. A papaya termésének húsos részei tejszerű anyagot tartalmaznak, az ebből kinyert papinszerű fehérjebontó enzimet húspuhítóként, sörstabilizálóként, továbbá a gyógyászatban emésztést elősegítő gyógyszerek készítésére használják Az egész növényt, szinte minden alkotórészét felhasználják a természetgyógyászatban. Fogyasztását cukorbetegeknek, fogyókúrázóknak, emésztési problémák (pl. székrekedés, savhiány, puffadás, teltségérzet) megszüntetésére, epe-és májproblémák orvoslására, valamint kiadós lakomákat kedvelők számára javasolják. Kóstoljuk mi is bátran ezt a párlatot.