142.
2012/0222
AQUAVINICUM
ÉRLELT
TÖRKÖLY
Vörös Bikavér Pálinka
eperfa hordóban érlelve
A mai napon a párlat bemutatás során egy olyan pálinkát tudnék ajánlani, amely hányatott sorsúra sikeredett. Nem tudom, hogyan, s miként, de tény az, hogy ez a pálinka egyszerűen kimaradt a helyéről, amikor egy évvel ezelőtt a társairól írtam. Kicsit megfeledkeztem róla és így most utólag, pótlólag kerül felírásra a 2012-es párlataim közé, noha ez 2010-es cefre, 2011-es lepárlással és érleléssel. Az a legnagyobb szerencse a pálinkák világában a borok világával szemben, hogy itt igazán nem történik nagy baj, ha olykor megfeledkezünk egy-egy párlatunkról, sőt igazán akkor lepődünk meg legjobban, amikor egy ilyen régen felnyitott párlatot ismét birtokba veszünk és megállapítjuk róla, hogy egyre tökéletesebbé vált. Tehát ez folytatva az érlelt törkölypálinkák sorát ez egy vörös bikavér bor szőlőinek a törkölyéből készült pálinka. A különbség a többivel szemben annyi, hogy ez bizony nem három hónapig, hanem majd nem egy évig bújt meg az eperfa hordó dongái között. A bikavérről született egy kedves anekdota, amelyet a pálinkájára is alkalmazhatunk: A fejét mindenütt kegyeletes emlékezéssel felütő néphagyomány legendába burkolta a bikavér eredetét, melyek közül az egyik így szól: az Eger határában emelkedő Eged nevű hegyen remeték éltek, akik közül egy, Szent Egyed kegyetlen pogányoktól halt vértanúhalált. A szent vére leszivárgott a hegy lejtőire, s attól terem ott máig is oly tüzes, vörös bort, mint a jámbor remete vére, amely miatt a krónikák tanúsága szerint, nagy vitézségű török agák és bégek sem átallották megszegni Mohamed szigorú törvényeit. A néphagyományban élő legtöbb történet a török időkhöz köti a bikavér elnevezés keletkezését. Azt tartják, hogy az 1552-es ostrom idején, mikor a várvédők lankadni látszottak a folyamatos, embert próbáló harcban, a várkapitány, Dobó István megnyitotta a vár pincéit, és a harcolóknak bort hordatott szét. A vitézek a harc hevében ürítették az egri vörössel telt kupákat, amelyekből jócskán csorgott szakállukra, páncéljukra is. A várvédők bajuszáról, szakálláról csepegő vörös folyadékot meglátva, az ostromló sereg katonái között elterjedt a hír, vért, bikavért isznak a magyarok, azért olyan erősek. Legyünk hát mi erősebbek ennél a bikavér párlatnál és igencsak módjával fogyasszuk annak igencsak jótékony nedűjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése