611.
2014/0714
AQUAVINICUM
NATÚR
GYÜMÖLCS
Meteor Korai Meggy
üvegben érlelve
A hétfő sem kezdődhetett másként, mint a hétvége
élményeinek közreadásával elsőként hajnalban, a szőlőben, ahol már minden
munkatársam érdeklődve várta a híreket. Mondanom sem kell, hogy jól esett
fogadni a sok gratulációt. Aztán később a munkát már a főzdében folytattam,
ahol a tulajdonos is érdeklődve várta az eredményeimet, amelyeket az oklevelek
bemutatásával közre is adtam neki. Gratulált is annak rendje és módja szerint,
de egy kicsit azért őszintétlen volt a mosolya. Ez engem azonban cseppet sem
zavart, hiszen fél év alatt 130 elismerést beseperni borokkal és pálinkákkal
biztosan nem sok pincészet dicsekedhet.
Ezek a sikerek, mint ahogy már írtam is korábban némiképpen teherként is
nehezednek kicsit a vállamra, és amikor újból egy-egy ital elkészítéséhez
fogok, mindig fel is merül bennem az elvárás a minél jobb eredményre. Az eddig
megszokott Aquavinicum Párlat Rendszeremben többnyire a natúr pálinkától, az
érlelten át, az ágyasig szoktam bemutatni az adott párlatcsaládot, esetleg a
végén a likőrrel. Ezúttal szakítva ezzel a mintával, most éppen a natúr
változatot mutatom be utoljára. A korai Meteor meggy érdekessége, hogy ez a
gyümölcs nem vásárolt tétel, hanem saját gyümölcsösünkbe termett, és ezt bizony
a feleségemmel nekünk kellett leszednünk, majd fel is dolgoznunk. A tétel
kimagozására nem került sor a cefre beoltása előtt, hanem két nappal később,
amikor már beindult az erjedés, akkor került leöntésre róla a gyümölcshús, úgy
hogy azért egy húszszázaléknyi mag azért a hússal együtt erjedt. A meggyeknél
megszokott heves, és intenzív erjedés kiküszöbölése érdekében a cefre hűtését
úgy végeztem el, hogy azt a pincében vittem végbe, ahol 12 celziusz volt a
hőmérséklet, így azonban hidegtűrő élesztővel oltottam be, hogy azok
megfelelően dolgozzanak. A 12 napos erjedés középső szakaszában a kotyogóval
történt erjedést megszakítva egy nap egyszer megkevertem a cefrénket, de az
utolsó négy napban már nem nyúltam abba bele. Az eredmény jó lett. Már illatában éreztük a telt meggykaraktert, és
szinte csodálkoztunk, hogy nem meggyszörp színű az ital, hanem áttetsző,
tiszta, mint a gyémánt. Olyan, mint mikor gyerekként megszárítottuk a napon a
gyümölcs magját, hogy aztán feltörve, felfaljuk mandulás belsejét. Persze ez az
ital nem gyereknek való, szinte örülünk, hogy felnőttünk hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése