Vadőszibarack Érlelt Vadgyümölcs Pálinka 2014.

555.

2014/0413

AQUAVINICUM

ÉRLELT

VADGYÜMÖLCS

  Vadőszibarack

  barackfával érlelve

 

 

 

 

 Amikor a nagyböjti idő végén elérkezünk Virágvasárnaphoz, már nagyon közel járunk húsvét ünnepéhez. Ilyenkor igen felfokozott lelkiállapotban dolgozunk napok óta, és készülünk az ünnepekre. Ráadásul nekünk az egyre szaporodó pálinka és bor versenyek is egyre inkább felturbózzák pincészetünk mindennapjait. Alig gyűjtjük be egyik versenyen az oklevelek, és máris a következő versenyre indítjuk el italaink nevezését. Az Igali verseny nagyon jól sikerült, és maga díjkiosztó is fergeteges hangulatban telt el, biztos, hogy itt még meg fogunk fordulni. Gondolatainkat azonban visszaterelve a pálinkák világához, örömmel mondhatom a vadgyümölcsök kedvelőinek, hogy a tegnapi napon bemutatóját megkezdett vadőszibarack pálinkának van folytatása. Azaz a mai napon a vadőszibarack pálinka érlelt változatát szeretném bemutatni. Ezen a napon nem is nagyon bántam, hogy különösebben nem kellett másik pálinka készítésével foglalkoznom, hiszen a hordós érlelés az viszonylag mindig egyszerűbb. Ezúttal is saját fájának fájával végeztem el az érlelést, amelyhez szerencsére nem is kellett messzire mennem, hiszen édesapám udvarában három ilyen fa is terpeszkedett, és a gyümölcsök nagy része is ezekről a fákról származott, így nem véletlen, hogy ez az ő pálinkája is, csupán a cefrézést végeztük el közösen. Éppen a születésnapját is nála ünnepeltük, így a fa beszerzése sem, került még különösebb időbe sem. Ennek a gyümölcsnek a termőképessége rendszeres, és bőséges, főleg, ha védett helyen van, akkor roskadásig képes megtelni gyümölcsökkel, igaz azok ilyenkor elég aprókák lesznek. Fontos ilyenkor a teljes kimagozás, mert a mag és a gyümölcshús aránya majd nem azonos, és a kevés gyümölcshús is a mag körül mag ízűvé képes válni. Gyümölcse is könnyen felismerhető, hiszen középnagy, szinte szabályos gömb alakú. Színe fehéressárga, a naposoldalán pirossal mosott. Húsa zöldes fehér, rostos, de bőlevű, a magja körül élénk piros, teljesen magvaváló. Íze kellemesen édes-savas, jellegzetes vadas zamattal. Enni nem nagyon szeretik, mert kissé kesernyés és nem is olyan zamatokkal bír, mint a nemes őszibarackok, sokáig zöld és kemény, amikor meg beérik, akkor meg már hirtelen szottyossá válik az állaga. Cefrének azonban kiváló, és a belőle készülő pálinka is semmivel nem összetéveszthető.