519.
2014/0308
AQUAVINICUM
NATÚR
GYÜMÖLCS
Sárgadinnye törköly
üvegben érlelve
Az az igazság, hogy még hétköznap is tisztában
voltam azzal, hogy ez a hétvége nem lesz más, mint egy nagy rohanás. A
természet gondoskodott arról, hogy az időjárásra ezúttal ne legyünk panaszunk,
és ez már fél sikert ígért a hétvége eseményeire. Nem is volt más feladatom,
mint saját pincészetemben ténykedni, mert sem a szőlészetben, sem a bérfőzdében
nem volt tennivalóm ezen a hétvégén. A pálinka család, amelynek bemutatásának
azonban ezen a napon neki fogok, az nem akármilyen lesz, hiszen nem sokan
vannak, akik ilyen párlat elkészítésének egyáltalán neki állnak. A mi cefrénk
is, amelyet a komámmal közösen vásároltunk, de jórészt én készítettem el, egy
olyan gyümölcsből állt, amely hazánkban termett, még pedig Sellyén. Aki egy
kicsit jobban jártas a növényrajzban az már kapizsgálja, hogy ha arról a
vidékről van szó, akkor bizony nem lehet más gyümölcsről szó, mint a nyár egyik
nagy slágeréről, a sárgadinnyéről. Bizony kevesen vannak, akik nem szeretik ezt
a hidegen, a nagy melegben fogyasztott méz édes gyümölcsről, amit pontosan így
is reklámoznak, hogy mézédes. Ahhoz azonban, hogy ebből a nagy víztartalmú
gyümölcsből pálinka készüljön, ahhoz nem kis felkészültség szükségeltetik.
Pincészetünk is első alkalommal vetemedett arra az elszántságra, hogy
megkísérli a lehetetlent, és párlatot készít ebből a nagy részt vízből álló
gyümölcsből. Nyilvánvalóan több mázsa alapanyagra volt szükség ahhoz, hogy
ebből egyáltalán számottevő pálinka készülhessen. Az is egyértelmű volt, hogy
ilyen mennyiségű sárgadinnye lecefrézése nem kis munkát igényel. Mert itt is
előlépett, azaz alapszabály, hogy a cefrébe csak az a gyümölcs rész kerülhet
bele, amit magunk is elfogyasztunk. Ebből adódott, hogy a sárgadinnyét meg
kellett gondosan hámozni, sőt a magrészét is el kell távolítani. Továbbá a
sárgadinnye húsát még le is kellett darálni, hogy a pektinbontás megfelelő
hatásfokkal érvényesüljön. Természetesen olyan gyümölcsök esetében, amely
alacsony alkoholtartalommal rendelkezik, minden esetben hozzá szoktunk adni
olyan gyümölcsöt, amely tartást ad a cefrének az erjedés időszakára. Ez a gyümölcs,
pedig általában az alma szokott lenni. Az almát is gondosan ledaráltunk a
sárgadinnyével együtt, majd persze következett a pektinbontás, és a sav
beállítása, hiszen ez a gyümölcs is nagyon savszegény. Egy dilemma azonban még
mindig fennállt, hiszen a legenda szerint e gyümölcsnek csak a borát érdemes
desztillálni, a húsát nem. Hát ez a pálinka éppen csak a húsából készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése