Hardy vajkörte

Hardy vajkörte

Hason nevei: Hardy vajoncza, Gellert vajkörte, vagy ahogy a franciák nevezik Beurré Hardy, de Németországban, így hívják Gellerts Butternbirn. Származását tekintve a XIX. Századig kell visszamennünk a múltba. A francia gyümölcs termesztők általában megegyeznek abban, hogy e kitűnő körtét Bonnet, bonlogne sur-mer-i gyümölcsésznek köszönhetjük, aki 1820-ban hozta létre, csakhogy a magról kelt anyafa csupán Bonnet halála után termett először; nem ő, hanem Jarmin bourg-la reiuei gyümölcskertész kezdette elterjeszteni 1855-ben elkeresztelve azt előbb a Luxenburgi kert egykori igazgatója Hardy nevéről. A német gyümölcsészek keveset emlegetik a Hardy vajkörteként, melyet azonosnak tartanak azon fajjal, melyet Oberdieck Van Mosstól 1838-ban név nélkül kapott meg ojtóvesszőkben és Gellert, híres német regeköltő nevéről kereszteltek el. Azonos-e valóban a Hardy vajkörte a Gellert vajkörtével? Sokáig, évtizedeken keresztül vitatott volt, hogy a kettő azonos-e egymással. Bereczki Máté is így vall erről könyvében: „Még nem volt módomban kitapasztalnom. Annyit azonban észrevettem, hogy a Hardy vajonca Szakolczay Lajos törvényszéki bíró kertében, Aradon, ahol e faj gyümölcsét és növényzetét lejegyeztem, egészségesebb és szabályosabb termetű fát nevel, mintsem nálam a Gellert vajonca. Azóta azonban nyilvánvalóvá vált, hogy e világfajta kettős elnevezése azóta is fennmaradt, pedig egy azon gyümölcsről beszélünk. Napjainkban hazai elterjedését tekintve üzemi gyümölcsösökben 3,1%, de jelentős lehet a kiskertekben megtalálható egyedek száma is. Művelési módját tekintve birsen és vadalanyon is egyaránt jól fejlődik, közbeoltásra ezt a fajtát használják. Kevés oldalelágazása miatt koronanevelése körülményes. Termőhely igénye védett fekvést kíván, gazdaságosan csak jó talajon és elegendő nedvesség mellett lehet termelni. Ezzel el is érkeztünk magához a fához. Erőteljes igen edzett, korán és bőven termő, fölálló vagy éles szögekben fölfelé törekvő ágaival, melyek gyümölcsöző szervekkel hamar és jól beruházkodnak, sűrűlombos, magas gúla alakú koronát alkotó. Vadalanyon inkább díszlik, mintsem birsalanyon. Alkalmas szálas fának is, gúlafának is. Kellőleg nyirkos, iszaplerakodásból álló talajban vígan nő és gazdagon terem. Gyümölcsei jól állják helyüket a fán. Vesszői elég számosak, hosszúak, vastagok, hegyük felé kissé elvékonyodó, kissé görbék és könyökösek; merevek, bordázatlanok; fölállók vagy kissé nyílt szögekben fölfelé törekvők; gyenge korukban sűrűn és finoman molyhosak; érett korukban csupaszak, zöldes barnák, hegyüknél pirossal kissé mosottak; apróbb-nagyobb, kerek, fakó pontokkal elég sűrűn pontozottak; rendetlen, többnyire azonban rövid levélközűek. Rügyeit tekintve középnagyok, kúposak, hegyesek, a vesszőtől jó elállók, sötétbarnák; elég kiálló, bordázatlan talapon ülők. Virágrügyei ugyancsak középnagyok, hosszas kúposak, hegyesek, szürkével árnyalt pirosas barnák. Levelei ezzel szemben elég nagyok, vagy középnagyok, vastag és keményszövetűek, tojásdadok, itt-ott szív alakúak, itt-ott pedig körülékesek; rövidke, szúrós hegyben végződök; csatornásak; inkább vagy kevésbé íveltek, itt-ott rendetlenül hullámosak; vízirányosan elállók vagy kissé lefelé görbülök; gyenge korukban finoman molyhosak; ért korukban, csupaszak, simák, fényesek, sötét zöldek; széleiken ritkásan és tompán fűrészesek; nagyrészt azonban csaknem épszélűek. Levélnyelük a vesszők alján hosszas, középvastag, hajlékony, feljebb pedig rövides és elég merev; csaknem vízirányosan elálló. Levélpálhái áridomúak, szétállók, elég tartósak. Virágrügyet körítő levelei széles kerülékesek; csaknem laposak, épszélüek; fölálló, hosszas, hajlékony nyelőkről lankadtan lefelé konyulok. Érési ideje szeptember második felében szedik, szedésétől október végéig fogyasztják, de hűvösebb tájakon ez akár október végéig is eltarthat. Kitűnő, első osztályú csemegegyümölcs, de tárolhatóságára való tekintettel a konzervipar is használja. Közkedvelt tárgya a pálinkakészítőknek is. Gyümölcse: középnagy, 145-200 gramm súlyú, alakja széles tojásdad, nyak nélküli körtealak, tizedrészével hosszabb, mint amilyen széles. A gyümölcs alakja nagyon változó, majd tompa, majd kissé hegyes kúpalakú, néha tompa csigaalakú: egyik oldalán hízottabb, mint a másikon; különben rendszerint síkfelületű. Zöme a középtájnál jóval alább, a kelyhes vég felé esik, honnét kelyhe felé majd szelíden, majd hirtelen gömbölyödve boltozódik s kelyhe körül ferdén álló, szűkes karimában végződik; szára felé pedig, majd szelíden fogyva vastag, tompa kúpos véget alkot, majd pedig hirtelen fogyva és behajlást is alkotva, rövid és kevéssé tompa kúpos végben enyészik el. Szára rövides vagy középhosszú, vastag vagy középvastag, fás, bunkósan végződő, végig barnamázas; a gyümölcs csúcsán, csekélyke mélyedésből, ferdén kiálló vagy az egyik oldal fölemelkedése mellé csaknem a fölszínre ferdén helyezett. Kelyhe nyílt; fölálló vagy néha szétterülő, törékenyhegyű osztványaival inkább vagy kevésbé tágas, de nem mély üregben ülő, melynek falain szelíd, lapos bordák láthatók, melyek elenyészően e gyümölcs derekára is fölvonulnak s annak gömbölydedségét kissé megzavarják. Bőre kissé vastag, sima, de száraz és finoman érdes tapintású; eleinte homályos zöld; éretten zöldessárga; napos oldalán is csak kissé élénkebb sárga, minden pirosságot nélkülöző. E színezetből azonban némely gyümölcsön mi sem látszik ki; mert az egész felület finom, barna csaknem áttetsző rozsdával van elfátyolozva. Húsa fehér, néha sárgásba és zöldesbe is játszó fehér, finom teljesen szétolvadó; magtokja körül is alig észrevehetően köves- szemcsés; leve rendkívül bő, cukros, üdítő, finom savannyal emelt, igen kellemes, gyöngéden illatos és fűszeres ízű. Magtokja csaknem zárttengelyű; tömlőcskéiben többnyire idétlen, néha azonban egy-egy ép, hosszas tojásdad, fekete magot rejtő. Ellenálló, igényes fajta. Elég bőven és rendszeresen terem, annak ellenére, hogy csak középkésőn fordul termőre. Száraz körülmények között a termései apróvá válhatnak. Részben öntermékenyülő. Jó virágport ad, elég jól termékenyül. Jól termékenyíti a Clapp kedveltje, az Esperen bergamottja, az Avranchesi jó Lujza, a Hardenpont téli vajkörte, a Téli esperes és a Vilmos körte, Nemes Krasszán, Serres Olivér, Conference, Triumph de Vienne. Ellenálló, igényes fajta. Gazdasági értéke jó termesztési tulajdonságai miatt őrzi meg jelentős helyét az őszi körtefajták között, Intenzív körülmények között egyre növekvő jelentősége van az árugyümölcs termesztésben. Bereczki Máté leírásához visszakanyarodva, aki a következő észrevételt fűzte a fajta leíráshoz: Abból ítélve, hogy Aradon, Szakolczay Lajos barátomnál jól díszlik és rendesen terem; nagyon valószínűnek tartom, hogy hazánkban mindenütt, a hol a föld nyáron át is elegendő nyirkos maradhat, jól fog díszleni és teremni is. Nálam a Gellért vajonca, mint mondám, nem nevel egészséges fát és így, ha fajom azonos a Hardy vajoncával, alig hiszem, hogy vidékem viszonyai közé beillenék.