Vegyes Érlelt Fehér Borpárlat 2013.

358.

2013/0520

 

 

AQUAVINICUM

ÉRLELT

BOR

  Vegyes Fehér Bor

  tölgyfával érlelve

 

 

 

 Az elkövetkezendő napokban különböző bor cefréket fogok desztillálás alá vetni. Természetesen nem olyan borokat, amelyek hibásak, hanem igyekszek mindig a lehető legjobb borokból párlatot készíteni. Érdekes módon hazánkban kissé idegen a borpárlat készítése. Sem a borászok, sem pedig a kispince tulajdonosok féltve őrzik pincéjükben boraikat. Pedig a borpárlat más néven a brandy – egyes országokban vagy az angol köznyelvben – egyéb erjesztett gyümölcs, vagy törköly párlatát is jelentheti, melyek gyümölcs- illetve törkölypálinkaként is ismertek. Az Európai Unióban csak a szőlőborból készült, érlelt borpárlat lehet brandy, így Európában a brandy és a borpárlat sem azonos fogalmak. A köznyelvben a brandyt gyakran konyaknak nevezik a híres, eredetvédett cognac borpárlatok után. Egyes likörők megnevezése hagyományosan magában foglalja a brandy szót abban az esetben is, ha nem tartalmaznak borpárlatot. Ilyen a prune brandy, orange brandy, apricot brandy és a cherry brandy (szilva-, narancs-, sárgabarack- és cseresznyelikőr), melyek finomszeszből is készülhetnek. A brandy eredete egyértelműen a szeszfőzés megjelenéséhez kötődik. Már az ókori Görögországban és a Római Birodalomban is voltak magas alkoholtartalmú italok, és története akár az ősi Babilónig visszavezethető. A borpárlat mai formájában a XII. században jelent meg először, és a XIV. században lett népszerű. Eredetileg tartósítás céljából párolták le a bort, és hogy a kereskedők könnyebben szállíthassák. Az is valószínű, hogy fizetendő adót akarták így csökkenteni, amit űrtartalom alapján kellett fizetni. Eredetileg fogyasztás előtt borrá akarták visszahígítani. Felfedezték azt is, hogy miután fahordókban tárolták, a borpárlat íze sokat javul. A víztartalom csökkentése mellett a lepárlás számos aromaanyag létrejöttét és lebomlását okozza, alapvetően megváltoztatva a kapott párlat összetételét. A színezőanyagok, cukrok és sók, mivel nem illékonyak, hátramaradnak a lepárlóüstben. A párlat így sokban különbözik az alapanyagától. A borpárlatokat az európai hagyomány szerint szobahőmérsékleten fogyasztják, egy felfelé szűkülő, tulipánforma pohárból, míg a Távol-Keleten jégre töltik. A borpárlatok íze és aromája kellemesebb, ha az ital hűvös, így a legtöbb otthonban egy kevés hűtést igényel. Mindenesetre érdemes kipróbálni, hogy mi mit tudunk ebből kihozni.