Kékfrankos rózé borseprő

Kékfrankos rózé borseprő

A hegyközségünk területén a vörös szőlők között azért a kékfrankos fogalomnak számít. Nagyon régóta jelen van és szinte minden művelési módban dolgoznak vele a gazdák. Származása pontosan nem tisztázott, feltételezések szerint a kékfrankos keleti eredetű szőlő, a kutatások szerint a Kapri-tenger partvidékéről származik. Ezzel ellentétben Sopronban a legendák úgy tartják a fajta a nevét a napóleoni időkben a monarchia területén járt francia katonáktól kapta, feltehetőleg a kék színű pénzérméjük után. Természetesen elterjedését nem ennek köszönheti sokkal inkább beltartalmának, ízének, illatának. A legelterjedtebb vörösbort adó szőlőfajtánk (a kékszőlők közül aránya 40%). A fajta a környező országokban is jelen van, mint Blaufrankisch, Blauer Limberger vagy Lemberger, Limberger, Franconia, Frankovka, Frankovka modra vagy Moravka. „Blaufränkisch. Főképp Ausztriában termesztik; könnyű és lédús, de legjobb esetben (Burgenlandban) is csak elfogadható vörös szőlőfajta” – írja a világ talán legismertebb borszakírója, az angol Hugh Johnson. Ő is tévedhet. Ugyanis valóban a kékfrankos Ausztriában ezer arcát mutatja, és Istennek hála nálunk is pompás gazdagságban gyönyörködteti az értő borivókat, vagy az ebből párlatot készítőket. Érdemes hát közelebbről is megismerni. Tapasztaltabb borivók, illetve szőlővel foglalkozok emlékezhetnek a hatvanas-hetvenes évek akkoriban elfogadhatónak tűnő, mégis reménytelenséget árasztó egyenboraira. Tudjuk, hogy a nagyüzemek nagy tárolóedényeiben hűtés nélkül túlmelegedhet a must, és ez be is következett mindenütt ebben az ősi területeitől megfosztott országban. A hatvanas években elterjedt vasbeton kádak kifejezetten hőszigetelő hatásúak voltak: a gyakran 35 fokra fölmelegedő mustot ez az anyag még az őszi hidegben sem engedte hűlni. Így a nagyüzemi borok illatszegények, fáradtak, jellegtelenek voltak. Ebbe a nagyüzemi sorba illeszkedett bele az elmúlt rendszer túlterhelt, ezért jó formáját bemutatni képtelen kékfrankosa. Ezzel szemben, illetve innen kellett a rendszerváltás után feltámasztani hamvaiból ennek a szőlőnek a párlatait. A kékfrankos szőlőből készült bo­rok általában tes­te­sek, bor­sos sa­vas­sá­guk mel­lé cse­resz­nyés-meggyes za­ma­tú gyü­mölcsösség tár­sul. A kékfrankosok sav- és csersav gazdagságuk miatt kiválóan alkalmasak arra, hogy rozébor készüljön belőlük. Ami a fajtát illeti: a megboldogult Monarchia területén és Németországban ismerik igazán. Voltak szomorúbb idők, amikor a piacot elárasztó, durva savszerkezetű kékfrankosokkal riogatták az embereket, de a modern borászati technológiák és a kifinomult borértés elterjedésével (végre egy pozitív globalizációs hatás!) polgárjogot nyert a testes, bársonyos, komplex, gyümölcsös kékfrankos. Tehát a kékfrankos egyik fő különlegessége, hogy ki tudja használni a különböző talajokban rejlő lehetőségeket, nem csak borvidékenként, de dűlőnként is különböző íz- és illatjegyekkel ajándékozva meg a borbarátot. A kékfrankos mindenképp a régió, azon belül is Magyarország egyik különleges fajtája, amit csak itt termelnek, itt vannak a gyökerei, és itt hoz a többi fajtával nem összehasonlítható aromákat, ízeket. Benne rejlő lehetőségeket valószínűleg még mi sem aknáztuk ki teljesen. Most leginkább a kékfrankos rósé boráról kellene megemlékeznem, mert a rósé bor készítése egészen más technológia, mint a vörös boré. Jellemzője, hogy korábban kell szüretelni, mint a vörösbornak, de ezt követően, mint a fehérbort úgy kell kezelnünk. A szőlő ilyenkor még különleges jegyeket mutat, de ehhez az kell, hogy gyors feldolgozásával készítettük ezt a friss gyümölcsös ízű és illatú elegáns színű divatos bort, melyet előételekhez és halfogásokhoz ajánlunk 18 °C - on. Izgalmas reduktív, fehérbor jellegű kedves és fiatalos rózsaszínes bor. Savai üdék, íze gyümölcsös, a nap minden szakában fogyasztható. Kicsit tovább lépve, mint pálinkást nem annyira a bora érdekel most, hanem a fejtések során visszamaradt üledék köznapi nevén a seprő. A bor készítése során a technológiából kifolyólag a kékfrankos rósé borseprő nem hasonlítható, és nem keverhető össze semmi mással. Ez a seprőpálinka üde színfoltot jelent a tiszta pálinkák palettáján. Érezhető a borseprő jellege és ezen belül a kékszőlő markánssága. Üde tiszta illata, a tökéletes alapanyagra, a hibátlan elválasztásra és finomításra vezethető vissza. Intenzív illatában egymás mellett bujkál az eper és a málna. Szájban előbb kissé erőteljes sav érzet hat, amit aztán a gyümölcsösség követ. Óh, igen, mondjuk, amikor beleszippantottunk: ez az igazi bátai fűszeresség és zamat! A korty, az élvezet igen hosszú: a pálinka lecsengésében visszaköszön mindaz a gondosság, amivel a szőlőt válogatták és a hordókat kiválasztották, a bort elkészítették, majd annak üledékét összegyűjtve abból párlatot varázsoltunk, amely lágy, komplex, jó ivású, kívánatos párlatot eredményezett.