Az utóbbi időben egy kicsit mindig adós maradok a nyertes, az elismert pálinkáink, boraink konkrét bemutatásával. Mindig dilemmám az, hogy mennyire fektessen az ember hangsúlyt arra amit elért. Az biztos, hogy nem szabad szégyelleni az eredményeket, a sikereket, de arra is figyelni kell, hogy az ember ne feltétlenül szálljon el ezektől a hatásoktól. A III. Vas megyei Pálinkaversenyen ez a párlat 20, azaz maximális pontszámot érdemelt ki, és ez a párlat az Erdei Faeper Akácfa hordóban érlelt változata volt. Érdekes módon a zsűri néhány apró hibát elkövetett az oklevél kiadásakor, az első ilyen hiba a feleségem nevének elírása, a második pedig, hogy szedernek írták a Faeper pálinkát, amelyet egyébként vannak az országban olyan tájegységek ahol valóban így nevezik a Faeper pálinkát.
A következő képen azt láthatjuk, hogy valójában az üvegben nálunk, hogyan is néz ki a fenti éremmel kitüntetett pálinka.
Ezen a versenyen nem csak oklevelet osztottak ki a nyerteseknek, hanem érmet is, amelyet a harmadik képen az oklevélre fektetve láthatunk. Az eredmény hirdetéskor a pincészetünk nevében én voltam az, aki kiment a színpadra és a Vám és Pénzügyőrség parancsnoka a nyakába akasztotta az érmet. Taps közben mindig felemelő érzés átvenni az elismerést, akkor is ha az egy kézfogásban nyilvánul meg, hát még akkor amikor az oklevélben és éremben is.
A következő képen az érem a pálinkás üveg nyakában található, ahol a legjobb helyen van, mert a párlatot illet minden dicséret, még akkor is, ha ebből az erdei gyümölcsből, amelyet én szedtem, tisztítottam, dolgoztam fel gondosan, erjesztettem meg, és desztilláltam le, majd akácfa hordós érlelésnek vetettem alá, annak ellenére, hogy ezt a módszert elég kevesen követik.
Érdekessége ennek a sikernek, hogy ennek a pálinkának a natúr változatát elvittem a Gyulai Pálinkaversenyre, ahol azt gyakorlatilag kizárták a versenyből mondván, hogy kicsit magasabb a réztartalma a megengedettnél. Mindebből a következtetés az lehet, hogy a fahordós érlelés jót tesz ilyen esetekben a pálinkának és képes még az is semlegesíteni az ártalmas anyagokat.
A jutalmazás ezzel még nem ért véget, mert minden arany minősítést szerzett pálinka kapott még egy emlékplakettet is. Azt azonban még az előbbiekhez hozzá kell tenni, hogy itt a Vas megyei Pálinka versenyen sokkal szigorúbban pontoztak, mint Gyulán a nagy nemzetközi pálinkaversenyen, mert a bronzérmet is csak 15 pont felett lehetett elérni, ellenben máshol már 14 ponttól bronzérem jár a pálinkának.
A 20 pontos pálinka egy versenyen gyakorlatilag kategória győztesnek számít, hiszen ennél több pontot nem lehet elérni. Ennek okán még egy bortárolót, valamint madáretetőt is kaptunk hozzá. Ezen a képen jól látható, hogy mi mindent lehet elnyerni egy kis odafigyeléssel, szeretettel, gondoskodással, tanulással. Ezen az úton a siker mellett nagyon sok kudarccal is meg kell küzdeni, de a lényeg, hogy soha sem szabad feladni, elkeseredni, hitünket elveszteni. Sokan a Gyulai kudarc után valószínűleg kiöntötték volna ezt a pálinkát, én helyett bíztam benne, és lehetőséget adtam arra, hogy bebizonyítsa, hogy benne van az, amelyet vártam tőle. Vadgyümölcsök kategóriában legyőzni a nagy kereskedelmi fözdéket nem egyszerű feladat, de ebből látható, hogy nem lehetetlen, sőt korrekt cefrézéssel, kiváló műszaki technológiával, kitartó főző és érlelő mesterrel még is megvalósítható.
Zárszóként annyit írnák, mondanák hozzá a fentiekhez, hogy a Muth Pálinka és Borpince nem egy egyszemélyes dolog. A közös két dolog benne, hogy a család tagjainknak egy közös pincénk van, de nem egy helyen, hanem külön-külön lakunk, külön-külön termelünk gyümölcsöket, szőlőket. A feldolgozás azonban közösen történik, ahogy a tárolás és az érlelés is, amelyet van szerencsém nekem irányítani, akár a bor, akár a pálinka esetében. Régebben még a saját nevemen is készült párlat, de amióta a pálinkafőző mesterséget is a helyi bérfőzdében én végzem, azóta nem kerül a nevemre pálinka, csupán bor. Családtagjaink: Muth Walter, az édesapám, aki második feleségével Bátán a Sík u. 29-ben lakik. Heilmann-né Muth Erzsébet a húgom, aki férjével Bátán a Fő u. 40.-ben lakik. Muth Tímea a nagyobbik húgom, aki az anyai családi házban maradt szintén Bátán, a Hősök-tere 2-ben lakik. Végül, de nem utolsó sorban Muthné Katona Mária, aki a pincészetünk tulajdonosa a Fő u. 36-ban lakik, ahol jó magam is vőként. Itt található az erjesztő terem, itt fekszik a feldolgozó présház, a pihentető pince, valamint ennek a hegynek a másik oldalán az érlelő pince, amelyek a feleségem révén kerültek a Család birtokába. Innen is ered a Melurarcum Cellarium név, amely Rigóvári Pincét jelent, mert a Rigóvári hegy hasában találhatók a pincéink.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése